Gyermekkori (rém)ÁLMOK

Nemrégen egy FB posztban osztottam meg egy rémálmomat. Meglehetősen sokan reagáltak rá, úgyhogy gondoltam megér egy teljes posztot. Kezdjük a gyerekkori álmokkal.

---

Gyakran visszatérő álmom volt, hogy összeomlik alattam az út (járda, föld út, de többnyire valamilyen kőlapokkal kirakott út. Sokszor volt az az érzésem, hogy tulajdonképpen én okozom a földomlást a futásommal, tehát ha megállok, az út sem fog tovább összeomlani. De ahhoz sosem voltam elég bátor (még álmomban sem), hogy ezt ténylegesen kipróbáljam, így csak menekültem tovább az omlás elől. És bár ekkoriban még nem léteztek videó játékok (vagy ha igen mi nem tudtunk róla), de mindig kívülről láttam magam, pont mint egy videojátékban.

A következő nem rémálom. Tudtam repülni. Pontosabban szólva nem repültem, hanem felugrottam a levegőbe és ott maradtam, kb. mintha mellúszásban úszna (lebegne) az ember. Érdekes módon ez mindig ugyanott történt, a házunk háta mögötti földúton, a strand sarkánál. Volt ott egy kiskapu, nem rémlik hogy valaha is használva lett volna. Amennyire emlékszem mindig hazafele baktattam aztán kb. annál a pontnál ugrottam fel és a levegőben úszva jutottam el a hátsó kapunkig.

Gyakran ébredtem fel éjszaka arra, hogy leugrottam vagy leestem valahonnan. A földre érkezéskor a lábammal próbáltam tompítani az esést és kicsit kitartottam vagy kirúgtam a talaj felé. Igen ám, de a valóságban nem volt semmi a talpam alatt, ezért csak a levegőbe rúgtam. Ettől aztán felijedtem.

Szerintem a most következő rémálom sokunkkal megtörtént pubertás korunkban. Gimis koromban is kísértett. Meztelenül vagy pizsamában vagyok (ébredek fel) nyilvános helyen. Buszpályaudvar, iskola, város főtere, amit akarsz. Megpróbálsz természetesen viselkedni, miközben legszívesebben elsüllyednél a föld alá szégyenedben. Mindegy hogy hogyan, de haza kell jutnod. Bármi áron. Rendes ruhát kell szerezned. Mindeközben próbálod takarni a micsodádat, hogy senki ne lássa. De közben úgy teszel, mintha nem takargatnád, hiszen nem akarod magadra vonni a figyelmet.

Ez pedig a FB posztom:
​Tegnap éjjel a sárga csíkos matematika feladatgyűjteménnyel álmodtam. Mostanában gyakran álmodok arról, hogy elkések valamelyik iskolából és nem tudom milyen órám lesz vagy mit kellene tanítanom. Az iskola sokszor nem egy konkrét iskola, hanem furcsa keveréke az összes létező helyszínnek ahol valaha is megfordultam. Úgy érzem, hogy elfelejtettem megtartani az óráimat és emiatt szörnyű lelkiismeret furdalás gyötör. Múlt éjszaka (álmomban) teljesen felkészületlenül mentem matek órát tartani, csak a sárga csíkos fgy volt nálam. Hiába lapozgattam, nem találtam egy olyan feladatot sem, amit meg tudtam volna oldani. A tanítványok pedig szépen csendben és türelmesen várták hogy összeszedjem magam.

Ez az álom mindenféle formában és rendszeresen kísért(ett). Ébredés után sokszor kell(ett) emlékeztetnem magam, hogy ez nem történt meg, nem felejtettem el a tanfolyamot megtartani vagy a magániskolába kimenni. Merthogy mindezt magam mögött hagytam és több mint 12 éve nem tanítok. Bezony.