Csütörtökön vagy pénteken hazafelé jövet a buszon egy feliratra lettünk figyelmesek, minden elektronikus közlekedési hírdetőtáblán az volt kiírva, hogy szombat este dugó várható a belvárosban, mert fáklyás felvonulás lesz. Gyors csekk a neten, valóban Aberdeen belvárosában az itteni egyetemisták (a honlap szerint 3 egyetem hallgatói közösen!) jótékonysági célzattal felvonulást tartanak este fél nyolc és fél tíz között. Nosza, ezt látnunk kell.
Először is a neten gyorsan megnéztem az útvonalat.

Mivel fogalmunk se volt, hogy mire is számíthatunk, ezért nyolc óra után pár perccel elindultunk a Union Street felé és végül egy lépcsősoron állva vártuk meg a felvonulókat. (Majdnem ott, ahol a térképen az E-vel jelölt pont van.) Ami furcsa volt, hogy amikor odaértünk a közlekedés akadálytalanul zajlott, semmi nem volt lezárva, de még egy tábla se vagy terelőbólyák vagy valami. Természetesen Jose végig abban volt, hogy egy balfasz vagyok, aki nem igazodik el a térképen és mindenáron azt akarta rám erőltetni, hogy vagy nem is ezen az útvonalon jönnek a felvonulók vagy ha mégis, akkor az ellenkező irányból. A várakozó tömeg persze engem igazolt, maradt tehát az iránytévesztés.
Fél kilenc magasságában aztán elindult egy teherautó az F pont irányából és szépen komótosan elkezdte lezárni a Union Street egyik felét. Minden kereszteződésben megálltak, kitették a terelő táblát és a sárga bólyákat. A autósok pedig szépen tudomásul vették. Persze ehhez az is hozzá tartozik, hogy az egész városban a parkolni/várakozni/megállni tilost úgy jelzik, hogy dupla sárga záróvonal van felfestve a járda mellé. És ott tényleg nincs autó, tehát ezzel nem kellett vacakolniuk. Szép lassan tehát leállt a forgalom a Union Street-en, de csak az egyik irányban, keresztben és a másik irányban még mindig lehetett közlekedni. Majd kis idő múlva ismét feltűntek a teherautók, immár visszafelé jöttek közvetlenül a felvonulók előtt és mindig lezártak kb 2-3 kereszteződést a menet számára. Voltak rendőrök, akik átvették az irányítást a lámpák helyett és segítették a forgalom elterelését illetve lezárását. Tehát a tényleges korlátozás csak arra az időre jött létre, amíg a menet azon az útszakaszon járt, a teljes út nem volt lezárva 10 pecnél hosszabb időre.
A felvezető autó mögött jött néhány táncos, majd egy skót dudás, skót szoknyás zenekar (jól nyomták!), majd szirénázó autók. Hirtelen azt hittük, hogy azért a 40 emberért van ez a nagy felhajtás, de kiderült, hogy ők csak a bevezetés voltak, a lényeg az utánuk következő kamion soron volt.
Nem teljesen értettük, de gyanítom, hogy minden diákcsoport (tanszék, szak, tankör, közösség) kapott egy kamiont, amit feldíszíthetett és jelmezbe öltözve elfoglalhatott. Volt itt Star Wars kamion, kalózok, Harry Potter, Titanic, Forma-1, ...

Szerintem aranyosak voltak. Józsi inkább szánalmasként értékelte. Voltak tök bulis kamionok és volt olyan is, ami tök üres volt. A kamionok mellett jelmezes segítők vödrökkel gyűjtötték az adományokat. Nem akarok hazudni, de 20 kamion biztosan elhaladt előttünk, elfelejtettük megszámolni, minden esetre sokan voltak, az biztos.
A sor végén mentőautók, takarítóautó (!), majd a terelőtáblákat összegyűjtő teherautó. A menet mögött újra megindult a forgalom, nem volt különösebb dugó, nem volt dudálás, anyázás, nem bénult meg a város, semmi extra.
Egy valami hiányzott csak: egy darab fáklya, de még csak gyertya sem volt senkinél.

