Ez a bejegyzés is eljött végre valahára. Ezen a héten annyira fáradt voltam minden áldott nap, hogy nem volt erőm írni egyetlen sort sem, de most fel vagyok dobva (az okokról majd később), így bár még a billentyűk nyomkodása is fáj, megpróbálok beszámolni a hét eseményeiről.
Hétköznap 10 és 18 óra között van munkaidőm, de az első két napon fél órával korábban mentem be, hogy legyen idő az ismerkedésre. A közvetlen főnököm Karon (ejtsd: Káren), aki ízig-vérig skót akcentussal beszél, úgyhogy egy kanyi kukkot sem értettem a szövegéből, de hihetetlen aranyos, mert ilyenkor átvált hangosabbra, pedig nem süket vagyok hanem csak külföldi (és értetlen). Aztán egy idő után már nem figyeltem a szavakra, hanem csak érzésből tudtam, hogy kb. miről is van szó, alá kellett írnom a tűz- és balesetvédelmi oktatás tényét, kb. százszor írtam le a nevemet összesen két nyomtatványra. Tűzriadó, munkaruha, miegyéb. A cuccom megfelelt a munkavédelmi előírásoknak és megpróbáltak keresni nekem egy megfelelő méretű egyenpólót is, a cégnél az XXL méret a legnagyobb, de hála az eddig eltöltött két hónapnak, gond nélkül rám jött. Ja és a munkásnadrág, amit az ASDA-ban vettünk 42-es, no ott meg ez volt a legnagyobb méret és ez is passzolt rám. Ami megnyugtató, hogy a Józsi is ezzel a mérettel kezdett és most már a 38-as gatya is lötyög rajta. :) Még egy gondolat a méretekről, a gumikesztű legtöbbször szétreped a kezemen és komoly nehézséget okoz a felhúzása is, amikor már nem teljesen száraz a kezem. Az első két napon egy segítő mellé lettem beosztva, aki mindent szépen megmutatott, mit hogyan kell csinálni. Szerencsére, bár Ő is skót akcentussal beszél, lényegesen könnyebb megérteni, és ha nem értek valamit, akkor nem ugyanazt ismétli el hangosabban, hanem változtat, egyszerűsít a szavakon és őt teljesen jól megértem. Az irodaház fel van osztva zónákra és mindenki egy adott zónát takarít. Mivel két napig együtt dolgoztunk Morag-gal, így neki is könnyebb volt, kedden mondta is, mennyire sajnálja, hogy nem dolgozhatunk együtt tovább, mert így mindenre jutott ideje amire eddig nem. A nyolc órát keményen végig kell dolgozni, van egy heti ütemterv, amit napról napra teljesíteni kell, egy ebédszünettel (amit nem fizetnek) és egy cigi/kávé szünettel. Van itt minden buditakarítástól kezdve konyharendberakáson keresztül portalanításon át, ami csak belefér. Alapvetően minden nap egyforma, de hébe-hóba azért van egy kis változatosság. Ja, és nem egy agymunka, de azért oda kell figyelni. Tehát szerdán már tök egyedül dolgoztam, természetesen minden időpontból kifutottam és már ebédidőre halálosan kikészültem, izzadtam, mint egy ló. Nap végére a lábaim teljesen használhatatlanok voltak, a legrosszabb hazafelé a buszon volt, úgy éreztem soha többé nem tudok lábra állni. És ez minden nap egyre rosszabb lett. Tényleg nem hittem, hogy létezik ilyen fokú fájdalom, utoljára talán a seregben éreztem hasonlót, de akkor még csak 18 voltam és annyi idősen az ember elvisel bármit. Hogy még jobban érezzem magam, pénteken 10 órát kell dolgozni reggel 8-tól du. 6-ig. Már napközben is nehezemre esett a járás, de nap végére 3 fájdalomcsillapítóval is legszívesebben a földön fetrengve sikítva üvöltöttem volna, de akkor még haza kellett buszozni. A pénteki nap egyébként még így is jobban tetszik, több idő van a napi teendőkre és a végén az a két óra porszívózás direkt kikapcsolódást jelentett. Plusz így már nem csak deréktól lefelé vannak fájdalmaim, hanem a derekam, a hátam és a vállam is alaposan át lett mozgatva. Viszont a pénteki volt az első nap, amikor nem önlött rólam patakokban a víz. Állítólag egy-két hét és hozzá fogok szokni, de pont kihagynám. Ma reggelre egész elviselhetőnek tűnik az egész, remélem, hogy ez a két nap elegendő lesz a pihenésre és túlélem a jövő hetet valahogy. Szorítsatok nekem!
4 Comments
Melinda
14/4/2012 13:41:52
szorítok Boss!!!! Valahogy én is így vagyok a takarítás utáni/közbeni fájdalmakkal, de én bármikor lefekszem és pihenek. (még)
Reply
Balázs
15/4/2012 12:35:51
Szorítok neked Édesapám!
Reply
Joanna
18/4/2012 07:02:02
Remélem túl éled ezt a pár "röpke hetek" és utána menni fog. Drukkolok Neked
Reply
Klári
23/4/2012 03:02:40
Fecó, nagyon szórakoztató olvasni a blogodat, abba ne hagyd! Örülök, h. a kezdeti nehézségeknek van valami haszna is: - 18 kg! :))) Hogy ez ilyen egyszerű volna, nem is gondoltam!
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
Archives
March 2020
Categories
All
|