Pár hete szólt a főnökség, hogy csapatösszetartó jelleggel szórakozni megyünk, ne röstelljünk befizetni fejenként 20 fontot, cserébe elöltünk egy kellemes estét a CODONAS nevezetű helyi szórakoztató központban. Mindez meg is történt tegnap este.
Előtte persze a szokásos hétvégi shopping némi extrával, ugyanis újra fel kellett keresnem a fodrászatot, illetve a lábamon rendbe kellett tetetnem a körmeimet. Ez utóbbi gyerek korom óta problémát okoz, sose tudtam levágni rendesen, gyerekként anyám vágta, utána a nejem, majd pedig egy nagyon kedves pedikűröst sikerült találnom, de időnként így is sebészet lett a vége. Az első körömlevételem gimnazista koromban esett meg, és az őszi esős időben szandiban kellett járnom a kötés miatt, amit a gimis osztálytársaim azóta is felemlegetnek. A legutolsó már lézeres miazmeg volt, 10 perc alatt végeztünk és csak egy tapasz került a lábujjamra, még vezetni is simán tudtam vele, cipőben.
Azt azért mindenképpen el kell mondani, hogy itt a pedikűrösök nem csinálnak ilyesmit, csak szépítik a körmödet. Sokáig nem is tudtam, mihez fogok itt kezdeni, senki nem tudott segíteni érdemben. Míg aztán az egyik magyar ismerősünk ajánlott valakit, aki egy pedikűrösnél dolgozik és ő adta meg a CHIROPODIST kulcsszót, itt ugyanis ez egy külön szakma, ők foglalkoznak "lábjavítással". Ezután jött a recepciós, aki ajánlott egyet a sok közül, biztos vagyok benne, hogy nem a legolcsóbb hely, de megmondom őszintén, hogy ilyen szuper ellátásban még nem volt részem (bocs Gabi!). Hibátlanul, precízen dolgozott, semmilyen fájdalmat nem éreztem (pedig akinek volt már benőve körme, az tudja, hogy igencsak fájdalmas tud lenni), reszelés, kapirgálás, krémezés, masszír, amit akarsz. Sőt még flexszel is nekem esett, füstölt is a talpam rendesen :) 

Visszatérve a bowlingozásra, kicsit előkészítettük a terepet egy whisky kólával itthon, buszra szálltunk és irány a tengerpart. A buszon már ott ült két kolléganőnk (Vajda és Jum), átszállás után pedig csatlakozott hozzánk Kate és Allison is. Rajtam vadi új cipő volt (még otthon vettem, de eddig nem viseltem), amit a csajok persze rögtön kiszúrtak, a talpán ugyanis ott világított egy minőséget igazoló fehér címke, amit aztán később sem sikerült leszednem.
Érkezés után rövid lányos zavar, majd hamarosan ivászat, Jose gyors egymásutánban elfogyasztott két Bacardi kólát és látványos sebességgel próbálta elérni a "kínos vagy" állapotot, de aztán ezt valahogy később sem sikerült elérnie. Én söröztem, Jum gint ivott, Vajda bort, úgyhogy itt is ment a multikulti. Néhány más kollégát is sikerült megismerni, ők is takarítók, csak másik épületekben dolgoznak. Sokat nem beszélgettünk. Ennyi.
A bemelegítő piálás után jött a dodzsemezés, amivel csak egyetlen egy probléma volt: rövid volt. Annak ellenére, hogy a hiányzók jegyével négyen mehettünk még egy extra kört.
Némi bolyongás után jött a vacsora, négy vagy ötféle kaja és ugyanennyi édesség közül lehetett választani. BBQ csirke és fagyi, nem kellett csalódnom. Kaja közben már felengedett a feszültség, minden általunk ismert nyelven koccintottunk (litván, thai, magyar, lengyel és persze angol), az EGÉSZSÉGEDRE persze most is hatalmas sikert aratott (itt sikerült alkotnom, mert azt kérték, hogy a kiejtést próbáljam meg valahogy visszaadni, amit végül is az "EGG ASS SHAGED RE" remekművel próbáltam körülírni. A kolléganő rémülten nézett a papíromra, hogy ez meg mi a franc, aztán nagy nevetve kijavította "EGG ASS SHAGGED RE", mert így aztán tényleg mocskos egy jelentése lett (~tojás segg megdugta megint). Megint tanultam egy új szót :)
Megvillantottam lengyel szókincsemet is, köszönni már thaiul is tudok, litván helyett pedig az orosz emlékeimből élek, Vajda ugyanis tökéletesen érti az oroszt. Végezetül pedig megállapodtunk hogy mostantól hétvégenként felkeressünk a helyi éttermeinket (a litvánban nem vagyok biztos, de thai és lengyel tuti van, no meg a mi kis kedvencünk, Goulash-ék). Na most majd kapok a pofámra, mert szerintem erről Józsi lemaradt és csak innen fogja megtudni, de egy okkal több, hogy miért is kell olvasni ezt a blogot :D
Vacsi után jött a bowling. Már korábban kisorsolták ki kivel lesz egy csapatban, mi öten voltunk két lengyel hölgy (egyikük Monika volt, a másik nevére sajna nem emléxem), aztán gurítottam én, utánam jött Karon a szupervájzorunk, majd Anna (szintén lengyel). Pénteken egy picit készültem bowlingozásból, ugyanis nem szeretek segg hülyén részt venni számomra új és ismeretlen dolgokban. Néhány nagyon béna gurítás után sikerült megtalálnom a megfelelő golyót és ütöttem is három strike-ot, isteni érzés volt :) Készült pár fotó is, igyexem feltenni, ha sikerül begyűjtenem őket. Végül az első menetben 88 pontot kapirgáltam össze, ami azért is jól esett, mert a főnököm, Allen, 83 ponttal zárt. A második körben aztán már csak 69 pontom lett, de így is tök menő volt az este. Asszem Jamie lett a legjobb kilencven valahány ponttal, nem tudom biztosan, de azt tudom, hogy Jum kapta a legkevesebb pontért járó oklevelet :)
Mindezek után még sikerült elérni az utolsó buszt.
Ja és az őszinteség jegyében, erre az estére vettem magamnak egy doboz cigit. 
Jóvanna, tudom.

"Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Kérlek oltsd le a villanyt és én álmodom
Puha föld legyen a vánkosom
Velem lesz újra akit szerettem
Apám, Anyám, minden szerelmem
Halomban állnak a vágott virágok,
Ha nem kérek többé és nem kívánok
Idebent épp a semmi terem
De kiálts csak rám és én elhiszem

Ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak, s születnek óceánok

Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Hunyt pillák alatt végtelen csillagködök
S a lelkek mind keringő üstökösök

S ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak s születnek óceánok"


Nyugi, aggodalomra semmi ok, nem vagyok halálos beteg és nem is készülök meghalni, remélem ez csak nagyon sokára lesz aktuális. A dolog azonban foglalkoztat, szerintem többen is eljátszottunk már a gondolattal, hogy jó lenne látni a saját temetésünket, kik jönnek el, lesz-e sírás-rívás és egyáltalán kik és hogyan fognak még emlékezni ránk.
Tekintsétek ezt a pár sort amolyan nyilvános végrendelkezésnek, mivel nem beszéltem ezt meg eddig rendesen senkivel sem, ezért most megbeszélem mindenkivel. (Igazándiból nem is tudom kivel kellene megbeszélnem, talán a gyerekeimmel, de az olyan fura lenne, bár tudom, hogy ez is kiveri többeknél a biztosítékot... igaz pár célzást tettem ez ügyben...)
A lényeg: nem szeretnék semmilyen vallásos humbugot, semmi prédikációt, papot vagy társait. Viszont ragaszkodok néhány dalhoz, amolyan pop-temetés jelleggel. Aki jól ismer, tudja, minden pillanatban zenét hallgatok, egy beépített mp3 lejátszó van a fejemben, napi kedvencekkel, ezzel soxor az őrületbe is kergetem a környezetemet, mert egy dal befészkeli magát az agyamba és ezt dúdolom egész nap. Pláne, hogy általában csak egy sornyi részlet ismétlődik állandóan.
Íme a dallista:

Mindegyik dal különös jelentéssel bír, de ez már maradjon az én titkom...
Tulajdonképpen ennyi. Kicsit félek kitenni ezt a posztot, de hát ha mán megírtam, hadd menjen!

Update: temetés nem lesz, mert hamvasztva leszünk mindenféle puccparádé nélkül. Megrendelve, kifizetve. Sima liba.