Az új munkámról

Lassan eltelt egy hónap az új mukahelyemen, íme egy kis összefoglalás.
A legfontosabb: rengeteget kell gyalogolni. Egyszer összeszámolom valahogyan hány métert kell gyalogolnom naponta, de az biztos, hogy nagyon sokat. Nap végére teljesen kész vannak a lábaim és akkor még haza kell gyalogolni, ami kb. fél órás sétát jelent.

---

Kezdetben a pékárut sózták rám, ami azért rossz, mert korán reggel üresek a polcok, a pékség később kezd termelni és rengeteg cucc nincs kirakva. Pár napot voltam a fagyasztott termékeknél is, ez teljesen jó, mert a palm pontosan olyan sorrendben dobja fel a termékeket, ahogyan azok a hűtőben ki vannak helyezve, viszont gyorsan kell dolgozni,  mert húsz percen belül a fagyasztott árukat újra hűtve kell tárolni és mondanom sem kell, hogy a bolti hűtők és a raktár hűtője a két legtávolabbi ponton van az áruházon belül = rengeteg gyaloglás.
A legtöbb időt azonban az "ambient"-en töltöm és az elég vicces. Összesen 15 polcsort kell végigjárni többször is: fűszerek és ételizesítők, savanyúság, szószok, száraztészta, levesek, konzervek, kávé, tea, üdítők, édesség, rágcsa, tojás, sütés-főzés kellékei, alkoholos termékek, vegyiáru, babaholmik, illatszerek, szépségápolás. Nagyjából. Na és persze rengetegszer rossz helyen dobja fel a gép a cuccost, de már ismerek jó pár kivételt. A legjobban az édességeket utálom, mert az totál össze-vissza jön fel és soxor órákig keresek egy nyamvadt csokoládét. Az akciós tojás a 11-es polcnál jön elő, de persze a 20-as polc mögött van = rengeteg gyaloglás. A legjobb, ha többen is rendelnek belőle, mert akkor egyenként le s föl mászkálva szedegetheted őket össze.
Túlórázni annyit lehet, amennyit nem szégyellsz és nagyon boldogok, ha hajlandó vagy hajnali négykor kezdeni. Viszont szinte minden egyes nap végén megköszönik a munkádat, ami igen nagy különbség az előző munkahelyemhez képest. A kollegáim többsége huszonéves, nagyon kedvesek, segítőkészek.
Reggel nyolcig lehet a legjobban dolgozni, mert akkor még nincsenek vásárlók a boltban, csak az éjszakás műszak, akik a polcokat rendezik, töltik fel, takarítanak. Nyolc után aztán már nem tudsz olyan könnyedén mozogni, plusz állandóan megállítanak valami kérdéssel. Az első pár napban bizony gondot okozott, hogy megértsem, mit is kérdeznek és soxor nem tudtam megmutatni, amit kerestek, de most már nincs gondom ezzel sem. Szombaton pedig mozdulni sem lehet a vevőktől. Hihetelen mi forgalom van.
A másik vicces dolog a palmon kapott termékleírás. Pár karakterbe kell beleszorítani minden információt, ezért soxor annyira le van rövidítve a leírás, hogy bizony a helyieknek is gondot okoz. További kedvencem, amikor pl. egy adott rágcsálnivaló (otthon csipsz, itt crisps), százhuszonhat féle ízesítésben kapható, a leírás viszont semmilyen információt nem tartalmaz erről. Az ára mindegyiknek ugyanannyi. Ilyenkor marad a módszeres próbálgatás, de ezeknél a termékeknél többnyire a vonalkód a létező leghülyébb helyen van, csak hogy jó legyen nekem. És mindig a legutolsó a nyertes of course.
Aztán van, amikor nem találod az illető terméket vagy pedig megtalálod a helyét, de az biza üres. No ilyenkor helyettesíteni kell és ezt nagyon határozottan belénk verték, hogy KELL. Igen ám, de speciális színkódú szemceruzát vagy alapozó krémet (óh ez a másik kedvenc részlegem) mégis mi a rákkal helyettesítsek. Vagy mondjuk egy gyümölcs ízesítésű extrudált kenyeret, amikor a többi mind fűszeres vagy csípős vagy mindkettő.
A helyettesítés azért fontos, mert igazándiból elég bután mérik a részleg sikerességét. Elsőként azt nézik, hogy időben odaért-e a megrendelt áru. A második, hány százalékát vették át a kiszállított holmiknak és a harmadik, hogy mennyi pénzt kellett visszatéríteni. Ezért aztán a helyettesítésnél nem szarakodnak, mindig nagyobb vagy drágább termékkel kell helyettesíteni. Természetesen a drágább holmiért a vevő nem fizet felárat, ő azért fizet, amit megrendelt. Ezért aztán sok kollégám nem sokat totojázik a megfelelő termék megkeresésével, ha nem találja, helyettesíti. Én viszont sportot űzök a megfelelő termék megtalálásából, elvégre én is utálnám, ha mást kapnék, mint amit rendeltem. Na jó nem mindig, de az mégse járja, hogy egy noname (sajátmárkás) egy fontba kerülő hajbalzsam helyett valaki egy márkás, 5 fontos luxuscikket kapjon. Hánehogymá...
Visszatérve a normához, ugye említettem, hogy óránként 150 terméket illik összeválogatni. Kezdetben vala 30-as tempóm, viszont azt nem árulták el a kis gazfickók, hogy van a palmon egy "szünet" gomb, amit ők rendszeresen nyomogatnak akkor, amikor éppen a trolit tologatják, vagy csak keresik az illető terméket, ilyenkor ugyanis a gép nem méri az eltelt időt. Magyarul, csak akkor kapcsolják be a gépet, amikor leolvassák a vonalkódokat. A közben eltelt időt nem mérik. Ja kérem... így mindjárt más. Rögtön 100 fölé ugrott a rátám. Legjobb, ha valaki ugyanabból rendel 10, 20 vagy akár 30 darabot. Időmérés nélkül megkeresed, leszeded a polcról, bepakolod a kosárkádba, majd a végén egy darab termék kódját 5 mp alatt lehúzod 30-szor. Na így lehet felturbózni a rátádat. Egyik reggel volt szerencsém 80 terméket bruttó 20 perc alatt begyűjteni, de az időmérő ennél kevesebbet számolt, mert gondosan ki-be kapcsolgattam, úgyhogy mindenki bekaphattya :)