Eltelt egy újabb hét és a Facebook rajongóim :) tudják, hogy ez a hét két fontos dolgot hozott, az egyik, hogy a fizetésem megérkezett csütörtök hajnalban, a másik, hogy végre megméredzkedtem és a mérleg bizony 18 kilóval kevesebbet mutatott, mint indulás előtti éjszaka Magyarországon.
Néhány szóban meg kell magyarázzam a címet is. Otthon a legutóbbi időben nagyon sokan csak Boss-ként ismertetek. Jelenlegi beosztásomban ez a becenév itt elég hülyén venné ki magát, a Ferencet pedig képtelenek megjegyezni és főleg kiejteni, ezért itt most Frank álnéven futok. A házban viszont mindenki boszikának hív, Keti után szabadon. Ő mondjuk eléggé meg is volt zavarodva, amikor a kollégái beszéltek valami Frankről, hirtelen fogalma se volt róla, hogy ki is az. A Józsinak se egyszerű, mert Ő is még bossznak hív, ha magyarul beszélünk, viszont frenknek, ha angolul. Mondjuk nekem is gondolkodnom kell, ha a Józsiról van szó az angol társalgásban, Ő ugyanis Joseph álnéven fut, de nekem ezen mindig el kell töprengenem. Majd megszokjuk.
A fizetésnek hála, végre csináltunk egy mega shoppingot és feltöltöttük az élelmiszer készleteinket, a tervek szerint nélkülözésmentesen kihúzzuk a következő fizuig, ami ugye kettő hét múlva esedékes, itt ugyanis így szokás.
Az elmúlt hét hasonló fizikai fájdalmak közepette telt, mint az előző, péntekre most is a teljes bénultság állapotáig jutottam, de a hétvégén sikerült rápihenni, a bevásárlást is kocsival hajtottuk végre, hála Ketinek. A cipőmbe vettem egy szivacsos talpbetétet, amihez nagy reményeket fűzök, ha minden jól megy, akkor most már péntekre nem készül ki totálisan a talpam, bízom benne. És még egy fontos beruházás, végre megvettem az utcán is viselhető fülhallgatómat, így munkába járás közben tudom hallgatni Keti iPodját és sokkal szórakoztatóbb a buszozás. Ez tényleg egy fontos beruházás volt :D (nagyon kellett már és tényleg csak 1 GBP-ba került).
Mára asszem ennyi elég is lesz, megyek rácuppanok valami nézhetőre, aztán szunya.
Ja, korábban írtam a horkolásról, nos eleinte mindenki rettegett tőlem, és senki nem akart egy szobában aludni velem, de mára teljesen elfogadottá vált, hogy egyáltalán nem is horkolok. Tudom, hogy volt alapja a félelmüknek, mivel volt szerencsém visszahallgatni magam (telefonra rögzítették még a krakkói kirándulásunk alkalmával) milyen irgalmatlan módon hörgök álmomban, de ez most nincs. :D

