Műtét hegyek, hova legyek

Na jó, azért ez így egy kicsit túlzás, de az elmúlt egy évben több apró műtéten (sebészeti beavatkozáson) is átestem.
Nem fogok képeket feltenni, gyengébb idegzetűek is olvashatják nyugodtan. Nem megyek túlságosan a részletekbe sem, nem kell aggódni. No horror, relax.

---

Először is ugye a lábkörmeim. Tini korom óta problémát okozott a benőtt lábkörmöm mind a két lábamon, nos ennek végérvényesen vége, ugyanis egy éve februárban levetettem a jobb, majd decemberben a bal lábam nagyujjáról a körmöt. Remélhetőleg soha többé nem fog visszanőni és 6 hét szenvedés árán megszabadultam egy életen át tartó örökös kellemetlenségtől. Teljesen sima ügy volt, adatlapot kitöltöttem, kaptam időpontot, megnézték majd előjegyeztek a műtétre. Az első kellemetlen volt, mert túl hamar erőltettem a cipőben mászkálást, de a második teljesen korrekt volt, nem mondom hogy nem fájt vagy ilyesmi, de egyrészt megszoktam, másrészt teljesen rendben volt, ugyanis egy hétig itthonról dolgoztam, így nem kellett lábbelit viselnem. David persze végignézte mind a kettőt, én természetesen nem. Mindenki le volt döbbenve a körmöm (körmeim) alakjától, formájától és hogy hogyan bírtam eddig ezzel együtt élni. Most már nem kell. Ha pedig nem tudod, hogy mit nézz a lábamon, észre sem veszed. Kicsit rózsaszínebb, mintha lenne rajta köröm, és még festhetném is, ha lenne rá igény (de nincs), de amúgy nem feltűnő.
A következő körben végre elmentem fogorvoshoz (tavaly ősszel). Régóta gondolkodtam rajta, de mindig elhalasztottam. Aztán David egy napon úgy döntött, hogy az övé már nem tűr halasztást, így bejelentkezett egy viszonylag közelben levő fogászatra (Haymarket). Az itteni magyarok nagyon jókat írtak róla a FB-on, mondom ha Davidnek megfelel (nem egyszerű, csak szólok), akkor nekem is jó lesz majd. Így is lett, David abszolút elégedett ügyfelük lett, úgyhogy amikor ki kellett vennem a maradék szabadságomat, azonnal kért nekem is időpontot. Félreértés ne essék, semmi komoly gond nem volt a fogaimmal, de egy jó kis suvickolás rájuk fért volna, meg néhány kezdett hideg/meleg érzékeny lenni, úgy meg aztán hogyan rágcsáljam a jeget a viszkim elfogyasztása után, nemigaz Kitty?
Első alkalommal felmérték a károkat, adtak árlistát, majd még kétszer kellett visszamennem, elsőre visszapótolt egy kiesett tömést, kijavított egy lepattant részt és fedőtömést tett az érzékeny fogakra, ugyanis az ínyem túlságosan visszahúzódott. A második alkalommal pedig csiszolt és csiszolt és csiszolt, fogkő, lepedék, miegymás eltávolítva. Ennyi. Legközelebb 6 hónap múlva jelenés megint ellenőrzésre.
Azt elfelejtettem mondani, hogy a körmözést a TB fedezte, a fogorvosért fizetni kellett, de ott is van két árlista, egy TB támogatott és egy maszek. A TB támogatott teljesen megfelel, szerintem úgyis azon múlik, hogy a doki milyen lelkiismeretes illetve képzett.
Az utolsó (legalábbis remélem, hogy jó darabig nem lesz több) műtétre tegnap került sor, de a dolog itt is régebbre nyúlik vissza. Emlékeim szerint kicsi korom óta volt az alsó szemhéjamon egy icike-picike rizsszemre emlékeztető valami, amit anyu előszeretettel csak "árpa"-ként emlegetett. Soha nem zavart, nem törődtem vele. Aztán az utóbbi időben elkezdett nagyobb lenni, David folyton kérdezte, hogy nem zavar-e vagy nem érzékeny-e. Nem. De aztán addig addig kérdezgetett, míg végül csak elmentünk megnézetni. Gyógyszertárban kezdtük (ez itt így normális), ott azt mondták hogy menjünk optikushoz (ez is rendben van), aki aztán beutalt a kórházba (bezony, így megy ez itt kérem). Mindez valamikor nyáron. Kaptam is időpontot, el is battyogtunk szépen, ahol is a nővér abbéli aggályának adott hangot, hogy ez a ciszta túl közel van a könnycsatornámhoz, nem lenne vicces babrálni vele, ki kell hogy kérje egy specialista véleményét. OK. Kaptam is októberre újabb időpontot, ott egy fiatalember egy hatalmas vakuval készített néhány izgalmas fotót a jobb szemem sarkáról, amit aztán elküldtek a szakértőnek.
Pár nap múlva telefonáltak, hogy minden rendben van és ha még mindig akarom akkor leszívják a dudort a szemem alól, sima liba. Mondom legyen, jött is az értesítő, hogy kaptam időpontot idén februárra. Mondjuk nem haldoklom vagy ilyesmi, úgyhogy beírtam a naptáramba oszt jóccakát.
Elkéretőztem a munkahelyemről és szépen elbuszoztam a klinikára. Először megnézték a látásomat (betűk olvasása egy szemmel, szemüveggel és anélkül), utána a doki néni elmagyarázta, hogy mi fog történni és mik az esetleges veszélyek, azt én illedelmesen aláírtam, majd jött a beavatkozás. Először cseppentettek, az kellemetlen volt (nippy, ha jól értettem), utána szúrtak, gyakorlatilag ugyanúgy elérzéstelenítettek, mint a fogorvosnál teszik (ja engem nem, mert ott kemény legény voltam, meg nem is kellett, de itt igen) és ez volt az eddigi legszürreálisabb érzés, amit valaha is éreztem. Mint amikor úgy érzed, hogy fel van püffedve a képed a fogorvosnál, csak itt a szemed érzed ilyennek. Minden egyes pislantásnál röhögnöm kellett, annyira fura volt. Kieresztették a folyadékot, meg többször is elmondták, hogy nem tudják teljesen kipucolni, mert nem akarnak a könnycsatornámnak keresztbe tenni, ezért lehet, hogy majd később újra visszanő. De ha minden jól megy, akkor nem. Úgy legyen.
Délutánra elmúlt a zsibbadás, csak figyelnem kell, hogy ne nyomorgassam vagy vakarásszam, a seb meg majd leesik pár nap múlva. Nagyon picit olyan, mintha valaki behúzott volna egyet, de nem veszélyes.
​Akkor mára ennyi, keziccsókolom.