Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy milyen Magyarországon megszokott alapanyagok hiányoznak az itteni boltok polcairól, illetve mi az, amit itt is be lehet szerezni vagy pedig ki lehet váltani valami hasonló helyi produktummal. Ez utóbbi azért érdekes számomra, mert sok FB bejegyzést látok itt élő magyaroktól, akik csak és kizárólag magyar termékeket keresnek, amikor az itteni is ugyanolyan jó (sőt néha még jobb is).

Hi! My name is Frank and I am a superhero. I am the HOOVERMAN. This is my sidekick Henry and we save the world together every Friday night. 
Ta-ta-ra-da!

Aki itt vagy a FaceBook-on követi valamennyire az életemet, az tudja, hogy rendszeresen jelentkezem "daily English sentence" névre keresztelt mondatokkal, amiket itt-ott olvasok és valamiért érdekesnek találom őket (mert mondjuk én nem így mondanám, vagy mert tényleg életszerű, de a nyelvkönyvekben nem találod mégsem). Most végre használni is tudtam az egyiket. Spontán. Sikeresen.
A mellékelt képen látható porszívó készülékhez nagyon hasonló cuccal járom rendszeresen a házat, elsősorban a lépcsőházakat és a kliensek meg ugye ott mászkálnak és kivétel nélkül mindenki elkezd GhostBuster-ezni.

Az életem tömény unalom, nem történik semmi izgalmas. Csak azért írok, hogy szóljak, szerintem egy darabig itt nem jelentkezek semmi újdonsággal, csak akkor, ha tényleg valami izgi történik velem. Amire viszont most jobban koncentrálok, az az angol nyelvű változat, ugyanis fejlesztenem kell az angolomat, az is személyes jellegű lesz, ugyanis találtam egy nyelvkönyvet, amiben van 1001 kérdés a legkülönbözőbb témakörben (kérdezni ugyanis egyáltalán nem könnyű angolul, szerintem) és ezekre megpróbálok őszintén válaszolni, természetesen angolul. Így végre elszakadhatok a nyelvkönyvek sablonos mondataitól és a szókincsemet is egy kicsit felfrissítem. Ha valaki esetleg veszi a fáradtságot és elolvassa és netán talál benne valami hibát (ami azért ugye erősen elképzelhető), akkor ne legyen rest tudatni velem. Köszönöm!
Tsók!

Pár hete szólt a főnökség, hogy csapatösszetartó jelleggel szórakozni megyünk, ne röstelljünk befizetni fejenként 20 fontot, cserébe elöltünk egy kellemes estét a CODONAS nevezetű helyi szórakoztató központban. Mindez meg is történt tegnap este.
Előtte persze a szokásos hétvégi shopping némi extrával, ugyanis újra fel kellett keresnem a fodrászatot, illetve a lábamon rendbe kellett tetetnem a körmeimet. Ez utóbbi gyerek korom óta problémát okoz, sose tudtam levágni rendesen, gyerekként anyám vágta, utána a nejem, majd pedig egy nagyon kedves pedikűröst sikerült találnom, de időnként így is sebészet lett a vége. Az első körömlevételem gimnazista koromban esett meg, és az őszi esős időben szandiban kellett járnom a kötés miatt, amit a gimis osztálytársaim azóta is felemlegetnek. A legutolsó már lézeres miazmeg volt, 10 perc alatt végeztünk és csak egy tapasz került a lábujjamra, még vezetni is simán tudtam vele, cipőben.
Azt azért mindenképpen el kell mondani, hogy itt a pedikűrösök nem csinálnak ilyesmit, csak szépítik a körmödet. Sokáig nem is tudtam, mihez fogok itt kezdeni, senki nem tudott segíteni érdemben. Míg aztán az egyik magyar ismerősünk ajánlott valakit, aki egy pedikűrösnél dolgozik és ő adta meg a CHIROPODIST kulcsszót, itt ugyanis ez egy külön szakma, ők foglalkoznak "lábjavítással". Ezután jött a recepciós, aki ajánlott egyet a sok közül, biztos vagyok benne, hogy nem a legolcsóbb hely, de megmondom őszintén, hogy ilyen szuper ellátásban még nem volt részem (bocs Gabi!). Hibátlanul, precízen dolgozott, semmilyen fájdalmat nem éreztem (pedig akinek volt már benőve körme, az tudja, hogy igencsak fájdalmas tud lenni), reszelés, kapirgálás, krémezés, masszír, amit akarsz. Sőt még flexszel is nekem esett, füstölt is a talpam rendesen :) 

