Műszakváltás

Az utóbbi hetek hoztak némi változást az életemben, vegyük őket szépen sorra.
Először is Józsi még valamikor januárban kérelmezte, hogy átkerülhessen egy másik épületbe, eredetileg az volt a terv, hogy megkapja Keti állását. Közelebb is lett volna, meg többet is keresett volna. Aztán a managerünk úgy döntött, hogy nem egy, hanem két embernek adja Keti munkáját, így már nem volt vonzó a dolog. Nem sokkal később láttam én, hogy Józsi meg Allan hosszasan pusmognak a nyolcas zónában üldögélve, de Józsefünk mindent tagadott, én meg elhittem neki.

Március végén egyszer csak Karon összehívta a kis csapatot és bejelentette, hogy Józsi távozik, megy a másik épületbe. Nagy meglepi volt, senki sem tudott róla. Mármint mi, kollégák nem tudtunk róla, egyébként mindenki tudta. Először nem is akartam elhinni, hogy mindez napokon belül lezajlik, ugyanis ezzel lehetővé vált, hogy én átkerüljek a reggeli műszakba (3 ember dolgozik 8-16 között, a másik 3 pedig 10-18 között, én ez utóbbiban voltam, Jose az előzőben, és a délutánosok között én voltam a rangidős). Úgyhogy én speciel örültem az áthelyezésének. Őszintén szólva az sem baj, hogy nem vagyunk folyton együtt, kevesebbet beszélek magyarul és többet kell beszélnem angolul és nincs kitől megkérdeznem, hogy is kell ezt vagy azt mondani in English.
Aztán most meg olyannyira nem vagyunk sokat együtt, hogy a házból is kiköltözött, ugyanis dobta a csaja. Ez azonban egy hosszú történet és nem akarok belemenni a részletekbe. A dolog pikantériájához azonban hozzá tartozik, hogy most meg ők dolgoznak egy helyen, Józsi takarít, Keti meg büfés kislány lett ugyanott. Hát igen, Keti nem dobálta a sapkáját, nem bizony.
Visszatérve hozzám, mielőtt átkerülhettem a reggeli műszakba, meg kellett várni, amíg találnak egy új emberkét, s addig bizony túlórázhattam, napi 10 órákat toltam, de nem bántam, mert ott lebegett előttem a négyórás műszakzárás lehetősége. A héten már végre tényleg négykor végeztem és jobb. Mármint délután több időm van, amit angol tanulással és sportolással fogok kitölteni. Egyelőre azonban meg kell szoknom az új zónámat, amit kaptam, délelőtt kevesebb a holtidő, újra izzadok, mint a kezdet kezdetén és alig várom, hogy hazamehessek dögleni.
Szombaton viszont megyek a konditerembe és májustól pedig járok angoltanárhoz.
Hamarosan jelentkezem, remélem lesz mit mesélnem. Kitartás!