Önéletrajz tudomány

28/7/2015

Ez most egy időrendben nem ideillő poszt lesz, hanem egy időben átívelő. Régóta tervezem, hogy megosztom az önéletrajzírással kapcsolatos tapasztalataimat, úgyhogy most ez következik

Csak mondom, hogy a vonat TELE van, mint a déli busz és nincs net. Legalábbis nem tudok csatlakozni. Úgyhogy majd csak talán holnap tudom kiposztolni rendesen. Na mindegy.

Az úgy kezdődött, hogy még a főiskolán (Magyarországon) egy kedves kolléganőm talált egy önéletrajz mintát, amit érdemesnek tartottunk arra, hogy megmutassuk a hallgatóknak, sőt egy-két alkalmat eltöltöttünk a kitöltésével is, szépen kicsinosítgattuk, formázgattuk.

A sablon alapvetően egy táblázat volt, baloldalon az illető információ elnevezésével, jobb oldalon pedig a konkrét adat. Összevont cellák, táblázat a táblázatban, linkek, félkövér, dőlt, kicsi, nagy, amit akarsz, ja meg egy EU-s logó, hogy az egész EU barát legyen. Hivatalosan fent volt az EU valamelyik honlapján, mindenféle nyelven le lehetett tölteni kitöltési útmutatót hozzá azzal az ajánlással, hogy ezt használd, ha az EU-n belül akarsz munkát vállalni, ezt mindenhol ismerik és elfogadják. Azt sugallta az oldal, hogy ez amolyan standard formátum az EU-n belül.

Mielőtt kiköltöztem szépen én is legyártottam magamnak egy ilyet, átnézettem angolul tudókkal, nagyon elégedett voltam a végeredménnyel és biztos voltam benne, hogy nem sokáig kell a takarítással vacakolnom.

A takarítós állásinterjúhoz nem kellett az önéletrajz, mivel minden le volt sikálva és a managerem nem is hiszem, hogy beleolvasott volna, miután felvett.

Aztán teltek a hónapok én meg még csak elutasításokat sem kaptam sehonnan sem, pedig szorgalmasan küldözgettem az önéletrajzomat mindenféle IT-s cégeknek. A kísérő levélnek nem szenteltem túl nagy figyelmet, pár szavas, sablonos rövid szövegecske, úgysem az a lényeg, hanem hogy a CV-mből látják, hogy egy rendkívül tehetséges és sokoldalú szakember vagyok, akit azonnal alkalmazniuk kell.

Aztán majdnem eltelt egy év és én még mindig ugyanott takarítottam. Közben persze próbálkoztam az irodistákkal is, volt egy rendkívül kedves hölgy, aki például elolvasta az önéletrajzomat és hüledezve kérdezte utána, hogy ugyan mi a faszt csinálok itt én és vesztegetem az értékes agysejtjeimet szarpucolással. Megpróbált segíteni is (ő is az IT-seknek dolgozott, tudom ám én, hogy kit kell segítségül hívni :)), de a főnöke valami okból kifolyólag nem kedvelt (állítólag nem köszöntem neki, ezt nehezen tudom elképzelni, sokkal inkább, hogy ő volt az, akinek a kajáját kidobtam egyszer még az ebédidő előtt, upsz, de ez már nem fog kiderülni).

A lényeg, hogy a cigizőben többször is összefutottunk, s többször is kérdezte mi van állásügyben és mennyire sajnálja hogy itt vesztegetem az időmet. Egyszer ennek a beszélgetésnek fültanúja volt egy mérnök egy másik zónából, aki utána odajött hozzám és megkérdezte, hogy jól hallotta-e miszerint mérnök vagyok. Mondtam neki, hogy az éppen nem vagyok, de IT-s munkát keresek és unom a takarítást. Aszonta adjam oda neki a CV-met és megnézi mit tehet. Hurrá, most aztán a lábam előtt fog heverni az egész cégbirodalom és sírva könyörögnek, hogy dolgozzak nekik horribilis összegért.

Egy hét múlva újra összefutunk mérnök úrral és imigyen szóla: Mi ez a SZAR? Mondom a CV-m, ember. Nem, aszongya mi ez az ULTRA GÁZ SZAR? Mondom EU-s önéletrajz. Azt mondja, nem, ezt soha sehol senki nem fogja elolvasni és nem azért mert a tartalma rossz, hanem a formátum miatt. Túl bonyolult, átláthatatlan, követhetetlen, magyarul rossz, mint a bűn. Adjak neki egy kis időt és csinál nekem egy brit verziót belőle.

Ha lesz netem belinkelem őket, úgyhogy össze tudod hasonlítani majd a különböző fázisokat.

Meg is csinálta, sokkal egyszerűbb lett, sok mindent átfogalmazott benne, én meg átszerkesztettem, de azért még mindig maradt benne tabulátor meg szürke háttér meg felsorolás, blablabla...

Itt azért kezdett leesni, hogy talán nem fordítottam kellő figyelmet az önéletrajzra és a kísérő levélre, úgyhogy elkezdtem sablonok, minták után kutatni. Meg is lett az eredménye, ugyanis már kaptam néhány elutasító választ. Ez most nem vicc, ez egy nagyon komoly előrelépés volt az eddigi semmihez képest.

Miután sikerült átkeverednem a délelőttös takarítós csoportba, több lett a délutáni szabadidőm. Kerestem hát magamnak egy helyi angol tanárt, akihez heti egy-két alkalommal jártam angolozni. Én nagyon szerettem, bár ő meg volt győződve róla, hogy nincs szükségem rá, mert a teszteket könnyedén oldottam meg, de a beszélgetésnél kiderült, hogy az bizony nem az erősségem. Ő is segített egy picit javítani a CV szövegezésén, kisbetűk, nagybetűk, külön, egybe, vessző, pontosvessző, matekos kifejezések.

