Egy friss beszélgetés kapcsán megpróbálom összegyűjteni, mi is az, amit mi itt ingyen kapunk a skót (érted :D) államtól cserébe a befizetett adónkért.
A fizetésből vonják a TB-t (National Insurance) keresettől függően, ebben nincs eltérés a UK többi tagállamától. A TB-t sávosan vonják, nem megyek bele a részletekbe, nekem kb 5-6% a bruttó fizumból. Plusz természetesen jövedelem adót is fizetünk. Meg van ÁFA is.
0 Comments
![]() Én a TransferWise-t használom, ha pénzt utalok Magyarországra. Igazán egyszerű, gyors és sokkal olcsóbb, mint bármilyen más módszer. Regisztrálj most és az első átutalásod ingyenes lesz. Puszika :) ![]() Már most kijelenthetem, szerencsés nap a mai. Először is, bár Zsófi nem kapta meg a hőn áhított állását a thai étteremben, a főnöknő beajánlotta egy másik helyre, ahol is ma volt állásinterjún és ha túl lesz a biztosítási szám mizérián, akkor mehet oda dolgozni, pohárszedőnek, ha pedig ügyes lesz, beállhat a pultba is. íme a bár honlapja: http://www.chattome.net/tropicana/ Kezdem a végével: most már mindenkinek van saját, külön bejáratú kulcsa a házhoz. Mert ez nem volt mindig így.
Történetesen múlt kedden kint rekedtünk a fagyos éjszakában ketten a Józsival, de, hogy érthetőbb legyek, kezdem az elején. A házban mindenkinek van/volt kulcsa a bejárati ajtóhoz, hármunkat kivéve: Keti, Józsi és én. Mi hárman egy kulcson osztoztunk, megbeszéltük kinek mikor kell és szépen beosztottuk. Ha bárkinek kétségei voltak vagy nem tudtuk rendesen elosztani az EGY kulcsot HÁROM ember között, akkor egy előre megbeszélt helyen hagytuk, ahol mindenki megtalálhatta. Múlt vasárnap, amikor bevásárolni mentem, Pawka adott egy kulcsot, hogy még véletlenül se kelljen az internetes játéka mellől felállnia, ha véletlenül nem tudok bejutni a lakásba. Ő ezt végleges kulcsátadásnak gondolta, én viszont nem, mivel egy szóval nem hangzott el, hogy akkor Bossyka, most már van saját kulcsod és próbálj meg ennek megfelelő felelősséggel viseltetni. Korábban, amikor kértük, hogy legyen saját kulcsunk, mereven elutasították valami baromságra hivatkozva. Szóval kaptam kulcsot, de abban a pillanatban, hogy hazafelé nem kellett használnom, meg is feledkeztem róla és bent hagytam a farmerom zsebében. Ez is elérkezett végre valahára, ezen a héten szabadságon vagyok. Régóta nem jelentkeztem új bejegyzéssel, most itt az idő, hogy pótoljam a lemaradásomat. Pár szót a szabadságról. Itt minden munkával eltöltött hónap után jár 2 nap szabadság, valamint kapsz még 4 napot a karácsonyi és újévi ünnepekre, ez összesen 28 nap egy évre. Ebből én most elhasználok kemény 5 napot, laza semmittevéssel. Hétfőn végre elmentem fodrászhoz. Munkába menet minden áldott nap láttam a buszról a George Street-en egy fodrászatot, ahol is a kirakatban lévő árlista szerint már 6 fontért lehet hajat nyíratni, de valami okból kifolyólag gyalogosan az istennek sem találtam meg ezt az üzletet, így kénytelen voltam bemenni egy lengyel fodrászatba. Eddig Keti nyirbálta a hajunkat géppel, amivel nem is volt hiba, pláne, hogy ingyen volt, de azért ez mégis csak más, ez profi munka és csak 9 fontomba fájt. Kedden elmentem a helyi könyvtárba, beiratkoztam és kölcsönöztem is egy könyvet, Malorie Blackman: Boys Don't Cry című művét. Ok, nem éppen az én korosztályomhoz szól, elsősorban azért választottam, mert a könyvtáros hölgy szerint elég könnyű a nyelvezete és tényleg értettem a leírását a hátoldalon, de a történet is jónak tűnt. Végre lesz mit olvasnom a buszon munkába menet és jövet, feltéve, hogy nem olvasom ki a héten, ma ugyanis nekifutásra elfogyasztottam belőle 7 fejezetet. Az időjárás valahogy megneszelte, hogy szabin vagyok és végre kisütött a nap, az eddigi 14 fokot felváltotta a 20 fok feletti "hőség" és napozásra alkalmas idővel kedveskedik nekem a város a szabim tiszteletére. Nem is hagyok ki egyetlen percet sem, nem is emléxem már a nap melegére. Amikor dolgozni járunk nem nagyon érdekel, milyen idő van, de nagyon bíztam benne, hogy erre a hétre egy kicsit javul a helyzet és így is lett. El kell még mennem a héten regisztrálni a legközelebbi orvosi rendelőbe, van még egy Annie Lennox kiállítás a városban, amit mindenképpen be kell iktatnom és jó lenne moziba is eljutni valamikor. Annie Lennox egyébként Aberdeen város szülötte, amit itt kellett megtudnom egy Skóciát bemutató hangoskönyvből. Ha valaki nem ismerné Őt, akkor itt egy videó, az első és talán a leghíresebb számuk volt... Gyengébbek kedvéért az énekesnőről van szó. :)
Azon is gondolkodtam, hogy átruccanok busszal Stonehaven-be és megmártózom a fűtött vizű strandjukban, de ez még igényel némi tervezgetést. Mielőtt elbúcsúznék, pár szót a fogyásomról: a látványos gyors fogyásnak vége szakadt, de azért még lement rólam 5-6 kiló, éppen ma reggel történt, hogy egy újabb lyukkal lettem beljebb a nadrágszíjamon és hát ugye ezzel el is érkeztem az utolsó lyukacskához, ha tovább fogyok, új szíjat kell vennem. Borzasztó. Sokan szeretnétek látni a változást, ígérem szerzek valahonnan egy fényképezőgépet és teszek fel néhány bizonyító erejű fényképet hamarosan, addig is kitartás! Eltelt egy újabb hét és a Facebook rajongóim :) tudják, hogy ez a hét két fontos dolgot hozott, az egyik, hogy a fizetésem megérkezett csütörtök hajnalban, a másik, hogy végre megméredzkedtem és a mérleg bizony 18 kilóval kevesebbet mutatott, mint indulás előtti éjszaka Magyarországon.
