Első hét az új munkahelyen

Eltelt egy hét, így már van miről mesélnem.
Én speciel hajnal 5 órakor kezdek, így viszont már délután egykor szabad vagyok. A főnököm szerint néha majd négykor is kell kezdeni, ha nagy lesz a forgalom, Hajrá, engem nem zavar.

---

Először is összepakolod a kis trolidat. Kell rá nyolc kosár (TOTE), rengeteg reklámszatyor, póttekercs a cimkenyomtatóba, egy nyomtató és egy kézi vonalkódolvasó (nem találtam pont olyan képet, de valami hasonló, mint itt balra a baloldali).
Frissen töltött aksik be, indulhat a mandula. A kézi szkennerhez persze kell azonosító és jelszó, most már van sajátom, de az első napokban mindig valaki másét kellett használnom, ami egyetlen egyszer volt probléma. Az történt ugyanis, hogy egyik reggel kaptam egy kis papírfecnit, amin rajta volt a név és a jelszó és a név RBFRANK volt. Mivel azt tudtam, hogy a login névnek köze van az igazi nevemhez, hát azt gondoltam ez az enyim. De mint később kiderült ez egy Rebecca Frank nevű kolléganőm azonosítója. Történt egy reggel ugyanis, hogy mind a ketten elkezdtünk dolgozni. Én egy darabig rendben is voltam, de kb. a harmadik áru szkennelésénél kidobott a szoftver, közölte, hogy LOGGING OFF. Semmi vész, vissza is léptem sebtiben, majd két perc múlva újra ledobott. És ezt még eljátszottam ötször, amikor is elmentem panaszkodni, hogy valami nem stimmel. Mondták, hogy cseréljek szkennert, ezt meg ne tegyem vissza a többi közé, hanem hagyjam az asztalon. így is lett, azonban továbbra is állandóan kidobált. Kiderült, hogy felváltva hol én, hol Beca lépett be a rendszerbe és a másikunk ilyenkor kidobódott. Szerencsére ugyanahhoz az emberhez mentünk panaszkodni, aki aztán összerakta a mozaikokat.
A reggeli beosztásból kiderül, hogy aznap ki melyik részlegen dolgozik, én eddig a pékáru (bakery) és a "nemtommagyarulhogymondják" (ambient) osztályokon voltam (ez utóbbi gyakorlatilag a legnagyobb része az áruháznak, kaja, pia, rágcsa, vegyszer, illatszer, majdnemmindenamitkapnilehet).
Indulásként fogod a kis szkenneredet, kiválasztod, hogy hányadik rendelést/teherautót (LOAD) akarod összeszedni (az első három rendelést reggel nyolcra készre kell csinálni, mert a kamionok indulnak, hogy kilencre a vevők megkaphassák a termékeket). Azt is megadhatod, hogy egyszerre hány vevőtől származó megrendelés jelenjen meg a gépeden. Mivel nyolc kosarad van, értelemszerűen ez praktikusan max nyolc, de attól is függ, hogy hány terméket kell összeszedni, mert lehet, hogy egy vevő nem fér el egy kosárban. (Érti még valaki rajtam kívül, hogy mi a rák van?). Majd az osztályt kell megadni. Ekkor kapsz egy listát azokról a termékekről, amiket össze kell szedned és szépen a kosárkákba vevőnként bepakolnod. 
A baj az, hogy egyszerre csak egy termék adatait látod, így nem nagyon lehet előre tervezni. Látszik a vevő kódja, a kosár kódja, termék ára, hány darab kell belőle, egy soxor borzasztó leírás a termékről (néha köszönő viszonyban sincs a termék valódi elnevezésével, néha pedig olyan mértékben van lerövidítve, hogy teljesen érthetetlen), hányadik polcon van, még hány terméket kell összeszedned. Ha egy olyan vevő bukkan fel, akinek még nem nyitottál kosarat, akkor beszkenneled a kosár vonalkódját és a nyomtató kinyomtat neked egy öntapadós cimkét, amit szépen felragasztasz a kosárkád oldalára. Ezek után a nyakadba veszed az áruházat és megkeresed az illető terméket, leolvasod a rajta levő vonalkódot és beteszed a kosárkádba. Ha nem jó terméket találtál meg, akkor a palm hibát jelez és nem tudsz továbblépni, új terméket kell keresned. Ha jót találtál, akkor kapod a következő terméket.
