Én és az angol nyelv

Gimnazistaként még anno az átkosban tanultam én angolt, de bevallom nem sok sikerrel. Nem is nagyon érdekelt, meg nem is nagyon erőltették. Az egyetemi évek alatt már zavart egy cseppet a dolog, de annyira azért nem, hogy tegyek is valamit ellene. Az akkori tanárom (akivel később kollégák lettünk és akinek az óráira most is nagy szeretettel emlékszem vissza) annyit kért tőlem, hogy ne erőltessem az angolt, cserébe ad nekem egy négyest. Én pedig nem erőltettem.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tanultam angolul vagy nem használtam az angolt, hiszen az informatikában ez gyakorlatilag lehetetlen. Amikor én kezdtem még a programok többsége angolul volt csak elérhető (húsz évvel ezelőttről beszélünk ám!) és persze a használati útmutatók vagy program leírások megértéséhez is kellett az angol, de beszélnem sohase kellett angolul. No és persze mindig jobban ment az angol, ha nem voltam teljesen józan, oldódtak a gátlásaim.
Jó példa lehet talán az, amikor amerikai delegáció érkezett a középiskolába, ahol akkor tanítottam és személy szerint az én órámat is megnézték, utána persze volt egy kis kérdezz felelek, ami különösen zajlott, ugyanis az angol kérdéseket nem kellett lefordítani magyarra, viszont az én magyar válaszaimat igen. Egy másik alkalommal közösen iszogattunk a tanári karral és köztünk volt egy angol anyanyelvű kolléga is, aki vicceket mesélt angolul és én már akkor röhögtem, amikor még nem fordították le a poént magyarra. Később, amikor a főiskolán tanítottam, volt szerencsém ERASMUS-os hallgatók közé keveredni, itt sokat fejlődtem, szinte mindent értettem, amiről beszélgettek, de én magam nem mertem/tudtam belefolyni a beszélgetésbe.
Amikor aztán elegem lett ebből, beiratkoztam egy kezdő angol nyelvtanfolyamra, ami nagyon sokat segített az addigi tudásom rendszerezésében és a tanfolyam végeztével még rá is húzunk egy cseppet (több, mint egy évet!) és hetente egyszer-kétszer még összejöttünk angolozni.
További lökést adott az is, hogy a magyar televízió túl lassan szinkronizálta kedvenc sorozataimat és még ennél is lassabban adta adásba őket, ezért aztán eredeti nyelven voltam kénytelen kielégíteni mérhetetlen sorozatigényemet. Itt viszont a magyar feliratok készítői kerültek csúszásba az általam megkívánt tempóhoz képest, ezért maradtak az angol feliratok. Angol nyelvű sorozatok angol nyelvű felirattal, nos a dolog nem múlhat el eredménytelenül.
Félreértés ne essék: egyáltalán nem tartom az angolomat jónak, sőt kifejezetten sok a problémám. Elsőként rögtön itt van a megszólalás: csak akkor, ha a fejemben már profin összeraktam a hibátlan mondatot. MI VAN? Így egyszerűen nem lehet beszélgetni, mert mire összerakok egy mondatot, addigra a beszélgetés már réges-régen máshol jár. Esélytelen. Ettől aztán annyira ideges leszek, hogy a legalapvetőbb dolgokat is elrontom (do, does, he, she, segédigék használata, kérdő szórend, ...) és a legegyszerűbb szavakat is elfelejtem. Vagyis nem könnyű.
A dolgot tovább nehezíti a szövegértés, mert a valóságban nagyon kevesen beszélik azt a fajta angolt, amit a filmekben látsz, de erről majd később...