Ez a bejegyzés is eljött végre valahára. Ezen a héten annyira fáradt voltam minden áldott nap, hogy nem volt erőm írni egyetlen sort sem, de most fel vagyok dobva (az okokról majd később), így bár még a billentyűk nyomkodása is fáj, megpróbálok beszámolni a hét eseményeiről.
Hétköznap 10 és 18 óra között van munkaidőm, de az első két napon fél órával korábban mentem be, hogy legyen idő az ismerkedésre. A közvetlen főnököm Karon (ejtsd: Káren), aki ízig-vérig skót akcentussal beszél, úgyhogy egy kanyi kukkot sem értettem a szövegéből, de hihetetlen aranyos, mert ilyenkor átvált hangosabbra, pedig nem süket vagyok hanem csak külföldi (és értetlen). Aztán egy idő után már nem figyeltem a szavakra, hanem csak érzésből tudtam, hogy kb. miről is van szó, alá kellett írnom a tűz- és balesetvédelmi oktatás tényét, kb. százszor írtam le a nevemet összesen két nyomtatványra. Tűzriadó, munkaruha, miegyéb. A cuccom megfelelt a munkavédelmi előírásoknak és megpróbáltak keresni nekem egy megfelelő méretű egyenpólót is, a cégnél az XXL méret a legnagyobb, de hála az eddig eltöltött két hónapnak, gond nélkül rám jött. Ja és a munkásnadrág, amit az ASDA-ban vettünk 42-es, no ott meg ez volt a legnagyobb méret és ez is passzolt rám. Ami megnyugtató, hogy a Józsi is ezzel a mérettel kezdett és most már a 38-as gatya is lötyög rajta. :) Még egy gondolat a méretekről, a gumikesztű legtöbbször szétreped a kezemen és komoly nehézséget okoz a felhúzása is, amikor már nem teljesen száraz a kezem.
Az első két napon egy segítő mellé lettem beosztva, aki mindent szépen megmutatott, mit hogyan kell csinálni. Szerencsére, bár Ő is skót akcentussal beszél, lényegesen könnyebb megérteni, és ha nem értek valamit, akkor nem ugyanazt ismétli el hangosabban, hanem változtat, egyszerűsít a szavakon és őt teljesen jól megértem.
Az irodaház fel van osztva zónákra és mindenki egy adott zónát takarít. Mivel két napig együtt dolgoztunk Morag-gal, így neki is könnyebb volt, kedden mondta is, mennyire sajnálja, hogy nem dolgozhatunk együtt tovább, mert így mindenre jutott ideje amire eddig nem.
A nyolc órát keményen végig kell dolgozni, van egy heti ütemterv, amit napról napra teljesíteni kell, egy ebédszünettel (amit nem fizetnek) és egy cigi/kávé szünettel. Van itt minden buditakarítástól kezdve konyharendberakáson keresztül portalanításon át, ami csak belefér. Alapvetően minden nap egyforma, de hébe-hóba azért van egy kis változatosság. Ja, és nem egy agymunka, de azért oda kell figyelni. Tehát szerdán már tök egyedül dolgoztam, természetesen minden időpontból kifutottam és már ebédidőre halálosan kikészültem, izzadtam, mint egy ló. Nap végére a lábaim teljesen használhatatlanok voltak, a legrosszabb hazafelé a buszon volt, úgy éreztem soha többé nem tudok lábra állni. És ez minden nap egyre rosszabb lett. Tényleg nem hittem, hogy létezik ilyen fokú fájdalom, utoljára talán a seregben éreztem hasonlót, de akkor még csak 18 voltam és annyi idősen az ember elvisel bármit.
Hogy még jobban érezzem magam, pénteken 10 órát kell dolgozni reggel 8-tól du. 6-ig. Már napközben is nehezemre esett a járás, de nap végére 3 fájdalomcsillapítóval is legszívesebben a földön fetrengve sikítva üvöltöttem volna, de akkor még haza kellett buszozni. A pénteki nap egyébként még így is jobban tetszik, több idő van a napi teendőkre és a végén az a két óra porszívózás direkt kikapcsolódást jelentett. Plusz így már nem csak deréktól lefelé vannak fájdalmaim, hanem a derekam, a hátam és a vállam is alaposan át lett mozgatva. Viszont a pénteki volt az első nap, amikor nem önlött rólam patakokban a víz.  Állítólag egy-két hét és hozzá fogok szokni, de pont kihagynám.
Ma reggelre egész elviselhetőnek tűnik az egész, remélem, hogy ez a két nap elegendő lesz a pihenésre és túlélem a jövő hetet valahogy. Szorítsatok nekem!

