Egy friss beszélgetés kapcsán megpróbálom összegyűjteni, mi is az, amit mi itt ingyen kapunk a skót (érted :D) államtól cserébe a befizetett adónkért.
A fizetésből vonják a TB-t (National Insurance) keresettől függően, ebben nincs eltérés a UK többi tagállamától. A TB-t sávosan vonják, nem megyek bele a részletekbe, nekem kb 5-6% a bruttó fizumból. Plusz természetesen jövedelem adót is fizetünk. Meg van ÁFA is.

Nemrégen egy FB posztban osztottam meg egy rémálmomat. Meglehetősen sokan reagáltak rá, úgyhogy gondoltam megér egy teljes posztot. Kezdjük a gyerekkori álmokkal.

Meglátjuk hány poszt lesz belőle, de egyet mindenképpen megér. Következzék egy rövid  (lehet nem is olyan rövid) beszámoló Skócia fővárosából. Mert, hogy minket is utolért.

Egy kicsit bulvárosra sikeredett a cím, de azért passzol. Ma reggel visszamentem az orvosi rendelőbe, hogy megkapjam a 24 órás vérnyomás ellenőrző kütyümet.
Magyarországom nekem kellett szereznem egy vérnyomásmérőt (a csuklóra szerelhető nem is tetszett a doktornőnek, hanem felkaros mérőt javasolt...) és méricskélnem magamnak a vérnyomásomat naponta többször és vezetnem az értékeket egy füzetben. Itt pedig a harmadik alkalommal kaptam egy teljesen önjáró kütyüt, felkaros, van egy felfújható pánt, egy hosszú gumicső (élénk narancssárga, minden színű inghez és pólóhoz passzol és igazán nem feltűnő), a végén pedig egy kis szerkezet, ami 20 percenként felfújja a mandzsettát és megméri a vérnyomásomat, este 10 után már csak óránként egyszer teszi mindezt. No és persze minden adatot tárol, amit holnap reggel áttesznek számítógépre, egy orvosdoktor megnézi, oszt mond valami okosat a további teendőkről, de még mindig az látszik esélyesnek, hogy begyógyszereznek.
Persze azért itt sem fenékig tejfel minden, ugyanis a nővérke megkérdezte, hogy ki javasolta nekem ezt a készüléket. Mire mondom neki, hogy hát az Ön egyik kollégája. Csak akkor nem értem mi a f*szt írogatnak a számítógépbe befelé, ha nem látják az eddig kórtörténetemet. Vagy ha meg látja, akkor meg minek kérdez hülyeségeket, nyilván nem magamtól találtam ki, hogy nekem ilyenre van szükségem. Na mindegy is, az egy betegre jutó 10 percet végül is kitöltöttük, ez a lényeg.
Ma reggel tehát ezzel a kis cuccal és egy óra késéssel érkeztem meg a munkahelyemre. A főnököm azonnal látni akart és ellenőrizte, hogy tudok-e így dolgozni. Már miért nem tudnék? Ügyesen elrejtettem az egészet a pólóm alá, a vezérlő fel a nadrágszíjamra, cső az ing ujjában és ennyi. Felfújás közben a motornak van egy pici búgó hangja, de így olyan lettem, mint egy terminátor (a recepciós csaj szerint pedig olyan a felkarom, mint HULK-é :), Jum pedig csak LOBOT FLANK-nek hívott, amire én csak annyit feleltem: Á Bí Bekk).
Azt is kitalálta a főnököm, hogy ma a Józsi egész nap segítsen nekem, nehogy valami bajom legyen, elájuljak, vagy hasonló. Az egyik kollégám állandóan kérdezgette, hogy jól vagyok-e, nem akarok-e pihenni, leülni, lefeküdni, meghalni, bármi... Ettől persze nem kicsit lettem ideges, merthogy eddig is pont ilyen volt a vérnyomásom, de senki le se ..., most meg hirtelen mindenki tökre aggódik. Ráadásul ma jött meg egy nagyobb szállítmány kéztörlő, kló papír és egyéb takarítós segédanyag, amit fel kellett vinni az első emeletre, majd szétszórni a különböző raktárak között. Jaj, te most nem tudsz emelni, ne pakoljál, így nagyon magas értékeket mér majd a készülék, miért nem maradtál otthon, blablablabla...
Aztán nagy nehezen sikerült elmagyaráznom, hogy pont ez benne a lényeg, hogy kiderüljön egy normál munkanap során hogyan ketyeg a készülékem, mert eddig is ezt csináltam és még egy darabig ezt is fogom csinálni naponta. Természetesen egyedül dolgoztam ma is, de azért egy picit könnyedebben vettem a mai feladatokat, nem is végeztem rendesen mindennel, de az volt a főnököm kifejezett utasítása, hogy ne rohanjak, ne kapkodjak, nyugodtan csináljam, amit tudok.
Méréskor mindig meg kellett állnom és abbahagyni, amit éppen csináltam, különben nem engedte le a levegőt ez a vacak és kezdtem nem érezni a karom, ami nem volt annyira vicces, de beletanultam.
Hazaérve egy mérés után gyors zuhany és most itt ülök és írom ezt a bejegyzést, Kíváncsian várom az estét, hogy fogok ezzel a bigyóval együtt aludni...
Holnap reggel visszaviszem és remélhetőleg időben beérek a dolgozóba is.
Tsók mindenkinek!