A jó az a dolgoban, hogy a termékek olyan sorrendben bukkannak fel, mint ahogyan az áruk a polcokon, így nem kell bebarangolni az egész áruházat, csak egy megadott útvonalon kell végigmenni a sorok között és rohadtul figyelni, hogy hol melyik polcon mi van. No meg persze a kivételek, mert pl. az akciós tojás nem ott van, ahol a többi rendes tojás (de a gép ott dobja fel), vagy a rágógumik nem a polcoknál vannak, hanem a pénztárnál, blablabla.
És akkor el is érkeztünk a másik problémához, hogy pl. a kenyeret nem csak BREAD-nek híjják, hanem LOAF-nak, vagy éppen TIN-nek de akár CHEST-nek is vagy netán TOSTIE és persze BATCH, attól függően, hogy mekkora, milyen alakja van és miből készült. Hogy a zsemle, kifli és mindenféle sütik már ne is bosszantsanak fel, mert mindennek más neve van. Egy hét után már sokkal jobb, de először csak álltam, mint a bálám szamara és azt se tudtam merre keressem, mert nem tudtam, MIT is keresek valójában. Nem volt vicces. Kicsit sem. Na jó, talán egy kicsit. Ráadásul a pékségnél nincs polcsorrend, vagy legalábbis eltelt egy kis idő, mire rájöttem a szisztémára, most már nem kergetem őrületbe a polcfeltöltő kislányt. A polcsorrenddel sem vagy egyébként mindig kisegítve, mert ha pl. azon a polcon csak egy terméket kell megvenned, akkor nem tudod, hogy az elején, a közepén, vagy a végén keresd. De a legrosszabb tényleg, hogy a termék nevének elolvasásakor soxor nem tudom, hogy mit is keressek és mekkorát és kábé hogyan is nézhet ki.
Ma már jobb voltam, 220 terméket vásároltam négy óra alatt, kezdetben óránként 30 volt a tempóm, de a kislány, ki megmutatta mit is kell csinálni, óránként 150 terméket vesz le a polcokról. Ráadásul ma mindenki rohadt nehéz kétliteres üdítőket rendelt, de 6-8 üveggel is, alig bírtam közlekedni a tetves trolival.
Életemben nem gondoltam, hogy ennyiféleképpen lehet babot készíteni vagy hogy ennyiféle ízű és formájú reggelizőpehely van és chips (vigyázat itt CRISPS és a sültkrumpli a CHIPS) és mindenből van saját márkás nagyon olcsó, nem annyira olcsó és egy kicsit olcsóbb, mint az eredeti márka.
És akkor el is érkeztünk a legkínosabb részhez, amikor megtaláltad a termék helyét a polcon, de az üres. Nos ilyenkor helyettesíteni kell a megrendelt terméket (SUBSTITUTE, de jó, hogy tanultam kémiát). Igen ám, de mivel helyettesítsem, ha fogalmam sincs az eredetiről sem. Például MINT MATCHMAKER COOKIES, mivel nincs a polcon, így lövésem sincs mi a rosseb lehet, mint kiderült a sajátmárkás DOUBLE CHOCOLATE COOKIES a leginkább hasonló termék. Persze a gép nem dob fel semmilyen javaslatot, ez totálisan a Te dolgod. Ha van ugyanolyan, csak mondjuk több kisebb adag, akkor abból kell többet választani, ha van egy kicsit nagyobb méret, akkor azt, ha van ugyanaz csak kicsit/nagyon drágább, akkor meg azt. Ha végképp nem tudsz dönteni vagy semmi hasonló nincs, esetleg a vevő nem engedélyezte a helyettesítést, akkor bejelölöd, hogy ezt nem találtad (NIL PICK) és mész tovább. A vicces az, ha 5 perc múlva megtalálod, amit az előbb fél órán keresztül kerestél, nem lehet visszalépni a gépen, a másik út pedig túl bonyolult, nem éri meg bajlódni vele, ugyanis mielőtt bepakolják a cuccost a teherautóba, valaki, aki jól ismeri a termékeket, körbemegy és keres valamit a hiányzó termékek helyett, mert az nem lehet, hogy a megrendelő ne kapjon VALAMIT.
Összefoglalva, azért ez sokkal izgisebb, mint a takarítás, kell beszélnem, kérdeznem, engem is kérdeznek (mivel a vevők egy őszülő nagydarab macit látnak vonalkódleolvasóval mászkálni, feltételezik, hogy mindent tudok az áruházról, hehe), eddig se mászkáltam keveset, de most aztán rohadtul kész vannak a lábaim, túlórázni lehet bőven, mindenki tök ari és segítőkész, a döntő többség helyi és ez jót tesz az angolomnak, az pedig mindennél fontosabb. 
Különben is ez van, ezt kell szeretni :)