4 Comments
Már most kijelenthetem, szerencsés nap a mai. Először is, bár Zsófi nem kapta meg a hőn áhított állását a thai étteremben, a főnöknő beajánlotta egy másik helyre, ahol is ma volt állásinterjún és ha túl lesz a biztosítási szám mizérián, akkor mehet oda dolgozni, pohárszedőnek, ha pedig ügyes lesz, beállhat a pultba is. íme a bár honlapja: http://www.chattome.net/tropicana/ Az utóbbi hetek hoztak némi változást az életemben, vegyük őket szépen sorra.
Először is Józsi még valamikor januárban kérelmezte, hogy átkerülhessen egy másik épületbe, eredetileg az volt a terv, hogy megkapja Keti állását. Közelebb is lett volna, meg többet is keresett volna. Aztán a managerünk úgy döntött, hogy nem egy, hanem két embernek adja Keti munkáját, így már nem volt vonzó a dolog. Nem sokkal később láttam én, hogy Józsi meg Allan hosszasan pusmognak a nyolcas zónában üldögélve, de Józsefünk mindent tagadott, én meg elhittem neki. Egy csöppet elmaradtam a beszámolókkal, most igyexem bepótolni valamennyit.
Elsőként megpróbálom összefoglalni a Karácsony és az Újév körüli eseményeket. A munkarendünk úgy alakult, hogy dec. 24.-én és 31.-én nem dolgoztunk végig, két órával hamarabb hazamehettünk, utána pedig 2-2 nap szabi következett, csütörtökön és pénteken meg nagyjából rendesen dolgoztunk. Szerencsére a házban alig voltak irodisták, így szép kényelmesen lehetett takarítani, nekem legalábbis sikerült a zónámat teljesen tisztába tennem, belehalni sem kellett, de unatkozni sem volt idő.
Engem is elkapott a Gangnam láz!
Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Esztendőt mindenkinek!
Personalize funny videos and birthday eCards at JibJab!
Kezdem a végével: most már mindenkinek van saját, külön bejáratú kulcsa a házhoz. Mert ez nem volt mindig így.
Történetesen múlt kedden kint rekedtünk a fagyos éjszakában ketten a Józsival, de, hogy érthetőbb legyek, kezdem az elején. A házban mindenkinek van/volt kulcsa a bejárati ajtóhoz, hármunkat kivéve: Keti, Józsi és én. Mi hárman egy kulcson osztoztunk, megbeszéltük kinek mikor kell és szépen beosztottuk. Ha bárkinek kétségei voltak vagy nem tudtuk rendesen elosztani az EGY kulcsot HÁROM ember között, akkor egy előre megbeszélt helyen hagytuk, ahol mindenki megtalálhatta. Múlt vasárnap, amikor bevásárolni mentem, Pawka adott egy kulcsot, hogy még véletlenül se kelljen az internetes játéka mellől felállnia, ha véletlenül nem tudok bejutni a lakásba. Ő ezt végleges kulcsátadásnak gondolta, én viszont nem, mivel egy szóval nem hangzott el, hogy akkor Bossyka, most már van saját kulcsod és próbálj meg ennek megfelelő felelősséggel viseltetni. Korábban, amikor kértük, hogy legyen saját kulcsunk, mereven elutasították valami baromságra hivatkozva. Szóval kaptam kulcsot, de abban a pillanatban, hogy hazafelé nem kellett használnom, meg is feledkeztem róla és bent hagytam a farmerom zsebében. Az van, hogy legújabban titkos ügynökök lettünk. Az irodaházban van pár zóna, amit egy olajcég számára tartanak fent, az olajcég neve megegyezik Magyarország fővárosának rövidítésével. Ezen olajcég alkalmazottai rendkívül furcsa emberek. Vannak közöttük többen, akik egy távoli országból érkeztek ide dolgozni, régebben ők szolgálták ki az angolokat, kicsit barnább a bőrük az átlagosnál és vicces akcentusuk van és pont úgy nevezik őket, mint egy 500 éve felfedezett kontinens őslakosait. Nos a legtöbben egyszerűen levegőnek néznek bennünket, nem szólnak hozzánk, semmit nem köszönnek meg, nem állnak félre, de soxor az az érzésem, hogy olvasni sem tudnak angolul, ugyanis az újrahasznosítható szemetet össze-vissza dobálják a kukákba, pedig mindegyik feliratozva van és a gyengébbek kedvéért képek is vannak mellékelve. Valahogy hasonlóan, mint az alábbi illusztráción. Az, hogy átnéznek rajtunk, lehet, hogy a kultúrájuk része (kasztrendszer, miegymás), de most nem otthon vannak. A helyiek ezerszer normálisabban viselkednek.
