Mióta kiderült, hogy valóban jövök Aberdeenbe, Józsi azóta készíti nekem elő a terepet. Ő egy évvel ezelőtt, éppen április másodikán érkezett ide, majd várt rá egy három hónapos kényszerszünet, de legalább volt ideje megismerni az itteni viszonyokat. Aztán amikor munkát kapott, mindjárt három is az ölébe hullott ugyanazon a napon. Az elsőt fogadta el, mivel itt azonnal szerződést is kötöttek vele, így került az OCS nevű céghez takarítani. Azóta is itt dolgozik, a szavaiból azt veszem ki, hogy szeret itt dolgozni és őt is szeretik.
Amióta tehát tudható, hogy érkezem, azóta sutyorog a főnökei fülébe, hogy jön a barátja, akinek munka kellene. Még otthon voltam, amikor kitöltöttem a jelentkezési lapomat, nyomtattam önéletrajzot és ezeket beadta a céghez. Mióta itt vagyok, azóta pedig még intenzívebben nyomult az érdekemben. Mindenféle verzió szóba került, hol, hogyan, kivel és mikortól is fogok dolgozni. Túlfeszíteni sem akartuk azonban a húrt, nehogy a főnökei agyára menjen, ezért kellett néha szép türelmesen kivárni. A múlt héten aztán a szerencse is mellénk szegődött, ugyanis az egyik kolléganő, aki elég problémás, felmondott. Senki nem bánkódott emiatt, mivel nem éppen a kiváló munkamoráljáról volt híres, többször is előfordult, hogy egyszerűen csak nem ment be dolgozni, ilyenkor telefonon is utolérhetetlen volt vagy pedig fél napokat késett. Hirtelen tehát kellett egy ember és ez lettem én. Azért természetesen részt kellett vennem egy állásinterjún, ami ma délután zajlott le, vittem magammal a kis papírkáimat és kb. egy órányi buszozás árán ki is értem az irodaházba. Türelmesen megvártam a leendő főnökömet, közben persze kaptam látogató kártyát. Miután megérkezett, elvonultunk egy tárgyaló terembe, majd nekem is szegezte az első kérdését: van-e bármilyen tapasztalatom az üzemi takarítással kapcsolatosan? (Do you have any experience about industrial cleaning?) A kérdése váratlanul ért, mivel azt hittem lesz egy kis petting vagy valami, csacsoghatok az eddigi életemről és egy kicsit belerázódhatok az angolba, de nem. A megállapodásunk az volt Józsival, hogy egy ilyen típusú kérdésre azt fogom felelni, hogy az Apartman Házban anno segítettem neki néha takarítani, no meg házias típus lévén felhozhatom a házimunkában szerzett érdemeimet. Meg is tettem, de hát ez nem valami sok. Meg hát ugye elhebegtem, hogy világ életemben tanítottam, így hát nem sok ilyen jellegű tapasztalatom van. Ezzel az interjú véget is ért. :( A pali a következőképpen reagálta le az alkalmatlanságomat: mivel Józsi barátja vagy, ezért el is kezdhetjük kitölteni a nyomtatványokat... :D Erre elvonult a papírjaimmal, hogy fénymásolja őket, engem meg otthagyott egy A3-as nyomtatvánnyal, amin előtte gondosan bejelölte a kitöltendő részeket. A kitöltés egy kissé érdekes volt, mivel minden papírom nála volt, de szerencsére a legfontosabb adataimat elmentettem a telefonomba, így ki tudtam mindent tölteni. Miután visszajött kaptam még egy A4-es lapot, szintén ki kellett tölteni. Majd adott egy kupac tájékoztató anyagot, elmondta hol és mikor kezdek (jövő hétfőn, minden nap 10-18 között), jöjjek sötét ruciba meg kényelmes cipőbe és első nap érjek oda fél tízre. Ja és semmiképpen nem szeretné, ha Józsival frakcióznánk vagy csacsogással töltenénk a munkaidőnket. Ezek után érzékeny búcsút vettünk egymástól és pedig örömmámorban kerestem egy helyet, ahol rá lehet gyújtani. Húsvét hétfőn tehát locsolkodás helyett elkezdek dolgozni Skóciában...
1 Comment
Gitta
2/4/2012 14:36:04
tök jó, hogy megvan a meló! Nagyon ügyesek vagytok Joséval! sok sikerélményt, és kitartást kívánok az új élethez. Köszi a beszámolókat, sosem lehet tudni, kinek és mikor lesz szüksége ilyen tapasztalatokra... :)
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
Archives
March 2020
Categories
All
|