Visszatérve a bowlingozásra, kicsit előkészítettük a terepet egy whisky kólával itthon, buszra szálltunk és irány a tengerpart. A buszon már ott ült két kolléganőnk (Vajda és Jum), átszállás után pedig csatlakozott hozzánk Kate és Allison is. Rajtam vadi új cipő volt (még otthon vettem, de eddig nem viseltem), amit a csajok persze rögtön kiszúrtak, a talpán ugyanis ott világított egy minőséget igazoló fehér címke, amit aztán később sem sikerült leszednem.
Érkezés után rövid lányos zavar, majd hamarosan ivászat, Jose gyors egymásutánban elfogyasztott két Bacardi kólát és látványos sebességgel próbálta elérni a "kínos vagy" állapotot, de aztán ezt valahogy később sem sikerült elérnie. Én söröztem, Jum gint ivott, Vajda bort, úgyhogy itt is ment a multikulti. Néhány más kollégát is sikerült megismerni, ők is takarítók, csak másik épületekben dolgoznak. Sokat nem beszélgettünk. Ennyi.
A bemelegítő piálás után jött a dodzsemezés, amivel csak egyetlen egy probléma volt: rövid volt. Annak ellenére, hogy a hiányzók jegyével négyen mehettünk még egy extra kört.
Némi bolyongás után jött a vacsora, négy vagy ötféle kaja és ugyanennyi édesség közül lehetett választani. BBQ csirke és fagyi, nem kellett csalódnom. Kaja közben már felengedett a feszültség, minden általunk ismert nyelven koccintottunk (litván, thai, magyar, lengyel és persze angol), az EGÉSZSÉGEDRE persze most is hatalmas sikert aratott (itt sikerült alkotnom, mert azt kérték, hogy a kiejtést próbáljam meg valahogy visszaadni, amit végül is az "EGG ASS SHAGED RE" remekművel próbáltam körülírni. A kolléganő rémülten nézett a papíromra, hogy ez meg mi a franc, aztán nagy nevetve kijavította "EGG ASS SHAGGED RE", mert így aztán tényleg mocskos egy jelentése lett (~tojás segg megdugta megint). Megint tanultam egy új szót :)
Megvillantottam lengyel szókincsemet is, köszönni már thaiul is tudok, litván helyett pedig az orosz emlékeimből élek, Vajda ugyanis tökéletesen érti az oroszt. Végezetül pedig megállapodtunk hogy mostantól hétvégenként felkeressünk a helyi éttermeinket (a litvánban nem vagyok biztos, de thai és lengyel tuti van, no meg a mi kis kedvencünk, Goulash-ék). Na most majd kapok a pofámra, mert szerintem erről Józsi lemaradt és csak innen fogja megtudni, de egy okkal több, hogy miért is kell olvasni ezt a blogot :D
Vacsi után jött a bowling. Már korábban kisorsolták ki kivel lesz egy csapatban, mi öten voltunk két lengyel hölgy (egyikük Monika volt, a másik nevére sajna nem emléxem), aztán gurítottam én, utánam jött Karon a szupervájzorunk, majd Anna (szintén lengyel). Pénteken egy picit készültem bowlingozásból, ugyanis nem szeretek segg hülyén részt venni számomra új és ismeretlen dolgokban. Néhány nagyon béna gurítás után sikerült megtalálnom a megfelelő golyót és ütöttem is három strike-ot, isteni érzés volt :) Készült pár fotó is, igyexem feltenni, ha sikerül begyűjtenem őket. Végül az első menetben 88 pontot kapirgáltam össze, ami azért is jól esett, mert a főnököm, Allen, 83 ponttal zárt. A második körben aztán már csak 69 pontom lett, de így is tök menő volt az este. Asszem Jamie lett a legjobb kilencven valahány ponttal, nem tudom biztosan, de azt tudom, hogy Jum kapta a legkevesebb pontért járó oklevelet :)
Mindezek után még sikerült elérni az utolsó buszt.
Ja és az őszinteség jegyében, erre az estére vettem magamnak egy doboz cigit. 
Jóvanna, tudom.

