 Egy Facebook bejegyzés adta az ötletet az alábbi irományhoz. A kérdés arra vonatkozott, hogy mik azok a dolgok, amit sehogy sem sikerült megszokni vagy megszeretni sok évnyi itt tartózkodás után sem. Nos következzék az én listám:
0 Comments
 Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy milyen Magyarországon megszokott alapanyagok hiányoznak az itteni boltok polcairól, illetve mi az, amit itt is be lehet szerezni vagy pedig ki lehet váltani valami hasonló helyi produktummal. Ez utóbbi azért érdekes számomra, mert sok FB bejegyzést látok itt élő magyaroktól, akik csak és kizárólag magyar termékeket keresnek, amikor az itteni is ugyanolyan jó (sőt néha még jobb is).
 Egy ideje érlelődik bennem ez a poszt, úgyhogy most végre kiírom magamból. A kiváltó indok a rengeteg hibás Facebook üzenet illetve megosztás, pontosabban azok szöveges része. 30 éve még csak kiváltságosak jutottak számítógéphez és a szövegszerkesztés önálló tantárgy volt, manapság viszont mindenki használ szövegszerkesztőt, még ha csak SMS-t küld az ismerősének vagy posztol valami okosságot valamelyik közösségi oldalon. És számomra úgy tűnik, hogy a többségnek halvány lila segédfogalma sincs, hogyan is kell (vagy pláne minek) a szóköz karaktert használni.
Tudod, ott lent a billentyűzet legalján, az a nagyon hosszú. Ha mobilt vagy tabletet használsz, lehet rá van írva: Magyar vagy Hu. Lehet sokan azért nem használják, mert nem tudják, hogy az ott egy használható billentyű, nem pedig csak egy felirat? Ezt nem tudhatom, de az tuti, hogy sokan nem használják és ez baj. Anno, amikor a számítógépes szövegszerkesztés még kuriózum volt és tanfolyamon oktattuk, volt olyan résztvevő, aki komplett újságcikket gépelt be gyakorlásképpen egyetlen szóközt sem elhelyezve, valahogy így.  Na jó, azért ez így egy kicsit túlzás, de az elmúlt egy évben több apró műtéten (sebészeti beavatkozáson) is átestem.
Nem fogok képeket feltenni, gyengébb idegzetűek is olvashatják nyugodtan. Nem megyek túlságosan a részletekbe sem, nem kell aggódni. No horror, relax.  Az egész úgy kezdődött, hogy én a horváth tengerpartra szerettem volna menni, de David bedobta a Balaton kártyát, engem meg nem kellett sokat győzködni.
Találtam is jóáron negyedik emeleti apartmant Siófokon, de mire lefoglaltam volna eltűnt a foglalási oldalról. Viszont valami csoda folytán megmaradt a fejemben a társaság logója, ami szerepelt a hirdetésben, így elkezdtem az ő honlapjukon keresgélni, meg is lett ugyanaz a kecó, ráadásul 1-2 fonttal olcsóbban. A dátum is jó volt, minden stimmelt, lefoglaltam, kifizettem.  Valamikor Február környékén aszongya az én hites uram, hogy nekünk bizony ki kell kapcsolódnunk, mi lenne ha kivennénk egy hosszú hétvégét és meglátogatnánk a nővérkémet (az ő legkedvesebb sógornőjét), aki történetesen Münchenben él és dolgozik.
Hát mondok ennél mi sem egyszerűbb, gyorsan egyeztettem a nővéremmel, lecsekkoltam a céges szabis táblázatot és már vettem is a repjegyet. Menetkészen álltunk.  Igaz nem mostanában történt (egész pontosan májusban), de gondoltam megér egy misét.
Májusban úgy alakult, hogy végre eljutottam ismét Magyarországra, három és fél év után először. Az ötlet hirtelen jött, nem sokat vacakoltunk, találtam kellemesnek tűnő szállást, korrekt áron repjegyet, úgyhogy döntöttünk, irány Budapest.  Egy gyors bejelentkezés. Csak hogy ez is még legyen örökítve, pár hete alig hogy beértem az irodába és éppen csak leültem a gép elé, kaptam egy sms-t a banktól, amiben arról érdeklődtek, hogy én akartam-e egy nagyobbacska összeget online kifizetni. Persze rögtön nemmel válaszoltam, így a tranzakció meghiúsult, én meg már csattogtam is a legközelebbi bankfiókba. A főnököm jó fej volt és szinte Ő küldött el intézkedni. Az ügyintéző hölgy hívta a központot, akik sikeresen beazonosították a történteket, valaki Indiában próbált még online fizetni a kártyámmal egy kisebb összeget. A bank azonban résen volt, nem engedélyezte a tranzakciót, én pedig az sms-nek köszönhetően le tudtam tiltani, így nem ért kár. A kártyát persze rögtön bevonták és pár nap múlva kaptam helyette egy másikat. Valószínűleg olyan automatát használhattam, ami meg volt bütykölve és így jutottak hozzá a kártyám adataihoz. Azóta sokkal figyelmesebb vagyok, nem használok automatát kora reggel vagy késő este és mindig ellenőrzöm a nyílást, ahova kártyát kell dugni.
Legyetek ti is résen. Tsók :)  Ma reggel egy kedves kommentelő arra figyelmeztetett, hogy magyar emberként illene magyarul kommentelnem és különben is rossz az angolom. Szó szerint ezt írta: magyar vagy irj magyarul vagy iratkozz be egy angoltanfolyamra mert hibás az angolod bocsi Az én kommentem így szólt: [Following the publication of this article, British MEPs asked EurActiv to make it clear that this is an April Fool’s prank. We thought it was obvious enough.] Nos nem kívánok hosszas elemzésbe bocsájtkozni, a mellékelt ábra sok mindent elárul a hölgyről, meg az angol tudásáról meg a hatalmas arcáról. Meg, hogy miért nem keresem a magyarok társaságát. Tudom, hogy nem mindenki ilyen, de ettől mindig megfexem. Mennyire szar életed kell, hogy legyen, ha ez a legnagyobb örömöd? Szép napot mindenkinek :) itt olvasható az eredeti cikk és a kommentek: http://aberdeenimagyarok.co.uk/politika/az-eu-bosszuja-a-brexitert/   Nos az úgy kezdődött, hogy még tavaly ősszel un. célkitűzéseket (objectives) kellett írnom a főnökömmel egyeztetve, amiben az utolsó pont az esetleges továbbképzésekről, fejlődési lehetőségekről szólt. Ebbe én beleírtam, hogy szeretnék egy JQuery tanfolyamon részt venni, mert használom ugyan a munkám során, de lenne hova fejlődnöm. Kapóra jött, hogy a Moodle honlapján is találtam egy bejegyzést, ami arról szólt, hogy ők is átállnak a Yahoo könyvtár (YUI) helyett a JQuery-re. Meg is kaptam a cég támogatását, találtam is elfogadható áron tanfolyamot, de sajnos kellő számú jelentkező hiányában nem indult el sem decemberben, sem januárban. Felkínálták ugyan a távoli eléréssel való részvételt, de először ódzkodtam tőle.
|
Archives
March 2020
Categories
All
|
RSS Feed
