Múlt vasárnap Keti felavatta a frissen megvásárolt autóját és el vitt minket Stonehaven-be, megnézni a Dunnotar Castle-t. Ki az a minket? Nos öten voltunk összesen, Keti expalija, aki történetesen az én volt kollégám és aki kicsábított Aberdeenbe, Erika, Keti lengyel barátnője és az ő ex pasija. A vicces, hogy mindannyian a képeken vagy a nevünkben vagyunk lengyelek, vagy a nemzetiségünkben. :) Készült tehát néhány kép, illetve a neten is találtam egy párat, íme: Fél óra kocsikázás, majd egy pár lépésnyi séta. A szomszédos szikla tetején táboroztunk le és nem is mentünk onnan tovább, mivel rajtam kívül már mindenki járt a kastélyban és senkinek sem volt kedve megmászni több száz lépcsőfokot. :(
Mindenesetre kellemesen elökörködtünk, élveztük a tökéletes napsütést és a kilátást. Ami engem megdöbbentett, hogy 44 évem alatt még soha nem tapasztaltam meg, milyen is az a bizonyos gyepszőnyeg. Tényleg olyan volt, mintha az ember valami nagyon pihe-puha süppedős szőnyegen járna, annyira sűrű és tömör volt, hogy akár még porszívózni is lehetett volna. :) (Nem is ártott volna, mert bár hangya nem volt egy darab se, de bőven akadt nyúl és sirály ürülék.) Bár eleinte ódzkodott tőle, Keti nagyon hamar belejött a másik oldali vezetésbe. Eleinte folyton az ajtóba verte a jobb kezét, mert ösztönösen ott kereste a sebváltót. Remélem nemsokára nekem is lesz alkalmam kipróbálni a túloldali vezetést.
1 Comment
Doroszlai Éva
27/3/2012 12:46:39
Fecóka, nagyon szép ez a hely és jó 5let ez a bogolás, köszi!
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
Archives
March 2020
Categories
All
|