Ennek a képnek az apropóján beszéljünk egy kicsit a skót szoknyáról, ami ugyebár férfi viselet. Mikor a fenti képet megláttam, nagyon elkeseredtem és szekunder szégyenérzet fogott el. Amikor azonban a kommenteket elolvastam és láttam hogy a skótok cseppet sem sértődtek meg, sőt viccesnek találták, megnyugodtam. Azt mondjuk jó tudni, hogy bár mi magyarok szoknyának hívjuk, de angolul a nők által viselt szoknya = skirt, míg a férfiak által viselt verzió = kilt. Tehát ők is tökéletesen egyetértettek a fenti tábla szövegével, hiszen a skirt valóban női ruhadarab.

Egy Facebook bejegyzés adta az ötletet az alábbi irományhoz. A kérdés arra vonatkozott, hogy mik azok a dolgok, amit sehogy sem sikerült megszokni vagy megszeretni sok évnyi itt tartózkodás után sem. Nos következzék az én listám:

Egy ideje érlelődik bennem ez a poszt, úgyhogy most végre kiírom magamból. A kiváltó indok a rengeteg hibás Facebook üzenet illetve megosztás, pontosabban azok szöveges része. 30 éve még csak kiváltságosak jutottak számítógéphez és a szövegszerkesztés önálló tantárgy volt, manapság viszont mindenki használ szövegszerkesztőt, még ha csak SMS-t küld az ismerősének vagy posztol valami okosságot valamelyik közösségi oldalon. És számomra úgy tűnik, hogy a többségnek halvány lila segédfogalma sincs, hogyan is kell (vagy pláne minek) a szóköz karaktert használni.
Tudod, ott lent a billentyűzet legalján, az a nagyon hosszú. Ha mobilt vagy tabletet használsz, lehet rá van írva: Magyar vagy Hu. Lehet sokan azért nem használják, mert nem tudják, hogy az ott egy használható billentyű, nem pedig csak egy felirat? Ezt nem tudhatom, de az tuti, hogy sokan nem használják és ez baj.
Anno, amikor a számítógépes szövegszerkesztés még kuriózum volt és tanfolyamon oktattuk, volt olyan résztvevő, aki komplett újságcikket gépelt be gyakorlásképpen egyetlen szóközt sem elhelyezve, valahogy így.

A képek múlt vasárnap készültek a Crathes Castle & Garden elnevezésű helyen. Szerintem magukért beszélnek, így nem írok ide mást...

Ez is elérkezett végre valahára, ezen a héten szabadságon vagyok. Régóta nem jelentkeztem új bejegyzéssel, most itt az idő, hogy pótoljam a lemaradásomat.
Pár szót a szabadságról. Itt minden munkával eltöltött hónap után jár 2 nap szabadság, valamint kapsz még 4 napot a karácsonyi és újévi ünnepekre, ez összesen 28 nap egy évre. Ebből én most elhasználok kemény 5 napot, laza semmittevéssel.
Hétfőn végre elmentem fodrászhoz. Munkába menet minden áldott nap láttam a buszról a George Street-en egy fodrászatot, ahol is a kirakatban lévő árlista szerint már 6 fontért lehet hajat nyíratni, de valami okból kifolyólag gyalogosan az istennek sem találtam meg ezt az üzletet, így kénytelen voltam bemenni egy lengyel fodrászatba. Eddig Keti nyirbálta a hajunkat géppel, amivel nem is volt hiba, pláne, hogy ingyen volt, de azért ez mégis csak más, ez profi munka és csak 9 fontomba fájt.
Kedden elmentem a helyi könyvtárba, beiratkoztam és kölcsönöztem is egy könyvet, Malorie Blackman: Boys Don't Cry című művét. Ok, nem éppen az én korosztályomhoz szól, elsősorban azért választottam, mert a könyvtáros hölgy szerint elég könnyű a nyelvezete és tényleg értettem a leírását a hátoldalon, de a történet is jónak tűnt. Végre lesz mit olvasnom a buszon munkába menet és jövet, feltéve, hogy nem olvasom ki a héten, ma ugyanis nekifutásra elfogyasztottam belőle 7 fejezetet.
Az időjárás valahogy megneszelte, hogy szabin vagyok és végre kisütött a nap, az eddigi 14 fokot felváltotta a 20 fok feletti "hőség" és napozásra alkalmas idővel kedveskedik nekem a város a szabim tiszteletére. Nem is hagyok ki egyetlen percet sem, nem is emléxem már a nap melegére. Amikor dolgozni járunk nem nagyon érdekel, milyen idő van, de nagyon bíztam benne, hogy erre a hétre egy kicsit javul a helyzet és így is lett.
El kell még mennem a héten regisztrálni a legközelebbi orvosi rendelőbe, van még egy Annie Lennox kiállítás a városban, amit mindenképpen be kell iktatnom és jó lenne moziba is eljutni valamikor. Annie Lennox egyébként Aberdeen város szülötte, amit itt kellett megtudnom egy Skóciát bemutató hangoskönyvből. Ha valaki nem ismerné Őt, akkor itt egy videó, az első és talán a leghíresebb számuk volt...

Gyengébbek kedvéért az énekesnőről van szó. :)
Azon is gondolkodtam, hogy átruccanok busszal Stonehaven-be és megmártózom a fűtött vizű strandjukban, de ez még igényel némi tervezgetést.
Mielőtt elbúcsúznék, pár szót a fogyásomról: a látványos gyors fogyásnak vége szakadt, de azért még lement rólam 5-6 kiló, éppen ma reggel történt, hogy egy újabb lyukkal lettem beljebb a nadrágszíjamon és hát ugye ezzel el is érkeztem az utolsó lyukacskához, ha tovább fogyok, új szíjat kell vennem. Borzasztó.
Sokan szeretnétek látni a változást, ígérem szerzek valahonnan egy fényképezőgépet és teszek fel néhány bizonyító erejű fényképet hamarosan, addig is kitartás!