Edinburgh: az első öt hónap

Mindez tavaly februárban kezdődött.
Vasárnap van és ülök  buszon, megyek Edinburgh-ba. Pontosabban költözök. Igaz, hogy csak egy három hónapos szerződésem van, de bízok benne, hogy meghosszabbítanak, ne adj isten véglegesítenek és akkor minden rendben lesz.
Szállást egyelőre egy hétre intéztem, az ügynökség ajánlotta az airbnb.com oldalt, ahol családoknál lehet szobát bérelni, Találtam is egy olcsót, de csak egy hétre. Aztán majd meglátjuk. Hátha az egyetem tud segíteni. Vagy majd lesz valahogy.

---

Taxival mentem a buszállomástól a lakásig. A háziak végtelenül aranyosak, azóta is jó barátságban vagyunk, össze-össze járunk. Van egy kicsike kis szobám, wifivel, fogasok, törülközők. A konyha és a fürdőszoba közös, nem csak én vagyok az egyetlen vendég, nagyban űzik a szobakiadást. Közben kiderül, hogy maradhatok tovább is, de a következő hét nem jó nekik, utána viszont bármeddig jó. Ez is egy opció.
Az egyetem klassz, a meló klassz bár egy picit ki vagyok rekesztve, ugyanis nekem nincs már hely az IT-sek irodájában, Egy emelettel lejjebb kapok egy asztalt két tündéri titkárnő társaságában, velük is jóban vagyok azóta is. A munkaügyi státuszom meglehetősen érdekes, ugyanis nem az egyetem alkalmazottja vagyok, hanem az ügynökségé. Ők viszont nem fizethetnek nekem bért, ezért van még egy ún. umbrella company közénk iktatva. Az egyetem fizet az ügynökségnek, az fizet az umbrella company-nek ők meg nekem fizetnek. Tiszta sor, nem? Cserébe van egy csomó minden, amit elszámolhatnék költségként, de igazándiból nem sok minden marad fent a rostán. A jelenléti ívet magamnak vezetem online, amit hetente az egyetemi főnököm le kell, hogy igazoljon (szintén online) és havonta kapok fizut. Van egy táblázatom, hogy mit mikorra kell megküldenem, ha akarok fizut kapni időben. Rajtam nem múlik, viszont a főnököm több alkalommal sem volt képes leigazolni a jelenléti ívemet, kapkodás, utolsó pillanatban kattintás, idegeskedés, miazmeg.
David is felmondott az ASDA-ban, jött utánam a második héten. Erre a hétre találtam egy másik szobát, szinte az egyetem szomszédságában. Szupcsi. Harmadik héten költöztünk vissza az első párhoz, akiknél kezdtem. Itt maradhatunk, amíg nem találunk valamit. Davidnek azt ígérték, hogy átveszik az itteni ASDA-k valamelyikébe, de persze ez nem ment ilyen simán. Senki nem tudott semmiről, telefonon nem lehetett senkit utolérni, nem is kell folytatnom. Nagy nehezen ez is rendeződött. Közben elkezdtünk albérletet keresni, az elsőt elhappolták előlünk, de a másodikat megkaptuk, most is abban lakunk. Nem nagy, de két embernek pont elég. És világos, tiszta, pont megfelel. Szépen apránként megvettünk mindent, ami kell. Az előző háziak is segítettek egy csomót (mostantól Mayáék), ők éppen lakástfelújítottak, kaptunk szekrényt, fotelt, szőnyegeket, törülközőket, virágot, ...
Február 23.-án költöztem Edinburgh-be és március 16.-án már beköltöztünk a saját albérletünkbe. Hihetetlen mák.
Most már csak meg kell tartanom a munkámat.
Végül kétszer hosszabbítottak meg egy-egy hónapra és a legutolsó pillanatig hitegettek azzal, hogy véglegesítenek. Naná hogy nem így lett. Július utolsó csütörtöki napján leadtam a kulcsomat meg a belépő kártyám és csendben távoztam az egyetemről. A főnökömnek másnap tűnt csak fel, hogy nem vagyok, a csajok tök mérgesek voltak rá. A földszinti irodisták megsirattak, végre volt valaki aki megértette a gondjaikat a Moodle használatával kapcsolatban és tudott is nekik érdemben segíteni.
Kódot módosítottam, új funkciókat fejlesztettem, PHP programoztam, beállításokat teszteltem, nagyon menő volt. De vége lett.
Augusztusra megint munkanélküli lettem.
Folytatása következik. 
nyugi: a vége hepi end lesz :)