KÖLTÖZKÖDÉS

Az idén már kétszer is költöztünk, először januárban azután március elején. Ráadásul ugyanoda költöztünk vissza, mint ahonnan kiköltöztünk januárban. De menjünk csak szépen sorjában.

Aberdeenből azért költöztünk le Edinburgh-ba, mert ott kaptam állást, ahol is végre nem takarítanom kellett. Szerdai napon volt az interjú, hétfőn kellett kezdenem, úgyhogy szombaton lecuccoltam egyedül, David jött nem sokkal utánam.
Hamar sikerült albérletet találni, picike volt, jéghideg, de a mienk volt és megfizethető. Sajnos az egyetemi állás nem tartott sokáig, de némi kekszgyárazás és takarítás után végre sikerült rendes Múdlis állást találnom, viszont Glasgow-ban. Ez persze azt jelentette, hogy napi kb 3 órát utazással töltöttem a munkahelyem és az albérletünk között. Az időt nem bántam különösebben, tudtam híreket olvasni, Facebook-ot görgetni, Netflix-en mozizni, telefonon csacsogni. Volt időm átállni munka üzemmódból otthon üzemmódba.
A havi bérlet ára viszont már sokkal jobban zavart, főleg ahogy egyre csak emelkedett. Aztán a cég megengedte h minden ötödik héten otthonról dolgozzak, így egy picit elviselhetőbb lett a dolog, mert ritkábban kellett havi bérletet venni. A kimaradt vonatok, késések viszont továbbra is idegesítőek voltak és meglehetősen gyakoriak.

Később azt is megengedhettük magunknak h egy drágább, de sokkal nagyobb és rendesen fűthető albérletbe költözzünk. Magunk oldottuk meg a cipekedést, esténként David kocsival jött-ment a két lakás között, azután pedig béreltünk egy kisteherautót és a barátaink segítségével a nagyobb darabokat is átcuccoltuk az új helyre.
Én azért folyamatosan pedzegettem h mi lenne, ha Glasgow-ba költöznénk, elcsípett beszélgetésekből nekem úgy tűnt h sokkal olcsóbb mint Edinburgh. Nem is beszélve arról h akkor nekem nem kellene órákat a vonaton zötykölődnöm. Az uram viszont hajthatatlan volt.
Történt aztán h egy estét Glasgow-ban töltöttünk akkori kollégámmal/barátommal és a párjával. Étteremben vacsoráztunk, iszogattunk, kaszinóztunk. A lényeg azonban h egészen véletlenül szóba kerültek az albérlet árak és az addig hajthatatlan uram végre első kézből kapta az információt. Plusz ingatlanos irodák árait is látta a kirakatokban, amitől egészen lázba jött. A mi albérletünk akkori árának töredékért lehetett volna bérelni jó helyen, jó állapotban lévő lakást. Gyorsan el is határoztuk, hogy akkor elkezdünk keresgélni és amint lehet költözünk.
Azonban ekkor drága Covid barátunk miatt lezárták az országot. Senki sehova.
Augusztusban végül is sikeresen átcuccoltunk, ezúttal is sok-sok saját autós ide-oda fuvarral, de a nagyját már költöztető céggel csináltattuk.
Innen nem állt szándékunkban tovább költözni. Tágas, világos, könnyen fűthető, minden elérhető közelségben van. Tavaly pedig a nem legálisan itt parkolókat is elkezdték büntetni, úgyhogy minden szuper volt. Negyedik emelet ugyan, de van lift és 99%-ban működik is. Ha el is romlik, másnapra megjavítják.

Aztán tavaly novemberben szólt a tulaj, hogy el kell adnia a kecót, mert nem tud lépést tartani az inflációval. Volt 3 hónapunk h találjunk valami mást, január végéig ki kellett költözni.
Ekkor szembesültünk először az infláció albérletekre gyakorolt hatásairól, ótvar koszos, pici, élhetetlen lakásokért kértek csillagászati összegeket. Természetesen a mi háziurunk is emelt árat minden évben, na de nem ennyit. A karácsonyi leállás sem segített túl sokat, alig volt hirdetés amiből meríteni lehetett volna. Ráadásul én novemberben kezdtem az új munkahelyen, így a legtöbb ügynökség szóba sem állt velünk.
Közben azért persze volt egy-két lakás ami tetszett, volt olyan is amit megkaphattunk volna, volt olyan is amire igent mondtunk tudván tudva h azért még keresgélünk, mert szerződést nem kötöttünk, pénzt nem utaltunk. Aztán végül lemondtuk mert találtunk jobbat, de arról meg kiderült h nem volt teljesen korrekt és inkább visszaléptünk.