Mivel ma pont belefutottam egy újabb problémába, meg is van a mai témám. Nem tudtam pénzt kivenni a TESCO-nál lévő bankjegy kiadó automatából.
Megérkezésem utáni első hétfőn elcaplattunk a legközelebbi Lloyd Bank fiókba, ahol természetesen már volt foglalt időpontunk és egy nagyon kedves ügyintéző hölgy segítségével nyitottunk nekem bankszámlát. Itt Keti volt segítségemre, ugyanis neki már évek óta van itt számlája és az Ő ajánlásával csináltak egyet nekem is. Természetesen egy teljesen elkülönített irodában ültünk, senki nem sétafikált körülöttünk vagy bámult bele a cuccainkba. Alapvető adatokat kértek el, nem kellett érte egy fillért sem fizetni, sem pedig feltölteni vagy levásárolni :) És persze nem kapkodtunk, szépen, nyugodtan, alaposan. Mivel kiderült, hogy még munkakereső állapotban vagyok, az ügyintéző felkínálta, hogy átküld a számlámról egy igazolást a Munkaügyi Központba is, hogy ezzel is meggyorsítsa az ottani folyamatokat.
Csütörtökön jött az első adag levél a banktól, majd pénteken egy újabb pakk és végül az utolsó csomag szombaton jött meg (ebből az is kiderül, hogy a posta itt szombaton is dolgozik). Kaptam bankkártyát, csekkfüzetet és internetes hozzáférést. Mondom még egyszer egyetlen penny-t sem tettem még a számlámra vagy fizettem be a pénztárba.
Lehet, hogy más banknál ez másképpen működik, én erről tudok beszámolni.

• A netes hozzáféréshez nem küldenek SMS-t, de kell egy plusz maximum 10 karakteres azonosító, amiből véletlenszerűen elkérnek hármat.
  
• Egymás között ingyen utalhatjuk a pénzünket, és az összeg AZONNAL megjelenik a számlánkon még hajnali kettőkor is.
  
• Ingyen VEHETEK KI pénzt BÁRMELYIK automatából.
  
• Le tudom kérdezni az egyenlegemet BÁRMELYIK automatánál és ez is INGYENES.
  
• Ha kártyával fizetek pl. a LIDL-ben, megkérdezik, hogy a fizetésen túl szeretnék-e készpénzt is felvenni, nem kell automatát keresni és ugye mondanom se kell, hogy ezért sem számítanak fel külön díjat. (min. 5 fontot kell kivenni!)
• Néhány kisebb boltban 5 vagy 10 font alatti kártyás fizetésnél levonnak plusz 40 penny tranzakciós díjat, de a pénztáros természetesen figyelmeztet erre.
• Nincs kártyadíj, számlavezetési díj, tranzakciós díj, számlazárási díj és még ki tudja mi mindent találnak ki az otthoni bankok.
• Ha valakinek utalni szeretnék, akkor fel kell vennem őt egy partnerlistára, eközben felhív telefonon egy automata és megkér, hogy billentyűzzem be a képernyőn látható azonosító számot, majd kapok egy SMS-t, amiben visszaigazolják a történteket. Innentől kezdve tudok az adott számlára pénzt átutalni. Ugye már mondanom se kell, hogy az SMS-t se én fizetem...
• Lehetséges, hogy elszámolom magam, egy bizonyos keretösszegig lemehetek minuszba, na ekkor viszont rámterhelik az összes eddig megspórolt költséget meg annak a kamatait is :)))
• Otthoni bankszámlára utalni sem olcsó, mondjuk ezt még nem csináltam, de itt már van tranzakciós díj (10 font körül) és nem éppen a legjobb árfolyamon váltják a forintot.

Nagy hirtelen ennyi jutott eszembe. Ja, hogy miért nem tudtam az automatából pénzt kivenni? Kifogyott belőle a 10 fontos bankjegy.

