Magyarországon történt

22/12/2022

Szeretném leírni a Magyarországi tapasztalataimat amíg még frissek. Többnyire a rossz tapasztatokról fogok írni, de azért igyekszem majd jókat is megosztani, hogy ne legyek túl negatív. Az előzményekről annyit, hogy amikor kiköltöztem, engem is zavart hogy mindenki olyan vidám és mosolygós. Mégis mi a nyavalyától van itt mindenkinek olyan hej de jó kedve. Aztán persze megszokja az ember, ez válik természetessé és te is többet mosolyogsz. Amikor 2016-ban voltunk Pesten, akkor is volt egy-két alkalom, amikor mogorva emberekbe botlottunk (étteremben szolgáltak ki), 2019-ben talán picit több, de idén rengeteg, szinte minden egyes nap történt valami idegesítő.
Vegyük őket szépen sorjában.

SPAR
Rögtön mikor megérkeztünk és kipakoltuk a cuccainkat, elmentünk vásárolni reggelinek valót, instant kávét, tejet, nekem üdítőt, ilyesmit, semmi extra. Davidet teljesen lenyűgözi, hogy gyakorlatilag 100 méterenként van egy SPAR (ami itt is van de nagyon ritka), úgyhogy nem is kerestünk mást. Először nem értettem mi zavart annyira, később rájöttem hogy szörnyen zsúfoltak a boltjaik és mindenki furakszik mintha nem tudna kettő másodpercet várni amíg arrébb lépek. Ha bármit is kérdeztem, arra semmiképpen sem kedvesen válaszoltak (pl nem találtam papír zacskót a péksüteményekhez, vagy nem tudtam mit csináljak a kosarammal a pénztár szalagnál). Ha a hangnemmel ölni lehetne, már nem élnék. Aztán az igazi sokk akkor ért, amikor nem tudtunk kimenni, mert nem vettem el a blokkot és így nem tudtam a QR kódot beszkennelni a kijáratnál, ami azonnal elkezdett sípolni mint a vadszamár. A közeli pénztárban ülő hölgy pedig érthetően és elég hangosan a tudtunkra adta, hogy mit gondol az ilyen balfékekről, akik nem tudják mi a módi.
Az élelmiszer árakról most ne beszéljünk, az is megérne egy külön misét, hogy a bérből és fizetésből élők hogyan élnek túl egy sima hétköznapot. Nem végeztem alapos vagy tudatos összehasonlítást, de szerintem semmi nem volt olcsóbb mint itt Skóciában.

AZ ELSŐ ÉTTEREM
Andrássy út, nem írom le a nevüket. Tudtuk h mit akarunk enni, rendeltünk is, mindenki beszélt angolul, sima liba. David hamarabb befejezte, de én még javában ettem, amikor jött a valamiért egyébként sem szimpatikus pincér gyerek és leszedte az asztalt. De úgy, hogy én még teljesen nyilvánvalóan ettem. Gondolom nem tetszett neki h a spenót krémet kenyérrel tunkoltam ki. Azért én kényelmesen kitöröltem a tányért és mindent megettem, mert egyébként a kaja finom volt. Ez aztán egyébként más étteremben is előfordult, de ott legalább a még étkező fél cuccait otthagyták. Mégis mi a pöcsöm annyira sürgős hogy nem lehet megvárni amíg megeszi a vendég amit rendelt? Nem értem.

RETRO KÖZPONT
Itt teljesen jól el voltunk, mondjuk a David az üveg liftet nem kedvelte, így a túra végéhez nem az előírt módon jutottunk le, de attól még szuper volt.
A büfé is jól nézett ki, nem is volt drága, ettünk finom sütiket. Amikor a kávé részhez érünk, ott mindig gondban vagyok, mert nem mindenhol tudják mi az a 'latte'. De itt ki is volt írva, mondom akkor itt nem lesz gond, kértem egy óriási hatalmas 'latte'-t. A hölgy erre nagyon kedvesen (de mindenfajta humorérzék nélkül) közli, h ők csak egy méretben készítik a kávékat, mert ez nem egy olyan puccos hely. Csak hogy tudjam.
A vicces fiú.

