Rendőrségi fellépés, balhé a mekiben

Ezt most gyorsan le kell írnom, amíg friss az élmény.
Az történt, hogy hazafele jövet előbb leszálltunk a buszról, mert lottót kellett venni (az egész céges kis csapat közösen lottózik, összedobjuk a pénzt, de általában Józsi veszi meg a szelvényeket), no meg ha már ott vagyunk, benéztünk a Farm Foods-ba is, ami maga a menyország, de most ez nem olyan fontos. Utána irány a Boots, ahol felvérteztük magunkat kézkrémmel, deoval és arcszesszel. Kaptunk egy csomó kedvezményt és amúgy is jó kedvünkben voltunk, a következő buszmegálló meg úgyis a mekinél van, így hát betértünk oda is.
Nekem már útközben is feltűnt egy helyi fiatalokból álló kisebb csapat, akik ordítozva mászkáltak a belvárosban, de ott különösebben nem zavart. Sajnos a helyi fiatalok elég ostobán viselkednek, nem is értem, hogy lesz belőlük aztán normális felnőtt, na mindegy. A lényeg, hogy ők is bejöttek a mekibe, ahol is kiszúrták maguknak Józsefünket, hé te kék dzsekis srác, add ide a dzsekidet felkiáltással.
Mi felmentünk az emeletre, ők is feljöttek. Itt derült ki, hogy valójában 4 tizenéves lányról van szó, akik elég otrombán viselkedtek, behozták a pepsijüket és azt itták, eldobálták a kupakját, szemtelenül beszéltek az ottani taknénivel és egyáltalán idióta hangoskodással próbálták felhívni magukra a figyelmet, ami sikerült is nekik, ja és kb egy sültkrumplival ültek le az asztalukhoz.
Kisvártatva meg is érkezett egy helyi munkaerő, aki megkérte őket, hogy távozzanak, mivel itt nem szokás így viselkedni és különben sem fogyaszthatnak itt nem mekis cuccokat. Természetesen iszonyatosan fel voltak háborodva, balhé, kiabálás meg minden ami kell.
Lefelé menet még belemámultak az arcunkba, mi ugyanis a lépcső mellett ültünk és közöttünk és a lépcső között ablakos volt a válaszfal. Ott mondjuk elgurult a gyógyszerem és kis híja volt, hogy nem álltam fel megpofozni a kis tetves ribancot, de Józsi csitítgatott, hogy nincs pénzünk váltságdíjra és különben sem akarja az éjszakát a rendőrségen tölteni. Végül is sikerült őket kitessékelni, jött még egy hölgy is erősítésként egy walkie-talkie-val felfegyverezve. Asszem már ekkor elhangzott, hogy kihívják a rendőröket, ha nem nyugszanak
Természetesen nem nyugodtak, visszajöttek reklamálni. Mi ekkor hagytuk el a terepet, a lépcsőn lefelé menet még valamit utánunk szóltak (Hey boys...) és most először rohadtul ideges voltam, amiért nem tudok profin angolul és nem tudok beszólni nekik valamit. Természetesen busz nem jött, így hát megálltunk a buszmegállóban.
A kis csapat hamarosan megjelent a meki előtt és az arcbabámulós kiscsaj iszonytos dühvel ordítozott kint az utcán, majd fel robbant. Én alig vártam, hogy közelebb jöjjön és belém kössön, (most, amikor írom ezt is érzem, ahogy megy fel bennem az ideg) Józsefünk pedig háttal állt és izgult, nehogy szemkontaktusba keveredjen bármelyikkel is. Minket nem vettek észre, viszont ismételten visszamentek a mekibe balhézni.
Egyszer csak szépen halkan leparkolt egy rendőrautó a meki előtt és kiszállt belőle egy férfi és egy női rendőr. A kis csapat azonnal vette a adást és az ordibálós megpróbált lelépni, de a rendőrök rögtön tudták, hogy ők a balhézók és nem engedték őket elmenni, hanem mondták, hogy menjenek vissza a boltba és beszéljék meg ott a történteket. Az ordibálót megpróbálta a pali szépen bekísérni a boltba, de az vagy beszólt valamit vagy hozzáért a rendőrhöz, mire a következő pillanatban a kiscsaj már neki is csapódott a kirakatüvegnek, a pali rendesen odavágta, ezután pedig azonnal a földre került a kis idegbeteg, a rendőr meg rajta térdelt. Na mindjárt nem volt nagy pofája. És mindez pár lépésre tőlünk. :)
Most már nem annyira kedvesen, de végül is némi bugyiigazgatás után bevitték a hangadót a boltba, a többiek kint várták.
Sajnos nem várhattuk meg a történet végét, mert a következő busszal el kellett mennünk egy megállóval arrébb és ott vártuk meg a következő 17-est, amivel aztán hazajöttünk.
Ennyi. Egy dögunalmas nap izgis befejezése.