Mióta kiderült, hogy valóban jövök Aberdeenbe, Józsi azóta készíti nekem elő a terepet. Ő egy évvel ezelőtt, éppen április másodikán érkezett ide, majd várt rá egy három hónapos kényszerszünet, de legalább volt ideje megismerni az itteni viszonyokat. Aztán amikor munkát kapott, mindjárt három is az ölébe hullott ugyanazon a napon. Az elsőt fogadta el, mivel itt azonnal szerződést is kötöttek vele, így került az OCS nevű céghez takarítani. Azóta is itt dolgozik, a szavaiból azt veszem ki, hogy szeret itt dolgozni és őt is szeretik.
Amióta tehát tudható, hogy érkezem, azóta sutyorog a főnökei fülébe, hogy jön a barátja, akinek munka kellene. Még otthon voltam, amikor kitöltöttem a jelentkezési lapomat, nyomtattam önéletrajzot és ezeket beadta a céghez. Mióta itt vagyok, azóta pedig még intenzívebben nyomult az érdekemben. Mindenféle verzió szóba került, hol, hogyan, kivel és mikortól is fogok dolgozni. Túlfeszíteni sem akartuk azonban a húrt, nehogy a főnökei agyára menjen, ezért kellett néha szép türelmesen kivárni.
A múlt héten aztán a szerencse is mellénk szegődött, ugyanis az egyik kolléganő, aki elég problémás, felmondott. Senki nem bánkódott emiatt, mivel nem éppen a kiváló munkamoráljáról volt híres, többször is előfordult, hogy egyszerűen csak nem ment be dolgozni, ilyenkor telefonon is utolérhetetlen volt vagy pedig fél napokat késett. Hirtelen tehát kellett egy ember és ez lettem én.
Azért természetesen részt kellett vennem egy állásinterjún, ami ma délután zajlott le, vittem magammal a kis papírkáimat és kb. egy órányi buszozás árán ki is értem az irodaházba. Türelmesen megvártam a leendő főnökömet, közben persze kaptam látogató kártyát.
Miután megérkezett, elvonultunk egy tárgyaló terembe, majd nekem is szegezte az első kérdését: van-e bármilyen tapasztalatom az üzemi takarítással kapcsolatosan? (Do you have any experience about industrial cleaning?) A kérdése váratlanul ért, mivel azt hittem lesz egy kis petting vagy valami, csacsoghatok az eddigi életemről és egy kicsit belerázódhatok az angolba, de nem. A megállapodásunk az volt Józsival, hogy egy ilyen típusú kérdésre azt fogom felelni, hogy az Apartman Házban anno segítettem neki néha takarítani, no meg házias típus lévén felhozhatom a házimunkában szerzett érdemeimet. Meg is tettem, de hát ez nem valami sok. Meg hát ugye elhebegtem, hogy világ életemben tanítottam, így hát nem sok ilyen jellegű tapasztalatom van.
Ezzel az interjú véget is ért.
:(
A pali a következőképpen reagálta le az alkalmatlanságomat: mivel Józsi barátja vagy, ezért el is kezdhetjük kitölteni a nyomtatványokat...
:D
Erre elvonult a papírjaimmal, hogy fénymásolja őket, engem meg otthagyott egy A3-as nyomtatvánnyal, amin előtte gondosan bejelölte a kitöltendő részeket. A kitöltés egy kissé érdekes volt, mivel minden papírom nála volt, de szerencsére a legfontosabb adataimat elmentettem a telefonomba, így ki tudtam mindent tölteni. Miután visszajött kaptam még egy A4-es lapot, szintén ki kellett tölteni. Majd adott egy kupac tájékoztató anyagot, elmondta hol és mikor kezdek (jövő hétfőn, minden nap 10-18 között), jöjjek sötét ruciba meg kényelmes cipőbe és első nap érjek oda fél tízre. Ja és semmiképpen nem szeretné, ha Józsival frakcióznánk vagy csacsogással töltenénk a munkaidőnket.
Ezek után érzékeny búcsút vettünk egymástól és pedig örömmámorban kerestem egy helyet, ahol rá lehet gyújtani.
Húsvét hétfőn tehát locsolkodás helyett elkezdek dolgozni Skóciában...