frissítve: Csoportos állásinterjú

Végre voltam igazi, rendes, valódi állásinterjún. Vagy mégse. Mivel ez egy úgynevezett csoportos interjú volt.
December eleje óta vadul jelentkezek mindenféle állásokra, van vagy 3 különböző önéletrajzom és el lettem látva jótanácsokkal is bőségesen. Voltam álláskeresőket segítő irodában, ahol lépésről lépésre átnézték velem az önéletrajzomat és adtak egy csomó használható(nak tűnő) tippet.

---

Többek között jelentkeztem az ASDA-hoz is, az internetes vásárlók kiszolgálására szakosodott részleghez több különböző állásra is (Personal shopper, Service crew). Ide nem kellett önéletrajz, helyette egy online jelentkezési procedúrán kellett átesni. Személyes adatok, előző munkahelyek, végzettség és a többi szokásos kérdés után ki kellett tölteni 3 online tesztet. Az első a személyiségedet volt hivatott feltérképezni (hivatástudat, elkötelezettség, segítőkészség, barátságosság, ...) 42 kérdés segítségével, amikre a teljesen egyetértek és az egyáltalán nem értek egyet közötti ötfokozatú skálán kellett válaszolni. Ezután jött egy matek teszt, termékek és áraik, raktárkészlet és leadott rendelés, tervezett és tényleges eladás, blablabla. A harmadik teszt pedig szövegértés, volt egy rövid cikk az ASDA-ról, majd igaz-hamis kérdések, persze nyelvtani és logikai csalafintaságokkal. Nem volt időkorlát, viszont rögzítették a kitöltéshez felhasznált időt. Megcsináltam és csak egyszer akadt el a böngészőm, de újratöltéskor ment szépen tovább. A második jelenzkezéshez már nem kellett a teszteket újra kitölteni.
Néhány nap múlva csörgött is a telefonom, az ASDA-ból keresett egy erős indiai akcentusú hölgy és arra kért, hogy ne röstelljek hétfőn du hatra becammogni a tengerparti ASDA-ba, interjúra. Ekkor még mondott valamit, amit nem teljesen értettem, illetve én azt hittem, hogy azt mondja, hogy legyek ött időben, mert többen is leszünk és papírozni kell az elején. Hétfőn aztán újra felhívott és kérdezte, hogy tuti megyek-e és akkor már megértettem, hogy ez egy csoportos interjú lesz. Itt aztán végem is lett.
Gyorsan rágugliztam és nem lettem nyugodtabb. Mindenestre nincs mit veszteni alapon elmentem, bár egyetlen porcikám sem kívánta.
Természetesen az indiai hölgy 6 után 10 perccel érkezett, felkísért minket egy emeleti tárgyalóba, összesen kilencen kezdtük el az interjút. Három alkalmazott volt bent velünk, szépen bemutatkoztak, majd elmondták, hogy bizony itt most feladatokat kell megoldani, de nyugi, nem lesz bonyi.
Az első feladatban párokat alkottunk és mindenkinek be kellett mutatnia a párját a többieknek. Három információt kötelező volt megadni: név, miért akarja ezt az állást, és mit csinálna, ha nyerne a lottón.
A párom egy hat hónapja ideköltözött glasgow-i srác volt, ami bizony még egy éve teljesen taccsra vágott volna, ugyanis borzasztó akcentusuk van, szinte lehetetlen őket megérteni. Szerencsére azonban a szupervájzorom is glasgow-i és így sokat fejlődött a skót akcentus felismerő kézi készülékem, csak egy-két alkalommal kellett visszakérdeznem.
Itt (most már tudom) sajna elkövettem azt a hibát, hogy a szükséges adatokon kívül alig mondtam el róla többet, és ez bizony itt rossz pontnak számít.
Ezek után levetítettek egy agymosó videót arról, hogy miért is szuper az ASDA-ban dolgozni, nem mondták, hogy majd kérdeznek róla, így nem jegyzeteltem, a többiek persze vadul, úgyhogy pár kulcsszót én is felírtam magamnak, tök feleslegesen persze. A harmadik és egyben utolsó feladatban ismét párokat alkottunk, egyikőnk a vevő, másik az eladó. Zsákból húztunk egy terméket, amit el kellett adni és kaptunk egy vásárló karaktert, akit el kellett játszani. Hát hogy én az ilyet mennyire rühellem, azt ugye nem kell ecsetelni, magyarul se szívesen, angolul meg pláne. A termék egy 5 különböző méretű ecsetet tartalmazó make-up kit volt, a karakter pedig anyuka (Mum). Hmmm. Nem különösebben kommentelném, próbálkoztunk, de hogy a megfigyelők mit vettek le belőle, nem tudom. Ezt a részt mindenki egyszerre csinálta, nem kellett külön-külön bemutatni, ők pedig a hátunk mögött mászkáltak és jegyzeteltek.
