Az idén úgy alakult, hogy kétszer is eljutottam Magyarországra, egyszer egymagam, másodszor kettesben az urammal.
Nem fogom túlságosan bő lére ereszteni, de a lényeg, hogy bárhol is voltam/voltunk, mindenki abszolút kedves, előzékeny és segítőkész volt. Még a metróban a jegyellenőrök is. Komolyan.
Gondoltam úgy jogos, ha ezt is ideposztolom, különösen azután, hogy két évvel ezelőtt hosszasan ecseteltem hogy hányszor és kik voltak bunkók. Pedig tényleg sokféle interakció volt  még úgy is, hogy csak két péntektől hétfőig tartó hosszú hétvége fért bele.

Egy friss beszélgetés kapcsán megpróbálom összegyűjteni, mi is az, amit mi itt ingyen kapunk a skót (érted :D) államtól cserébe a befizetett adónkért.
A fizetésből vonják a TB-t (National Insurance) keresettől függően, ebben nincs eltérés a UK többi tagállamától. A TB-t sávosan vonják, nem megyek bele a részletekbe, nekem kb 5-6% a bruttó fizumból. Plusz természetesen jövedelem adót is fizetünk. Meg van ÁFA is.

Ennek a képnek az apropóján beszéljünk egy kicsit a skót szoknyáról, ami ugyebár férfi viselet. Mikor a fenti képet megláttam, nagyon elkeseredtem és szekunder szégyenérzet fogott el. Amikor azonban a kommenteket elolvastam és láttam hogy a skótok cseppet sem sértődtek meg, sőt viccesnek találták, megnyugodtam. Azt mondjuk jó tudni, hogy bár mi magyarok szoknyának hívjuk, de angolul a nők által viselt szoknya = skirt, míg a férfiak által viselt verzió = kilt. Tehát ők is tökéletesen egyetértettek a fenti tábla szövegével, hiszen a skirt valóban női ruhadarab.

Nemrégen egy FB posztban osztottam meg egy rémálmomat. Meglehetősen sokan reagáltak rá, úgyhogy gondoltam megér egy teljes posztot. Kezdjük a gyerekkori álmokkal.

Az idén már kétszer is költöztünk, először januárban azután március elején. Ráadásul ugyanoda költöztünk vissza, mint ahonnan kiköltöztünk januárban. De menjünk csak szépen sorjában.

Szeretném leírni a Magyarországi tapasztalataimat amíg még frissek. Többnyire a rossz tapasztatokról fogok írni, de azért igyekszem majd jókat is megosztani, hogy ne legyek túl negatív. Az előzményekről annyit, hogy amikor kiköltöztem, engem is zavart hogy mindenki olyan vidám és mosolygós. Mégis mi a nyavalyától van itt mindenkinek olyan hej de jó kedve. Aztán persze megszokja az ember, ez válik természetessé és te is többet mosolyogsz. Amikor 2016-ban voltunk Pesten, akkor is volt egy-két alkalom, amikor mogorva emberekbe botlottunk (étteremben szolgáltak ki), 2019-ben talán picit több, de idén rengeteg, szinte minden egyes nap történt valami idegesítő.
Vegyük őket szépen sorjában.

Ezen háborgok már egy ideje, úgyhogy most végre egy posztban engedem ki a gőzt. Magyarok, magyar újságírók, de itt élők is előszeretettel keverik össze a dolgokat és hívják az Egyesült Királyságot Angliának. Nos van egy rossz hírem, a kettő nem ugyanaz. Kéretik helyesen használni. Különösen, ha Skóciában élsz vagy csak látogatóban vagy itt, semmiképpen nem ajánlatos Angliaként hivatkozni erre a gyönyörű országra.

Az úgy volt, hogy a Trio nevű német zenekarnak volt egy 'Da da da' című nótája, amiben szerepelt egy icike-picike Casio 'szintetizátor'. Nos nekem sikerült beleszerelmesednem. Fülig.

Egy még meg sem történt osztálytalálkozó emlékére...