Valamit gyorsan ki kellett találni. Ekkor láttunk meg egy elfogadhatónak tűnő lakást, jelentkeztünk is rá. Addigra már természetesen volt munkahelyi igazolásunk, előző háziúr ajánlása, számlák, csekkek h rendesen fizettünk mindent, az összes dokumentum szépen mappába rendezne, lefűzve. Albérlet kereső portfólió. Mivel az új lakás itt volt tőlünk nem messze, David felajánlotta a leendő háziúrnak, hogy jöjjön át hozzánk, nézze meg hogyan élünk, nézze át a portfóliónkat és akkor neki nem kell egyenként megtekintést szervezni a potenciális bérlőkkel, mi kivesszük látatlanba. Zseniális. Legalábbis akkor még azt hittük.
Az első csalódás akkor ért minket, amikor hosszas halogatás után végül is megnézhettük h mit is béreltünk ki. Nos inkább nem részletezném, az előző lakó még nem költözött ki és finom szólva sem volt egy rendszerető alkat. A tulaj viszont megígérte h alaposan kitakaríttat és ki is lesz festve minden szoba, ajtók átmázolva, hiper-szuper.

A költözködés maga elég fárasztó volt, mivel pont előtte elromlott a lift. Egy kissé ingerült tesco-s futár alaposan széjjel rugdosta az ajtaját. Így aztán minden bútort, ágyat, ülőgarnitúrát, az összes dobozt, ruhát a lépcsőn kellett lecipelni a negyedikről, aztán felcipelni a másodikra. Fincsi.
A liftet pedig nem javították meg csak mire teljesen átköltöztünk.
Azt tudtuk h az új lakás kisebb lesz, na de hogy ennyire szűkös lesz minden, arra azért nem számítottunk. A legelső lakásunk sokkal kisebb volt, mégis elfértünk benne. Itt sem az összes területtel volt a baj, hanem az elosztással, meg az alaprajzzal.
A konyha nagy volt, de rosszul kihasznált, étkező asztal már nem fért el benne, de amúgy mindennek volt helye. A hűtők incurka-fincurkák, kellett venni egy rendes méretűt.
A 'nagyobb' hálószobában volt egybenyíló fürdőszoba zuhanyzóval, de alig lehetett benne megfordulni, olyan picike volt. A másik hálószoba pont akkorka, hogy irodának elég nagy, de ketten már csak nehezen fértünk el. A beépített szekrényekben semmi sem fért el. A fürdőszoba tágas volt ugyan és volt benne egy rendes méretű kád, de nem volt semmi tároló. Semmi sem volt egyenes vagy párhuzamos vagy derékszögű. A meleg vízre órákat kellett várni. Minden 'mekkelek' módra volt összetákolva. Az elszívók bömböltek mint egy traktor. A padló nyikorgott.

A fenti szomszédtól leszűrődő zaj napközben nem volt túl rossz, de éjszaka a két kutya állandóan zajongott, ugattak, a farkukkal doboltak a padlón és fel -le szaladgáltak. Szerintem egyetlen egy éjszakát nem tudtunk végig aludni. Az éjszakai csendben ez extra hangos. A duplán hőszigetelt ablakokon süvített be a szél, mert nem voltak rendesen beillesztve a helyükre. Az egész hely egy vicc.
Az első napokban még úgy voltunk, hogy egy pár hónapot kibírunk, aztán majd elkezdünk keresni valami jobbat, innen legalább nem kell kiköltözni záros határidőn belül. Aztán ahogy egyre többet nem aludtunk, úgy lettünk egyre elkeseredettebbek.
Végül David írt az előző háziúrnak, h sikerült-e eladni a lakást miután kiköltöztünk. (Amíg ott laktunk próbálta eladni velünk együtt, de sikertelenül.)

• Igen sikerült.
• És az új tulaj nem szeretne albérlőket?
• De szeretne.
• Akkor nem mehetnénk mi vissza? Mi gondját viseltük a lakásnak.
• De igen. Ennyi meg ennyi az ára havonta.
• Hmmm, annyiért nem megyünk. Lehetne kevesebb?
• Lehet.
• Akkor megyünk.

Így esett, hogy hivatalon 22-dikén költöztünk ki, de 5-ödikétől már újra béreltük ugyanazt a lakást. Azután persze a tényleges hurcolkodással várni kellett 3 hetet, mert fel kellett rendesen mondani, meg mindent le kellett rendesen szervezni. Közben a tulaj megszabadult minden ott lévő bútortól, aminek mi kifejezetten örültünk, mert így nem kell más holmiját tárolni, mindenünk elfér, van hely bőven mindennek. Jobb, mint előtte volt.

A lakcímváltozást viszont egy csomó helyen be kell jelenteni:

• bank
• háziorvos
• fogorvos
• jogosítványt kell cserélni
• az összes kocsival kapcsolatos nyomtatvány, biztosítás
• munkahely
• adóhivatal, TB
• energia szolgáltató
• TV, internet

Mire mindezzel körbe értünk, kezdhettük elölről az egészet.
És persze nem mindenhol vettek könnyen az akadályt, mert ki hallott már olyat h valaki visszaköltözik ugyanabba a lakásba amiből pár hete költözött ki. Az energia szolgáltatóval még most is harcolok.
Szerencsére visszafele a lift már működött, különben valószínűleg ott maradtunk volna a másik lakásban.

A képek csak illusztrációként szolgálnak.
Tsók