KARÁCSONYI VÁSÁR
Voltunk a belvárosban, szörnyű drága. Az idén nem volt olyan zsúfolt mint korábban, viszont még a mi pénztárcánknak is sok volt.
2500 Ft egy sima kürtős kalács, amikor a körúton 700 Ft.
3600 Ft egy sajtos-tejfölös lángos, ami Óbudán 1400 Ft. Értem én hogy a bérleti díj nem olcsó, de azért mindennek van határa na.
Az óbudai vásár kisebb, de kicsit családiasabb. Ott már vettünk bejglit meg lángost is, minden szuper finom volt, forralt bor és forró csoki, ahogyan az ilyenkor dukál. A kiszolgálás azért érdekes volt.
A lángosos hölgy érthető okokból nem sütött előre, csak akkor ha valaki rendelt lángost. Két pár állt sorban, az előttünk álló fiatalember is sajtos-tejfölös lángost kért, mondom mi is ugyanazt kérjük. Itt a fiatalember jelezte, hogy ő majd szalonna darabkákat is kér a tetejére (tehát nem egészen ugyanazt kérjük), mire a lángost gyártó kisiparos hölgy gyógyszerei elgurultak és meglehetősen otromba vagy ha jobban tetszik kioktató hangnemben közölte, hogy ha nem haragszik az úr, akkor ő előbb megsütne két sima lángost, már ha szabad, mert szalonnával mégsem lehet ugye, és majd ha meglesz a két sima lángos, akkor tárgyaljuk újra az esetet. Mivel nem velem beszélt úgy mint a kapcájával, elengedtem. A fiatalember sem szólt, csendben kussolt. Gondolom ehhez van szokva.
Majd miután minden elkészült és mindenki fizetett, kellemes 'napocskát' kívánt az előtte még meglehetősen mogorva hölgy.
Visszafelé jövet kellett még vennem menetjegyet, volt is egy BKK-s jegyiroda, úgyhogy oda betértem. Köszönök, semmi. Várom, hogy mondjuk megkérdezze mégis mi a faszt akarok, semmi. Egyedül az árat volt hajlandó az úr kinyögni. Miért olyan bonyolult? És nem kerülne semmibe sem.

GÖDÖLLŐ KASTÉLY
Ki kellett valahogy tömegközlekedéssel jutnunk, nekem a HÉV tűnt a legegyszerűbbnek. Igen ám, de milyen jegyet kell venni? Először is nincs egy élő ember, akit meg lehetne kérdezni. Az automata ugyan mond egy jegyet (20 km-es), de azt nem értem. Végül látom hogy álldogál ott egy egyenruhás fickó, nos gondoltam megkérdezem. Nos már a kérdést sem érti, illetve próbál hárítani, mondván az attól függ hogy meddig megyek. Mondom ettől a végállomástól a másik végállomásig. (Őrs vezér tere - Gödöllő). Hát azt ugye nem tudja. Megnézi a térképet, majd arra jut h legyen nálunk normál menetjegy, aztán majd úgyis jön a kalauz, oszt az majd ad olyan jegyet amilyen kell. Kalauz természetesen nem jött, így Budapest határától ingyen utaztunk.
Mikor megérkeztünk gondoltam nézzük meg hogy honnan megy a HÉV vissza irányba, mert a kastély honlapján az volt hogy nem olyan egyértelmű, mert nem pont szemben van az oda illetve a vissza megállóhely. Akkor mondom hátha itt van valaki akitől lehet kérdezni. Nem volt. Viszont egy kedves helyi lakos látta hogy szerencsétlenkedünk, így megpróbált segíteni. Mondom nem vagyunk teljesen biztosak abban hogyan is jutunk vissza Pestre. Hát HÉV-vel, itt megy, nem látom? (Maaaargit!?) De mondom milyen jegy kell? Hát itt az automata, nem látom? (Maaaargit!?)
Sokat segített ;)
A kastély természetesen gyönyörű, de a jegyvétel itt is hozott némi furcsaságot. A pénztár előtt ugyanis kint a tábla 5 nyelven miszerint zárva van. Illedelmesen megvárom az útbaigazítást nyújtó hölgyeket h az előttünk lévő családot elterelgessek, de utána senki nem szól hozzánk. Mondom, keziccsókolom, hol tudunk belépőt venni? Hát ott a pénztár, nem látom? (Maaaargit!?) De mondom az zárva van, legalábbis ott a tábla. Milyen tábla? (Sajnálom hogy nem fényképeztem le, így most hinnetek kell nekem, tök úgy nézett ki hogy zárva vannak.) Jaj hát az nem jelent semmit, nyitva vannak, menjek csak be.
Hazafelé sem jött kalauz a HÉV-en, úgyhogy a fele utat blicceltük. Azok a régi szép idők.

SZÉKESFEHÉRVÁR
Itt csak pár órát voltunk, és mindenhol mindenki aranyos, kedves és mosolygós volt. Sajnos a Fő utcai árusok nagy része zárva volt, de eljutottunk a temetőbe és finomakat ettünk.
A vonaton azért történt valami vicces, előttünk két idősebb hölgy ült és amint a vonat megmozdult és elindult a Déli-ből, vették is elő a szuper hagymás fasírtos szendvicseket. Mikor az egyikük megkérdezte, hogy: éhes vagy? együnk? szóltam Davidnek, hogy fogadjunk h jó hagymás (szagos) kaját fognak enni. Mire kimondtam már lehetett is érezni. Jót nevettünk. Másnap egy másik vonaton ugyanez, de az nem volt annyira erős illatú. Viszont itt David látta meg a palit először, jókat kuncogott h ez is biztos jó magyaros szendvics lesz. Nem volt vészes. Egyébként amikor legutóbb repültem Magyarországról vissza, akkor a repülőn is ez ment. Én mondjuk szeretem a fasírt illatát, de miért kell repülőn/vonaton/buszon enni?

