Kekszgyár

Ha minden igaz ott tartottunk, hogy lejárt az öt hónapos szerződésem az egyetemen és állást keresek. Voltam az Amazon toborzásán, ahol is áruszedegetőket kerestek, napi 12 órás meló egy iszonytató méretű hodályban kell összeválogatni a vevők rendeléseit. Átmentem, megfeleltem, megígérték, hogy hamarosan kezdhetek, de sohasem hívtak be dolgozni. Pontosabban egyszer elmehettem tartalékként egy betanítós kezdő napra, de mivel mindenki megjelent rendesen, így a tartalékokra nem volt szükségük, szépen hazamehettem. Ekkor már októbert írtunk és nagyon kellett volna találnom valami, bármit. Így találtunk rá a kekszgyárra.

---

Azonnali kezdésre kerestek embereket, három műszakból lehetett választani, pakolni kellett minimálbérért. Elküldtem az önéletrajzomat. Másnap hívott is az ügynökség, hogy biztos vagyok-e benne, mert látták az önéletrajzomat és nem éppen a képesítésemnek megfelelő munkára jelentkeztem. Mondom tök mindegy, csak valami meló kell, mert felkopik az állunk. Behívtak interjúra, körbevezettek a gyárban. A teszten könnyedén átmentem, ami azért volt vicces mert volt egy fiú, aki semennyire sem beszélt angolul (olasznak hangzott az anyanyelve, vagy valami olyasmi) és amikor megpróbáltam neki segíteni a tesztben a RING szó megértése sem jött össze neki (az egyetlen ékszer, amit viselhettünk a jegygyűrű) leírni pedig már végképp nem tudta. Másnap velem együtt kezdett :)
A meló egyszerű: hajnali hatra becsattogsz, felveszed az acélbetétes cipődet, kérsz egy fehér köpenyt, felteszed a (kezdetben fehér, később zöld) hajhálódat, az arcszőrzetedet pedig egy maszkkal eltakarod, alaposan kezet mosol és behatolsz a gyárba. Elbattyogsz az irányító táblához, megkeresed a neved a táblán és imádkozol, hogy ne a nyolcas gép mellé legyél beosztva.
Megkeresed a gyártósort, lejelentkezel, majd 8 órán keresztül állsz egy futószalag mellett és sütis dobozokat pakolsz nagyobb kartondobozokba. Ha szerencséd van. Ha nem, akkor a futószalagról kapkodod le a kész sütiket és a kis kezeddel igyexel beszuszakolni őket a műanyag tartókba. Ha nem vagy elég gyors, akkor szopsz. De nagyon.
A dobozolással az a baj, hogy nem adnak kesztyűt és a dobozok széjjel vagdossák a kezedet. És többnyire nincs idő szarakodni, mert akkor a dobozok lepotyognak és valaki elkezd veled üvölteni. Amúgy is mindenki üvölt veled, mert azt hiszik, hogy ha hangosabbak, akkor jobban megérted a nyomorék skót akcentusukat. Vagy a lengyelt. A lényeg, hogy üvölthessen.
Hivatalosan nem lehet vérző kézzel dolgozni, sebtapaszt kell kérned, erre azonban nincs idő. Sokszor csak az első szünetben vettem észre hogy csupa vér a köpenyem. Senki le se szarta.
Én a kettes gépsoron kezdtem, először rossz volt de hamar meg lehetett tanulni csak figyelni kellett a többieket, hogyan is csinálják. Aztán beraktak a nyolcasra. Nos az leírhatatlan. Nem fehér embernek való. A legszarabb, ha te vagy az utolsó ember, mert akkor amit a többiek kihagynak, az mind nálad potyog le és 2 perc múlva ott egy picsa aki ordenáré módon üvölt veled mint egy darab szarral.
A másik kedvencem az egyes volt, ahol a dobozok teljesen szétkúrják a kezed, ha nem vagy elég ügyes és párban vagytok, ami jó, ha a párod csinálja rendesen, de szopás, ha a másik ügyetlen vagy csak simán szarik rá. Első napon elküldtek, mert ügyetlen voltam, de aztán én lettem az etalon.