Az van, hogy legújabban titkos ügynökök lettünk.
Az irodaházban van pár zóna, amit egy olajcég számára tartanak fent, az olajcég neve megegyezik Magyarország fővárosának rövidítésével. Ezen olajcég alkalmazottai rendkívül furcsa emberek.
Vannak közöttük többen, akik egy távoli országból érkeztek ide dolgozni, régebben ők szolgálták ki az angolokat, kicsit barnább a bőrük az átlagosnál és vicces akcentusuk van és pont úgy nevezik őket, mint egy 500 éve felfedezett kontinens őslakosait. Nos a legtöbben egyszerűen levegőnek néznek bennünket, nem szólnak hozzánk, semmit nem köszönnek meg, nem állnak félre, de soxor az az érzésem, hogy olvasni sem tudnak angolul, ugyanis az újrahasznosítható szemetet össze-vissza dobálják a kukákba, pedig mindegyik feliratozva van és a gyengébbek kedvéért képek is vannak mellékelve. Valahogy hasonlóan, mint az alábbi illusztráción.

Az, hogy átnéznek rajtunk, lehet, hogy a kultúrájuk része (kasztrendszer, miegymás), de most nem otthon vannak. A helyiek ezerszer normálisabban viselkednek. 
A can feliratú kukába rendszeresen dobálnak papírpoharat, míg a papírpohár számára fenntartott kukába papírdobozt, a műanyagpohárnak szántba pedig üdítős fémdobozt. Szóval állati menő csávók. Az angol tudásukkal azért is baj lehet, mert egyszer volt szerencsém a recepción végignézni, ahogy az egyik behatolt az épületbe. Tudni kell, hogy ez volt a pali első munkanapja, ilyenkor végig kell nézni egy prezentációt a ház biztonsági előírásairól. Először is a gyerek háttal ült le a monitornak. Ekkor a recepciós szólt neki, hogy így nem lesz jó. Utána pedig meredten bámulta a kivetítőt még akkor is, amikor véget ért a bemutató és már csak a reklámfilmek mentek. Na mindegy is, szóval ők az itteni nagyon fontos ügyfelek. És ennek megfelelően is viselkednek. És mindig kitalálnak valami baromságot.
Tegnap például az egyik panaszt tett rám, mert bementem a női vécébe, miközben ő szótlanul bent csücsült a fülkében (természetesen kopogtam!) és vizet engedtem a bödönöcskémbe, mert a férfi wécében a piszoár víz nélkül működik és nekem kell időnként öblíteni, a csapba viszont a kezem is alig fér be. Ezért aztán átbaktattam a női budiba, kopogtam, senki nem szólt, bementem, láttam hogy van bent valaki, de nem szólt semmit, vizet vettem, távoztam, de ezzel halálra rémítettem a kedves ügyfelet, aki módfelett kényelmetlenül érezte magát és azonnal feldobott. Mindenki ennek megfelelően szereti is őket.
Nos, a legnagyobb problémájuk, hogy a porszívó túl hangos, ezért először nem porszívózhattunk 5 előtt, most pedig már egyáltalán nem. A biztonsági őrök nem mászkálhatnak át a zónáikon. Más zónában dolgozók sem mehetnek át a zónájukon. Csodával határos módon mi még átmehetünk a zónáikon, de szerintem ez sem lesz így sokáig. Ma ugyanis azt eszelték ki, hogy a kolléganőnk nem takaríthat 8 és 16 óra között, mert akkor látja, hogy mi van a monitorokon és mivel lehet, hogy titkos ügynök, ezért ellophatja a kib@szott fontos információkat. Hát ettől kész vagyok. Vajda angolja alig több, mint az igen, nem, lassabban, gyorsabban, szép, jó, rossz, kell szavak különböző sorrendben. Most akkor mi van? De még ha akármilyen jó angolja lenne, akkor is könyörgöm miről beszélünk???
Mivel nem használhatunk porszívót, ezért ezekben a zónákban kézzel kell fölszedni a szemetet, bár használhatunk kézi kefét és lapátot. A XXI. században. Hát én ugyan nem használok, miattam meg is rohadhatnak a mocskukban, én azóta meg se állok ezekben a zónákban.
Kíváncsi leszek a vezetőink reakciójára, mivel szerintem, ha ebbe most belemennek, akkor innentől nincs megállás és csak egyre nagyobb baromságokat találnak ki.