A can feliratú kukába rendszeresen dobálnak papírpoharat, míg a papírpohár számára fenntartott kukába papírdobozt, a műanyagpohárnak szántba pedig üdítős fémdobozt. Szóval állati menő csávók. Az angol tudásukkal azért is baj lehet, mert egyszer volt szerencsém a recepción végignézni, ahogy az egyik behatolt az épületbe. Tudni kell, hogy ez volt a pali első munkanapja, ilyenkor végig kell nézni egy prezentációt a ház biztonsági előírásairól. Először is a gyerek háttal ült le a monitornak. Ekkor a recepciós szólt neki, hogy így nem lesz jó. Utána pedig meredten bámulta a kivetítőt még akkor is, amikor véget ért a bemutató és már csak a reklámfilmek mentek. Na mindegy is, szóval ők az itteni nagyon fontos ügyfelek. És ennek megfelelően is viselkednek. És mindig kitalálnak valami baromságot. Tegnap például az egyik panaszt tett rám, mert bementem a női vécébe, miközben ő szótlanul bent csücsült a fülkében (természetesen kopogtam!) és vizet engedtem a bödönöcskémbe, mert a férfi wécében a piszoár víz nélkül működik és nekem kell időnként öblíteni, a csapba viszont a kezem is alig fér be. Ezért aztán átbaktattam a női budiba, kopogtam, senki nem szólt, bementem, láttam hogy van bent valaki, de nem szólt semmit, vizet vettem, távoztam, de ezzel halálra rémítettem a kedves ügyfelet, aki módfelett kényelmetlenül érezte magát és azonnal feldobott. Mindenki ennek megfelelően szereti is őket. Nos, a legnagyobb problémájuk, hogy a porszívó túl hangos, ezért először nem porszívózhattunk 5 előtt, most pedig már egyáltalán nem. A biztonsági őrök nem mászkálhatnak át a zónáikon. Más zónában dolgozók sem mehetnek át a zónájukon. Csodával határos módon mi még átmehetünk a zónáikon, de szerintem ez sem lesz így sokáig. Ma ugyanis azt eszelték ki, hogy a kolléganőnk nem takaríthat 8 és 16 óra között, mert akkor látja, hogy mi van a monitorokon és mivel lehet, hogy titkos ügynök, ezért ellophatja a kib@szott fontos információkat. Hát ettől kész vagyok. Vajda angolja alig több, mint az igen, nem, lassabban, gyorsabban, szép, jó, rossz, kell szavak különböző sorrendben. Most akkor mi van? De még ha akármilyen jó angolja lenne, akkor is könyörgöm miről beszélünk??? Mivel nem használhatunk porszívót, ezért ezekben a zónákban kézzel kell fölszedni a szemetet, bár használhatunk kézi kefét és lapátot. A XXI. században. Hát én ugyan nem használok, miattam meg is rohadhatnak a mocskukban, én azóta meg se állok ezekben a zónákban. Kíváncsi leszek a vezetőink reakciójára, mivel szerintem, ha ebbe most belemennek, akkor innentől nincs megállás és csak egyre nagyobb baromságokat találnak ki. Egyelőre egy dolog biztos: soha nem tudhatod előre, milyen idő lesz.
A meteorológia persze próbálkozik, de itt elég kicsi az esélye annak, hogy eltalálják a várható időjárást, illetve legegyszerűbb, ha kiírják, hogy napos, időnként felhős, szórványosan esőkkel tarkított időjárás várható. Télen még a havazást is bele kell venni és kész is. Mikor megérkeztem volt olyan nap, hogy pár óra leforgása alatt volt verőfényes napsütés, szélcsend, szélvihar, eső, hófergeteg, ónos eső a legkülönbözőbb kombinációkban. De márciusban már napozni is tudtam. A hőmérséklet általában 14 és 16 fok körül mozog, de a rendkívül magas páratartalom miatt melegebbnek érezni, feltéve, hogy nincs szél. Most pl. 56%, de múlt hétvégén 100%-os volt a relatív páratartalom. Áprilisban volt 23 fok is, ez itt extrém magasnak számított, volt is hőségriadó, a főnökünk külön szólt, hogy igyunk sok vizet és ha rosszul vagyunk pihenjünk, üljünk le és egyáltalán figyeljünk oda jobban magunkra az őrült meleg miatt. Kicsit vicces volt, de most már kapiskálom, mert egész nyáron talán csak pár napot volt hasonló meleg. Sokszor még most is fűtik a buszt reggelente, pedig én fél kilenc után buszozok és néha nem is bánom. Amire pedig állandóan szüksége lehet az embernek itt, az a hoodie. Így nevezik a kapucnis pulóvert, ami sokszor nem is pulcsi, hanem lehet dzseki is, de mindenképpen kapucnis és többnyire vízálló is. A enyém legalábbis ilyen, nem is megyek sehova se nélküle, mindig ott lapul a hátzsákomban. Lehet akármilyen gyönyörű napsütéses idő, néhány percen belül bármikor eleredhet az eső, nélkülözhetetlen kellék, érdemes rá pénzt áldozni. Hiába van közel a tenger, túlságosan is északon vagyunk ahhoz, hogy fürödni lehessen benne, én azért mindenképpen ki akarom próbálni, de nagyon hideg, úgyhogy még csak az erőgyűjtésnél tartok. Többször is láttunk már egy-két elvetemült fürdőzőt, de nem volt őszinte a mosolyuk. |
Archives
March 2020
Categories
All
|