OPERA
Amikor legutóbb itt jártunk szerintem még tartott a felújítás vagy csak simán nem gondoltam rá. Most viszont itt laktunk tőle egy kőhajításnyira, úgyhogy adott volt hogy megnézzük. Először csak beugrottunk pár fotóra, de láttuk hogy lehet venni rendes angol nyelvű egyórás bejárást, így csütörtök délelőtt elmentünk jegyet venni. Mivel gondoltam hogy úgyis csak 10-kor nyit a pénztár, pont 10-re értünk oda. A fiatalember előttünk érkezett, pont láttuk bemenni a kis kuckójába. Illedelmesen, egy lépés távolságot tartva vártam az ablak előtt, gondoltam be kell indítani a gépet, belépni, jelszó miegyéb. Azt is gondoltam hogy majd szól ha készen van. Nos szólt. De úgy, hogy attól azonnal felforrt az agyvizem. Angolul szólt egy szót (yes???!!!), de azt olyan hangsúllyal hogy mégis mi a faszt baszakszom már itt és miért nem mondom már hogy mi a kurva anyámat akarok. Mit baszom itt el az ő napját.
Megkérdeztem (magyarul) hogy valami baj van?
Azt mondta semmi, csak hogy lehet jegyet venni.
Türelmesen elmagyaráztam, hogy azt nem ezzel a hangsúllyal kellene közölni és hogy ki kérem magamnak.
Valami bocsánat félét motyogott. Asszem.

NÉPRAJZI MÚZEUM
Mindenképpen látni akartam, mert az épület meg az egész Liget projekt annyit szerepelt a sajtóban hogy kíváncsi voltam rá.
Picit hezitáltam hogy melyik kombinált belépőjegyet vegyem meg és véletlenül ideiglenesnek neveztem egy állandó kiállítást, az úr azonnal korrigált. Rend a lelke mindennek. Mikor aztán sikerült eldönteni, hogy milyen jegyet veszünk, a pénztáros hölgy meglehetős csendőr tempóban felszólított hogy igazoljam magam személyi igazolvánnyal. Itt elakadt a szavam ismét. Úgy döntöttem ellenállok. Mondom mi külföldiek vagyunk, nincs személyink. Nos ő nem jött zavarba, tovább faggatózott. Honnan jöttünk? Skóciából. Hát és én mégis hogy képzelem hogy nem tudom magam igazolni, mire adjon nekem kedvezményes belépőt. Egy szóval sem említettem h kedvezményt kérnék. Mondom teljes árú jegy lesz. Ja jó.
És igen, értem én hogy jót akart, de már megint a hangnem és a stílus nem stimmelt. Úgy kezeltek, mintha legalábbis két rendbeli gyilkos lennék, de minimum egy pitiáner csaló. Miért kell ez?
Az mondjuk édes volt h talán ez volt az egyetlen hely ahol mindenki magyarul beszélt még a Davidhez is. A QR kód olvasó ugyanis egy kedves hölgy volt, aki 5 másodperc alatt elhadarta h mi merre hány óra. Én se sokat értettem belőle, nemhogy az uram.

GYÓGYSZERTÁR
Nem húzom halasztom, ide is be kellett mennünk, itt is sorban kellett állni, amivel nincs az égvilágon semmi gond. Mondjuk egy korábbi vásárló hagyta, hogy a kutyája szépen gondosan körbe szarja az amúgy elég picike váróterem részt, ezért aztán résen kellett lenni sorban állás közben.
Látták hogy sor van, ezért új ablaknál kezdtek el kiszolgálni. Ahelyett azonban hogy a hölgy udvariasan annyit mondott volna hogy 'kérem a következőt', vagy megkérdezze hogy miben segíthet, csak meredten nézett rám egy félreérthetetlen 'hát nem látod h itt vagyok mi a retkes faszért nem vonszolod már ide magad azt makogod el h mégis mi bajod van?' nézéssel. Nem álltam le vele balhézni.
Ezek után kifejezett örömmel töltött el h én lehettem az a kivételezett aki közölhette h a hely egyébként tele van kakálva. Senki más nem tette szóvá.
Viszlát.

Azt hiszem kb ez minden, legyetek jók.
Természetesen rengeteg szép dolgot láttunk és rengeteg udvarias emberrel találkoztunk, nem csak rossz dolgok történtek velünk, félre ne értsetek. Íme egy kis ízelítő.
Boldog napocskát mindenkinek. Puszika.