Szinte minden ismerősöm felteszi ezt a kérdést. Egész pontosan: Hát nem úgy volt, hogy mire kimész, már lesz munkád? Nem, nem volt úgy.
Az úgy volt, hogy mire kijöttem, volt hol laknom például, sokaknak ez is gond első nekifutásra. Aztán még otthon voltam, de már volt itteni telefonszámom, így a londoni reptérről már tudtam Józsival beszélni. Megérkezésem utáni hétfőre volt időpontom a bankban, ugyanis feltétele a munkavállalásnak, hogy legyen itteni bankszámlád, egyrészt oda utalják majd a fizudat, de sokkal fontosabb, hogy a bank által küldött levelekkel tudod igazolni a lakcímedet. Bankszámlát pedig csak személyesen tudsz nyitni. A bank hamar megküldött mindent, itt egy picit túlbiztosítottuk magunkat, mert a Munkaügyi Központos megbeszélést csak egy hét múlva csütörtökre foglaltuk be (egész pontosan Józsi, a barát rendezte el ezt is helyettem, mert a telefonálás még most is gondot okoz, nem csak akkor. Kérdezték is a telefonban, hogy kérek-e tolmácsot, de persze hogy nem kértünk). Ráadásul a banki ügyintéző helyből küldött egy igazolást a Munkaügynek, ezzel is gyorsítva az ügymenetet. A bank küldött vagy ezer levelet, külön a tájékoztató anyagok, külön a bankkártya, külön a pin-kód, külön a netes hozzáférés papírjai, egy újabb borítékban a csekkfüzet, három napig elláttuk a helyi postát feladattal. Természetesen a telefonos egyeztetést is visszaigazolták levélben a munkaügyesek, így ezekkel felszerelkeze mentem az interjúra. Reggel kilencre lettem behívva, mindjárt az elejére. Az ügyintéző egy nálam talán kicsivel idősebb úriember volt, végtelen kedves, szépen érthetően beszélt és egy pár szót tudott magyarul is, mert a lakcímemnél az utca szót tök magától írta be. :) Itt végigkérdezett rólam egy kérdőívnyi adatot, lemásolta a bank által küldött levelek közül azt, amiben a kártyát küldték meg, majd le kellett ellenőriznem még egyszer az adatokat és a végén kaptam egy igazolást arról, hogy hamarosan kapok biztosítási számot, ami szintén elengedhetetlen feltétele a munkavállalásnak. Ezek után utamra engedett, mondván, hogy 2 héten belül megkapom a biztosítási számomat, addig pedig lobogtassam az igazolást, amit kaptam, azzal már lehet engem alkalmazni. Ahol viszont Józsi dolgozik, ott csak azokkal foglalkoznak, akiknek már van igazi biztosítási számuk, itt újra kiesett egy hét. Tudnak rólam, igéretem is van, hogy hamarosan kezdhetek, de azt sajna nem lehet tudni, hogy pontosan mikor. A dolgot tovább bonyolítja, hogy itt MOST van évvége. Mármint a gazdasági és adóévnek ilyenkor van vége, és április elsején indul az új év. Most tehát mindenki kivár. Ráadásul a döntéshozók az évközben ki nem vett szabadságaikat most veszik ki, mert a bentragadt szabit itt sem szeretik. És akkor már el is telt egy hónap. Emberek: én meg 7 hete vagyok itt, akkor most miről beszélünk? Persze, mindenki azt remélte, én is, hogy hamarabb elkezdhetek pénzt keresni, de hát nem. Ennyi.
2 Comments
Agi
30/3/2012 08:15:25
Ne is mond. Nálunk mindenki azzal jön: és meló meg lakás már van?? Hogy a p....-ba lenne? Egy másik földrészről beszélünk ember! Ki a fene találna olyan lakást, ami NEKEM tetszik és ki a fene venne fel engem úgy, hogy még nem is látott??? Nagyon nehéz ezt megmagyarázni az otthon-maradottaknak...
Reply
Ronika
30/3/2012 16:24:51
Legalàbb kipihenten kezded majd a melòt :)
Reply
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
Archives
March 2020
Categories
All
|