Meglátjuk hány poszt lesz belőle, de egyet mindenképpen megér. Következzék egy rövid (lehet nem is olyan rövid) beszámoló Skócia fővárosából. Mert, hogy minket is utolért.
0 Comments
Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy milyen Magyarországon megszokott alapanyagok hiányoznak az itteni boltok polcairól, illetve mi az, amit itt is be lehet szerezni vagy pedig ki lehet váltani valami hasonló helyi produktummal. Ez utóbbi azért érdekes számomra, mert sok FB bejegyzést látok itt élő magyaroktól, akik csak és kizárólag magyar termékeket keresnek, amikor az itteni is ugyanolyan jó (sőt néha még jobb is). Ha minden igaz ott tartottunk, hogy lejárt az öt hónapos szerződésem az egyetemen és állást keresek. Voltam az Amazon toborzásán, ahol is áruszedegetőket kerestek, napi 12 órás meló egy iszonytató méretű hodályban kell összeválogatni a vevők rendeléseit. Átmentem, megfeleltem, megígérték, hogy hamarosan kezdhetek, de sohasem hívtak be dolgozni. Pontosabban egyszer elmehettem tartalékként egy betanítós kezdő napra, de mivel mindenki megjelent rendesen, így a tartalékokra nem volt szükségük, szépen hazamehettem. Ekkor már októbert írtunk és nagyon kellett volna találnom valami, bármit. Így találtunk rá a kekszgyárra. Nézzük sikerül e normális sebességgel posztot írni mobilról. Egyelőre úgy néz ki, hogy egész jól működik. Márpedig akkor semmi nem akadályozhat meg abban, hogy ismét rendszeresen jelentkezzek. Napi egy-egy órát vonatozok munkába menet és jövet, úgyhogy az időmből pont kitelik.
Valamikori tavaly télen írtam utoljára , lesz mit bepótolni. Az autocorrect időnként elég vicces szavakat dobál, de igyexem figyelmesen gépelni. Tesztnek ennyi mára ennyi elég is lesz, az ujjaim máris görcsben állnak, egy Nexus 4-en gépelek a pici ujjacskáimmal. Nem, nem kell nagyobb készülék, utálnék egy TV-vel a hónom alatt mászkálni. Tsók mindenkinek. Lassan eltelt egy hónap az új mukahelyemen, íme egy kis összefoglalás. A legfontosabb: rengeteget kell gyalogolni. Egyszer összeszámolom valahogyan hány métert kell gyalogolnom naponta, de az biztos, hogy nagyon sokat. Nap végére teljesen kész vannak a lábaim és akkor még haza kell gyalogolni, ami kb. fél órás sétát jelent. Ma átestem a totális agymosáson. Megpróbálom érthetően összefoglalni a nap eseményeit. Előzetesen megjegyezném, hogy többször is rákérdeztem, hogy milyen papírokra lesz szükségem az adminisztrációhoz, annyit mondtak: semmi különös. Hát én azért vittem magammal National Insurance Number igazolást, levelet a banktól, adóigazolást és az előző munkáltatótól az utolsó fizetésigazolást, gondoltam ezzel le leszek fedve. Hát nem. Végre voltam igazi, rendes, valódi állásinterjún. Vagy mégse. Mivel ez egy úgynevezett csoportos interjú volt. December eleje óta vadul jelentkezek mindenféle állásokra, van vagy 3 különböző önéletrajzom és el lettem látva jótanácsokkal is bőségesen. Voltam álláskeresőket segítő irodában, ahol lépésről lépésre átnézték velem az önéletrajzomat és adtak egy csomó használható(nak tűnő) tippet. Hosszas tevékenykedésem alatt a következő megfigyeléseket tettem: az irodában alapvetően 3 szoftverrel dolgoznak.
|
Archives
March 2020
Categories
All
|