Edinburgh: a kezdet

A vonatos gépelés nem működik. Marad a ritkább bejelentkezés.

Szóval ott tartottunk, hogy ASDA. Egyik csütörtöki nap volt egy nemfogadott hívás a telefonomban. Egyrészt az ASDA-ban nem volt szabad telefont magunkkal vinni, másrészt utálok ismeretlen számot felvenni. Otthon többnyire lecsekkoltam online a számot és ha olyan volt, legközelebb felvettem. Na ez olyan volt. Ez onnan is kiderült, hogy emailt is írtak. Hogy kik? Egy edinburgh-i ügynökség, akik Moodle szakértőt kerestek a helyi egyetemre. Ez ugyebár pontosan én lennék :)

---

Rövid emailezés után felhívott a pali, hogy akkor tényleg értek-e a múdlihoz, meg, hogy nincs-e baj az angolommal. Mondom tényleg értek hozzá és most is angolul beszélgetünk. Aszongya, akkor küldjem át a legfrissebb önéletrajzomat és majd ők jelentkeznek a nevemben az állásra, aminek hétfő a határideje. Azt elfelejtettem mondani, hogy a napoknak jelentősége van, úgyhogy lécci figyeljetek. Tehát csütörtök telefonhívás, hétfő határidő.
Hétfőn délben már kerestek is, de csak délután tudtunk beszélni. Mondja a pali, hogy lenne itt egy telefonos interjú. Kérdezem mikor? Aszongya most. Mondom remek. Uccu neki. Pár perc múlva hívnak is az egyiről. Hogy akkor tényleg értek-e hozzá. Mondom tényleg. Aztán kérdezett valamit, amit nem értettem se elsőre, se másodikra. Úgyhogy inkább elkezdtem sorolni, hogy mi az, amit meg tudok csinálni a múdliban. Ez bejött, aszongya jó jó, akkor holnap lenne itt egy személyes interjú. De mondom én Aberdeenben dolgozok, el kell kéredzkednem a munkából, legyen inkább szerda. Jó.
Másnak kéredzkedés, buszjegyvétel, felkészülés az interjúra. David idegesebb, mint én.
Szerdán egy röpke háromórás buszozás Edinburghbe, az egyetem megtalálása google map és minden egyéb eszköz használatával. Nem szeretek késni, úgyhogy már egy órával előbb ott voltunk, kicsi séta a környéken.
Feltűnően én voltam az egyetlen várakozó.
Az interjú lement negyed óra alatt. Szar volt. Pocsék. Semmi érzelem nem volt az arcukon, pókerarc, fogalmad sincs, hogy amit mondasz, az tetszik nekik vagy sem.
Még ma estig értesítik az ügynökséget. De, ha igent mondanak, akkor hétfőn (!) kezdenem kell. Remek. Há hogy a picsába ne kezdenék hétfőn, csak mondjanak igent.
Kijöttem, nem voltam összeomolva, de tudtam, hogy nem voltam jó. De legalább megpróbáltam. És különben is hátha.
Na jó, nézzünk körül a városban, ha már itt vagyunk. Józsit azért felhívtam. Alig hogy leteszem a telefont, hív az ügynökség, hogy megkaptam a munkát. Estig értesítenek mi? David örömtáncot lejt a vár előtt várakozó turisták legnagyobb meglepetésére.
Irány egy kocsma: ünnepeljünk. Gyors üzenet Ketinek és Józsinak, mindenki happy, mindenki gratulál.
Én meg közben azon gondolkozom, hogy tényleg mondta-e a pali, hogy megkaptam a munkát. David sík ideg. Akkor most megkaptam vagy sem? Neeeeeeem tudoooooooom. De mit mondott? Neeeeem tuuuuudom. De most akkor mi lesz? Nem tudom. Szerencsére hív a pali megint, hogy egyeztessük a részleteket. Kérdezem tényleg megkaptam? Aszongya persze, de hát ezt már megbeszéltük, nem? Meggondoltam magam? Na itt átadom Davidnek a telefont. Ketten megbeszélik, hogy teljesen használhatatlan vagyok, de a moodle miatt nem kell aggódni, az rendben lesz.
Újabb három órás zötykölődés haza.
Másnap felmondtam, nem dobálták a sapkájukat.
Szállást kell keresni. Össze kell pakolni a cuccomat, de végleg, mert ide akkor már nem jöhetek vissza. Mit vigyek, mi maradhat a garázsban? Hol fogok hétfőtől lakni?
Vasárnap délután egy nagy kofferrel elindultam Edinburgh-be. Tök egyedül.

Tsók :)

Frissítés: bocsika, azt elfelejtettem mondani, hogy mindez tavaly februárban történt és csak egy három hónapos szerződésről szólt. Azóta sok minden történt, szép lassan, apránként beszámolok róla. A gratulációkat mindenesetre köszönöm így utólag is.
Folytatása következik...