Figyelmesség vs Álfigyelmesség

A mai bejegyzésem meglehetősen személyes lesz és biztosan nem fog mindenkinek tetszeni. Ez most nem a kinti életemről szól, hanem általánosságban rólam és arról, hogy miről mit gondolok.
Nagyon rühellem, ha valaki csak azért figyelmes velem szemben, mert tudja, hogy annak illik lennie, de valójában le se szarja mi van velem.

---

Megpróbálom elmagyarázni, mire is gondolok. Itt van példának okáért a mai nap. Ma, többek között, Ferenc napja van. Többen fel is köszöntöttek ebből az alkalomból a Facebook-on, amivel nincs is semmi baj. Az egyetlen probléma, hogy én nem ma tartom a névnapomat, hanem decemberben, mégpedig harmadikán. Teljesen nyilvánvaló  hogy ezt nem tudja mindenki, ezért biztos-ami-tuti alapon felköszöntenek ma is. Tegyék. Én ezt általában megköszönöm, de azért oda szoktam írni, hogy valójában nem most tartom, hanem decemberben. Mivel a többszörös névnaposdi nekem is problémát okoz, ezért azokról az emberkékről, akiket szeretnék a névnapjukon felköszönteni, van egy nyilvántartásom, nem túl bonyolult, a Google Naptár funkciója erre tökéletesen megfelel, úgyis rendszeresen használom. De azt gondolom, hogy ma már minden buta és okos telefonnak is van naptár és emlékeztető funkciója és millió meg annyi lehetőség van ezeken kívül is. Tehát, ha nekem fontos valaki, akkor VALÓBAN próbálok odafigyelni rá, és például csak az igazi névnapján felköszönteni. Persze ez nem mindig sikerül nekem sem. Különösen igaz ez azokra az emberekre, akikre a "barát" jelzőt használom, hát még azokra, akikre a "legjobb barát" titulust is megkockáztatom és higgyétek el nekem, nem sok ilyen ember van (3). Ezért aztán különösen rosszul esik, ha ezek közül az emberkék közül valaki nem mutat hasonló figyelmességet irántam és egy évben többször is felköszönt a névnapom alkalmából. Már csak azért is illene tudnia, mert nem is egyszer ünnepeltük közösen, pár pohár whisky mellett. (Sőt, volt olyan névnapi bulim is, amin ott se voltam, hehe.)
Amikor még középiskolai tanár voltam, a diákjaim is rendszeresen felköszöntöttek, tudjuk miért :-), és valahogy mindig tudták, mikor van, mert vették a fáradtságot és utánanéztek, pedig hol volt akkor még a net meg a Facebook.
És igen, akkor már az is jobb, ha a rendes névnapomon se köszönt fel, mert akkor még mindig mondhatja, hogy bocsika elfelejtettem, és ezt talán könnyebben megbocsájtom, mert akkor még hihetem azt, hogy tényleg akarta is meg tudta is, csak elfelejtette. Viszont ha rosszkor köszönt fel, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy fingja sincs az egészről és nem is különösebben érdekli, de mivel fel KELL köszönteni, hát megteszi. Ezt hívom én álfigyelmességnek. 
Még egyszer mondom, a FB ismerőseim 99,9%-ánál ez rendben is van, hiszen csak felületesen ismerjük egymást, bár én ott is csak nagyon kevés embernek kívánok személyesen boldog névnapot, csak ha biztosan tudom, hogy tényleg van nekijjje. Olyat viszont héba-hóba én is teszek ki, hogy például: "Katalinok, boldogot!".
Hasonló a véleményem az ajándékozásról is, nem nagyom csípom, ha egy ajándékról lerí, hogy csak azért kaptam, mert valamit kapnom KELLETT. Olyan méretű vagy színű póló/ing/ruhadarab, amit soha a büdös életbe fel nem veszek, olyan használati eszköz, amire semmi szükségem nincs, olyan ital, amit nem szeretek (azt legalább tovább lehet ajándékozni) vagy bármi olyan, amihez szemmel láthatóan semmi közöm nincs. És nem az áráról beszélek. Íme egy igen olcsó, de szívemnek kedves. Akkor igenis jobb a semmi. Ja és ha valami tetszik és örülök neki, nem fogok cigánykereket vetni és nem fogom tizenhatszor elmondani mennyire tetszik és mennyire örülök neki és tényleg annyira édes vagy hogy ezt választottad, hanem felveszem és hordom vagy használom (tetszik) vagy elteszem a fiókba és többet sose veszem elő (nem teszik). Ennyi.
A harmadik idevágó témakör pedig a dicséret. A kedvencem, amikor valami ilyesmit hallok: " Nahát, de ügyes vagy, nem is gondoltam volna, hogy meg tudod csinálni." Mi vaaaaaaan? Azt hitted, hogy egy élhetetlen kis semmirekellő fasz vagyok, aki még egy tetves polcot sem tud felrakni a szoba falára? És ezt még bele is tolod a képembe? Ex-anyósom verhetetlen volt ilyenekben, a legsokoldalúbban és a legváratlanabb helyzetekben tudott meglepni hasonló mondatokkal és persze én voltam a bunkó parasz, amiért nem dobáltam a sapkámat.
Na mára ennyi, nem kell kiakadni túlságosan, rendicsek?
Pusza mindenkinek és boldog névnapot!