És akkor még nem beszéltünk arról, amikor a sütiket kell kapkodni, nem a dobozokat. Na az aztán a full szopás. Képtelenség elég gyorsan szedegetni őket, két kézzel, kicsit bedőlve, úgyhogy a derekad a nap végére teljesen beáll, a kezed túl nagy a műanyag tartókhoz, és külön figyelni kell, hogy a szívecske alakú belepasszoljon a szívecske alakú tartóformába.
Ugyanennek egy másik verziója, amikor nagy papírdobozokból kell a gyakorlatilag ömlesztett sütiket bepakolni a futószalagon előtted elhaladó műanyag tartókba. Ez is kétkezes játék és ha nem raksz minden második tartóba sütit, akkor jön a szokásos üvöltözés.
Olyan is van persze, hogy valahol elakad valami, ilyenkor neked odamenni segíteni. De ha mi voltunk bajban, soha senki nem jött segíteni. Aztán voltak sokkal könnyebb melók is, például a fémdobozok tetejét ráilleszteni a teli dobozra. Az menő volt. Hárman csináltuk és ha az első kettő normálisan csinálta, akkor a harmadiknak alig volt dolga. Egészen addig, amíg minden rendben ment, mert ha pl. elakadtak a dobozok, akkor jött a kapkodás utána meg az üvöltés.
Járt szünet is, ha full műszakot dolgoztál akkor összesen egy óra három részletben. A probléma csak annyi, hogy ki kell menni a gyárból, átvenni a cipődet, le a köpenyt meg a hálókat és csak úgy mehetsz ki cigizni. Visszafele ugyanez fordítva, úgyhogy a félórás szünet közel sem fél óra.
De legalább van munkád. Már ha behívnak. A szisztéma ugyanis az, hogy előző nap este kapsz egy sms-t, hogy másnap hattól kettőig dolgozol. Erre azonnal kell válaszolni, hogy megértetted és mész. Majd éjfélkor jön egy újabb üzenet, hogy nem kell hatra jönnöd, csak nyolcra. Hétkor jön egy újabb, hogy ma nem kell bejönnöd. Majd kilenckor felhívnak, hogy tudsz-e kezdeni tízkor. És szerencsés vagy, ha heti húsz-huszonöt órát összevakarsz egy héten. Ja, lehet vállalni hétvégét is, tíz illetve tizenkét órát szombat-vasárnap, de ha szerdán erre igent mondasz, akkor már csütörtökön és pénteken nem hívnak be, úgyhogy ugrott a túlóra. Ki van ez találva. Azt nem lehet tudni, hogy miért nem hívnak, de te tuti biztos vagy benne, hogy azért, mert nem dolgozol elég jól. Aztán beszélsz a többiekkel és kiderül, hogy őket se nagyon hívják. Arra játszanak, hogy annyira minimál órát adjanak, hogy még ne lépjél le. És közben látod, hogy minden nap újakat vesznek fel. És persze nem tudod, hogy holnap mi lesz. Behívnak-e egyáltalán és ha igen, akkor melyik ultra gáz helyre kell menned.
A hely egyébként tele van lengyelekkel, de magyarok is akadnak, ha nem is sok. A 90% azonban lengyel. És itt a másik gond, mivel nem beszélnek jól angolul, ezért nem választanak be a csapatba, mert angolul nem tudja elmagyarázni mit kell csinálni. Választ inkább egy másik lengyelt.
Jó oldala is volt persze, egyrészt nem kellett konditerembe járnom, másrészt a gyárnak van egy saját boltja, ahol fillérekért lehet a sütikből vásárolni. Soha életemben nem ettem (zabáltam) ennyi édességet, mint ezekben az időkben. Durván sokat. És közben fogytam. Mesés.

Lassan beér a vonat, úgyhogy ennyi elég lesz a kekszgyárból. Ezt toltam októbertől februárig. Aztán már szinte alig hívtak, úgyhogy váltanom kellett, így lettem újra takarító.
Erről majd legközelebb.
Tsók mindenkinek.

​