Néhány szóban meg kell magyarázzam a címet is. Otthon a legutóbbi időben nagyon sokan csak Boss-ként ismertetek. Jelenlegi beosztásomban ez a becenév itt elég hülyén venné ki magát, a Ferencet pedig képtelenek megjegyezni és főleg kiejteni, ezért itt most Frank álnéven futok. A házban viszont mindenki boszikának hív, Keti után szabadon. Ő mondjuk eléggé meg is volt zavarodva, amikor a kollégái beszéltek valami Frankről, hirtelen fogalma se volt róla, hogy ki is az. A Józsinak se egyszerű, mert Ő is még bossznak hív, ha magyarul beszélünk, viszont frenknek, ha angolul. Mondjuk nekem is gondolkodnom kell, ha a Józsiról van szó az angol társalgásban, Ő ugyanis Joseph álnéven fut, de nekem ezen mindig el kell töprengenem. Majd megszokjuk. A fizetésnek hála, végre csináltunk egy mega shoppingot és feltöltöttük az élelmiszer készleteinket, a tervek szerint nélkülözésmentesen kihúzzuk a következő fizuig, ami ugye kettő hét múlva esedékes, itt ugyanis így szokás. Az elmúlt hét hasonló fizikai fájdalmak közepette telt, mint az előző, péntekre most is a teljes bénultság állapotáig jutottam, de a hétvégén sikerült rápihenni, a bevásárlást is kocsival hajtottuk végre, hála Ketinek. A cipőmbe vettem egy szivacsos talpbetétet, amihez nagy reményeket fűzök, ha minden jól megy, akkor most már péntekre nem készül ki totálisan a talpam, bízom benne. És még egy fontos beruházás, végre megvettem az utcán is viselhető fülhallgatómat, így munkába járás közben tudom hallgatni Keti iPodját és sokkal szórakoztatóbb a buszozás. Ez tényleg egy fontos beruházás volt :D (nagyon kellett már és tényleg csak 1 GBP-ba került). Mára asszem ennyi elég is lesz, megyek rácuppanok valami nézhetőre, aztán szunya. Ja, korábban írtam a horkolásról, nos eleinte mindenki rettegett tőlem, és senki nem akart egy szobában aludni velem, de mára teljesen elfogadottá vált, hogy egyáltalán nem is horkolok. Tudom, hogy volt alapja a félelmüknek, mivel volt szerencsém visszahallgatni magam (telefonra rögzítették még a krakkói kirándulásunk alkalmával) milyen irgalmatlan módon hörgök álmomban, de ez most nincs. :D Mivel ma pont belefutottam egy újabb problémába, meg is van a mai témám. Nem tudtam pénzt kivenni a TESCO-nál lévő bankjegy kiadó automatából.
Megérkezésem utáni első hétfőn elcaplattunk a legközelebbi Lloyd Bank fiókba, ahol természetesen már volt foglalt időpontunk és egy nagyon kedves ügyintéző hölgy segítségével nyitottunk nekem bankszámlát. Itt Keti volt segítségemre, ugyanis neki már évek óta van itt számlája és az Ő ajánlásával csináltak egyet nekem is. Természetesen egy teljesen elkülönített irodában ültünk, senki nem sétafikált körülöttünk vagy bámult bele a cuccainkba. Alapvető adatokat kértek el, nem kellett érte egy fillért sem fizetni, sem pedig feltölteni vagy levásárolni :) És persze nem kapkodtunk, szépen, nyugodtan, alaposan. Mivel kiderült, hogy még munkakereső állapotban vagyok, az ügyintéző felkínálta, hogy átküld a számlámról egy igazolást a Munkaügyi Központba is, hogy ezzel is meggyorsítsa az ottani folyamatokat. Csütörtökön jött az első adag levél a banktól, majd pénteken egy újabb pakk és végül az utolsó csomag szombaton jött meg (ebből az is kiderül, hogy a posta itt szombaton is dolgozik). Kaptam bankkártyát, csekkfüzetet és internetes hozzáférést. Mondom még egyszer egyetlen penny-t sem tettem még a számlámra vagy fizettem be a pénztárba. Lehet, hogy más banknál ez másképpen működik, én erről tudok beszámolni.
Nagy hirtelen ennyi jutott eszembe. Ja, hogy miért nem tudtam az automatából pénzt kivenni? Kifogyott belőle a 10 fontos bankjegy. |
Archives
March 2024
Categories
All
|