A fogyást nem ragozom tovább, napról napra fogyok és fogyok, de persze még van is miből és van is hova.
Ami fontosabb, hogy van MIÉRT is. Sajnos. Röviden annyi történt, hogy beregisztráltam a helyi orvosi ellátási rendszerbe. Első alkalommal csak a recepcióig jutottam, ott ki kellett töltenem egy 5 oldalas kérdőívet, valamint a szokásos proof address (hivatalos levéllel kell bizonyítanom a lakcímemet, pl. banki értesítő) és a betegbiztosítás fizetése (van állásom és fizetésem, amiből levonják), valamint útlevél bemutatása. Ja és időnként még mindig összekeverem a rohadt first és last name-et, itt meg jöttek nekem a forename-mel meg a hülye surname-mel, de nem estem kétségbe, vannak itt nálam rosszabb angolosok is, megkérdeztem a recepciós csajt, hogy most akkor melyik melyik. Az gondolhatott valamit, de nem érdekel.
Cserébe kaptam egy időpontot jó sokára, amikor is találkozhattam egy nővérrel. Kaptam még egy kis műanyag pohárkát is, meg egy kis ismertető anyagot a helyről.
A találkára persze csak úgy tudtam elmenni, hogy el kellett kéredzkednem a dolgozóból, mert csak dél és kettő között tartanak ilyen szeánszokat. Hogy ne veszítsek olyan sok órát (mert ezt ugye nem fizetik ki), cseréltem Józsival, így csak 4 óra mínuszom lett.
A nővérke megmérte a súlyomat (-23 kg!), a magasságomat és a vérnyomásomat. Ez utóbbit még egyszer. Majd a másik karomon is. És megint.
Háááááát igen, cseppetet magas: 180/110. Kérdezte, hogy nem akarnék-e leszokni a cigiről, akkor azt mondtam: nem annyira. Aztán kérdezett a családomról, szüleimről, betegségekről, ki miben s hogyan halt meg. Aztán visszahívott egy újabb ellenőrzésre egy hét múlvára.
Eddig is tudtam, hogy magas a vérnyomásom, mert a tavalyi kötelező munkaorvosi ellenőrzésen kiderült és akkor egy hétig mértem is magamnak naponta többször is, minden alkalommal ilyen magas volt. A doktornő el is mondta, hogy így kb. 5 évig tök jól elleszek, de utána gondjaim lesznek, nem kicsik. Én viszont hiába láttam a számokat, nem éreztem semmit sem. Nem fáj a fejem, nincs szívdobogásom :), nem zúg a fülem, semmi különös. Gondoltam lefogyok és ennyi. Nem kell nekem orvos meg idióta gyógyszerek. Aztán jött az otthoni crach meg a kiköltözés meg a felszámolás meg minden.
Itt most egy csomót fogytam, sokkal egészségesebben élek, sokat jövök megyek, mozgok, sétálok, igaz, hogy hetente csak egyszer, de járok úszni, ha csak tehetem lemegyek a Duthie Parkba sétálni. Reméltem, hogy ez elég lesz. Hát úgy néz ki nem.
De ha már egyszer új életet kezdtem vagy mi, akkor legyen tényleg új. Ezért aztán vasárnap elszívtam életem utolsó szál cigarettáját. Eddig valahogy nem érdekelt, mindig azt mondogattam, hogy valamiben csak meg kell halnom, de most úgy döntöttem, hogy ezt megpróbálom minél későbbre tolni. Kezdenek a dolgok jól alakulni, nem akarom elcseszni. Ráadásul egy valag pénzbe kerül. Ami pedig a legviccesebb, hogy nem hiányzik. Nem azt mondom, hogy nem gondolok rá, de egyáltalán nem érzem nehéznek, hogy ne gyújtsak rá. Asszem fejben dől el minden. Eddig is próbáltam már leszokni, de nem AKARTAM. Most akarom és kész.
Az újabb ellenőrzés is megtörtént, akkor 160/90-et mértek. Nem akarom elhinni, hogy a cigi abbahagyása miatt lett jobb. De persze lehet. Mindenesetre ez még mindig magas, úgyhogy ezúttal vért is vettek (nem volt szabad reggeliznem emiatt) és kaptam egy újabb időpontot jövő keddre, amikor is kapok majd egy éjjel-nappal mérő készüléket, amivel 24 órán keresztül figyelik a vérnyomásomat és a pulzusomat. Ettől függ a következő lépés, gondolom utána begyógyszereznek.
Hogy még jobban működjek, a kaján is változtattam egy kicsit: az ebédet nem piszkálom, de reggelire nincs több zsemle, csak pirítós és vacsorára még az sincs, helyette joghurt, müzli és gyümölcs. A legnehezebb azonban az édesség megvonása, ugyanis József állandóan édességgel tömné magát és engem is. És ennek sokkal nehezebb ellenállni, mint a ciginek, mert IMÁDOM az édességet. A megoldás egyszerű, mivel beosztani nem tudjuk, ezért inkább nem veszünk.
Hát így élünk mi itten mostanság.
Tsók mindenkinek!