Ezek után már csak egy A4-es lap kitöltése maradt hátra, négy lehetséges pozíció közül melyik érdekel, elsősorban, másodsorban, stb. mikor tudsz kezdeni és meddig tudsz bent maradni este, van-e jogsid és mennyi a felmondási időd.
Ezek után elengedtek minket azzal a felkiáltással, hogy valakit már este fel fognak hívni, hogy jöjjön a következő fordulóra, valakit pedig a holnapi nap folyamán, akit pedig holnap sem, azt már nem is fogják.
Amikor kijöttem úgy éreztem, annyira nem volt rossz, legalábbis sokkal rosszabbra készültem, de másnap reggel pontosan tudtam, hogy nem fognak visszahívni és nagyjából azt is sejtem, miért nem.
Az azért megnyugtat, hogy nem én voltam a legrosszabb, egyrészt félidőben az egyik tag lelépett, a maradók között pedig volt egy lengyel fiú, aki gyakorlatilag egyetlen ép mondatot nem tudott elmondani egész idő alatt. Szegényt annyira sajnáltam, de nem tudsz neki segíteni, sajna ezen át kell esni, kicsit magamat láttam benne. Én is így makogtam, amikor kiköltöztem.
Ez tehát a rövid története annak, hogyan nem lettem az ASDA dolgozója.
Frissítés: Ma du 1 körül csörgött a telefonom, az ASDA-ból hívtak, ha esetleg bevonszolnám magam fél háromra a tengerparti üzletbe, akkor tarthatnánk egy gyors állásinterjút. Gyors zuhany, rohanás, a fejem majd szét esett az idegességtől. Közben pörgettem magamban a lehetséges kérdéseket és válaszokat. 14.20-ra beértem, a cigim éppen elfogyott. Szólok a vevőszolgálatosnak, hogy itt vagyok, ő pedig szólt Gary-nek. 14.40-kor jött is értem. Hátra mentünk egy tök üres raktárba, ahol is megmutogatta mit is csinálnak ők itten. Ezek után hellyel kínált és elkezdett kérdezgetni, a válaszaimat pedig pipálgatta a jegyzetfüzetében. Próbáltam laza és vicces és vásárlóbarát és kollegális és minden lenni, amire csak vágynak. Mellesleg megemlítette, hogy kedd óta próbálnak elérni, de valamiért nem tudtak. A telóm mindig be volt kapcsolva, de az O2 néha csinál ilyet, van amikor sms-eket csak fél nap múlva kapok meg és hasonlók. Na mindegy is, lényeg, hogy elértek. 3 db A4-es oldal után felajánlotta, hogy holnap élőben is megnézhetem, hogyan zajlik mindez, ugyanis mára már végeztek. Mondom rendicsek, bejövök holnap. Erre aszongya, hogy ha holnap igent mondok, akkor enyém az állás. Hát mi a rákot mondanék, ha nem igent? Szombaton tréning 9-től 5-ig, hétfőn informatika oktatás és utána már kezdek is :)
Kifelé menet adott mellém kíséretet, hogy biztosan kitaláljak. Aszongya a srác, biztosan kitalálsz egyedül is, de azért veled megyek. Mondom nem olyan biztos, mert momentán azt se tudom, fiú vagyok-e vagy lány. Kérdezi miért? Mondom ez volt az első igazi valódi állásinterjúm. Aszongya nem kell izgulnod, lenyűgözted a főnökünket.
A munka pedig: Personal Shopper, azaz napi 8 órában vásárolnom kell :) pontosabban az interneten árut rendelőknek kell összerakni a csomagot, amit majd valaki kiszállít nekik időre. A norma: 1 óra alatt 150 terméket kell leszedni a polcokról és szépen a megfelelő vevő megfelelő kosárkájába tenni. Persze mindezt vonalkódleolvasóval és technikai támogatással. Munkaidő: kezdés hajnali 5 órakor.
Tudom, erre most valaki mondhatja: ezért a melóért ekkora cécót? Bizony, az eddigi legbonyolultabb jelentkezési lapokat a Lidl, Aldi és az ASDA oldalain találtam, nem is beszélve a Co-op 12 oldalas kinyomtatandó formalapjáról, a Sainsbury 3 referenciájáról és sok minden másról. Egy mérnök álláshoz elég egy jó CV. Egy jó IT álláshoz elég egy jó CV. De oda még nem hívtak be. Ide meg igen.