A következő lépést David jelentette, rengeteg időt töltött az önéletrajzom átfogalmazásával valamint megértésével. Vágod? És nem azért mert hülye, hanem mert mi nem ugyanazokat a szavakat vagy kifejezéseket használjuk, amit ők használnak. Mi azt gondoljuk, hogy brit angolt használunk, aztán amerikai sorozatokból csenünk el fordulatokat meg kifejezéseket, amiket itt is megértenek, de nem szeretnek. Nem is beszélve a szótárak és fordítószoftverek idióta szóhasználatától. Én például nem tartottam fontosnak beleírni az önéletrajzba, hogy a főiskola fizetés nélküli szabadságra engedett két évre. Nagyon hálás voltam érte, de miért kellene ezt beleírni a CV-mbe? Azért, mert itt ez nagy dolog, egyértelműen annak a jele, hogy sikeres és elismert szakember voltál és a munkahelyed ezzel ismerte ezt el. Így ismerkedtem meg a SABBATICAL kifejezéssel. Ez azért is jól jött, mert ugye nem illik lukakat hagyni, amikor az előző állásaidat sorolod fel, az viszont hülyén néz ki, ha egy IT-s állásra jelentkezel, miközben az utóbbi két évben takarítóként dolgoztál, még akkor is, ha előtte meg tanszékvezető helyettes voltál egy főiskolán. Ilyenkor nagyon is jól jött a fizu nélküli szabi, kitömni a lyukakat.

Újabb előrelépést jelentett, hogy elmentünk egy spéci szervezethez, akik ingyenes tanácsadással foglalkoznak (Józsefünk nincs jó véleménnyel róluk, mert elhajtották) és akik nagyon kedvesen fogadtak, kaptam időpontot egy önéletrajz tanácsadásra, ahol is egy hölgy átnézte az önéletrajzomat, adott mintákat és konkrétan végigmentünk a David-féle verzión és javasolt néhány változtatást, a leglényegesebb és egyben vicces is a doksi terjedelme volt, tudni kell ugyanis, hogy David egyáltalán nem szűkszavú, úgyhogy meghúztuk a szöveget, mert nem illik a két oldalt meghaladni. A kimaradt részek aztán többé kevésbé átkerültek a kísérő levélbe.

Ekkor már többféle önéletrajzom volt, volt egy IT-s állásokhoz, és volt egy bolti eladó, takarító, minden egyéb kategóriában. És persze kísérő levelek tömkelege mindenféle állástípushoz. Kihangsúlyozva azokat a képességeimet, amik éppen ahhoz az álláshoz kellenek. Idővel David annyi különböző levelet diktált le (amiket én gondosan elmentegettem a gúglis felhőmbe), hogy egy idő után teljesen önjáró lettem és profin ollóztam össze új leveleket az előzőekből. A lényeg, hogy bele kell venni azokat a kulcsszavakat, amiket ők is megadnak az álláshirdetésben.

Ami szintén segített, hogy ezeket az önéletrajzokat folyamatosan frissítettem és töltöttem fel a legkülönbözőbb álláskereső portálokra. Tavaly ősszel pl. elég sok megkeresést kaptam ügynökségektől, akik így találtak rám. Mivel ők kereső robotokkal dolgoznak, ezért is fontos, hogy a CV-d egyszerű szöveges doksi legyen, mindenféle flanc nélkül, mert így a robotok könnyebben olvassák és találnak rád. Sok olyan oldal van, ami a feltöltött doksiból kiveszi az információkat és elteszi a cég saját adatbázisába. Ha egy ilyen konverzió során sokszor kell beavatkoznod és korrigálni az össze-vissza felismert részleteket, akkor bizony nem jó formátummal dolgozol. Most már ezt is tudom (meg most mán Te is, kedves olvasó).

Álláskeresésre aztán rengeteg oldalt lehet találni, de amit én nagyon megkedveltem, az az indeed.co.uk, mivel ez amolyan „az álláskeresők gúglija” és nagyon megkönnyíti az életedet. Nem nagyon vannak saját hirdetései, viszont az összes létező álláskereső portált átbugássza és egy helyen megtalálsz mindent. Persze a találatok elolvasásához vagy legtöbbször a jelentkezéshez már be kell jelentkezni a másik oldalon (regisztráció, adatok ki- illetve feltöltése), de még így is sokkal gyorsabb, mint egyenként végignyálazni a többi oldalt és nem is biztos, hogy rátalálsz valami jó kis állásra. Aztán meg az is sokszor előfordul, hogy ugyanazt az állást meghirdetik egy millió helyen, te megtalálod az indeed-en, aztán belépsz a kedvenc portálodra, ahol már fent van az összes önéletrajzod, meg egy csomó elmentett kísérőlevél, te meg pár klikkeléssel összedobod a profi jelentkezésedet.

Több olyan interjún is voltam, ahol az ügynökség talált rám, hívott fel és szervezte le nekem az interjút.

A mostani munkámra sem én találtam rá, hanem egy glasgow-i ügynökség találta meg a CV-met valahol, ők hívtak fel, hogy lenne itt egy meló és hogy elérhető vagyok-e. Amit aztán elsőre persze nem kaptam meg.

De ez maradjon továbbra is rejtély, majd később írok róla.

Tsók (most már másnap van, megpróbálom mindezt feltölteni a netre, ha nem sikerül akkor csak holnap reggel...)