Ez a bejegyzés is eljött végre valahára. Ezen a héten annyira fáradt voltam minden áldott nap, hogy nem volt erőm írni egyetlen sort sem, de most fel vagyok dobva (az okokról majd később), így bár még a billentyűk nyomkodása is fáj, megpróbálok beszámolni a hét eseményeiről.
Hétköznap 10 és 18 óra között van munkaidőm, de az első két napon fél órával korábban mentem be, hogy legyen idő az ismerkedésre. A közvetlen főnököm Karon (ejtsd: Káren), aki ízig-vérig skót akcentussal beszél, úgyhogy egy kanyi kukkot sem értettem a szövegéből, de hihetetlen aranyos, mert ilyenkor átvált hangosabbra, pedig nem süket vagyok hanem csak külföldi (és értetlen). Aztán egy idő után már nem figyeltem a szavakra, hanem csak érzésből tudtam, hogy kb. miről is van szó, alá kellett írnom a tűz- és balesetvédelmi oktatás tényét, kb. százszor írtam le a nevemet összesen két nyomtatványra. Tűzriadó, munkaruha, miegyéb. A cuccom megfelelt a munkavédelmi előírásoknak és megpróbáltak keresni nekem egy megfelelő méretű egyenpólót is, a cégnél az XXL méret a legnagyobb, de hála az eddig eltöltött két hónapnak, gond nélkül rám jött. Ja és a munkásnadrág, amit az ASDA-ban vettünk 42-es, no ott meg ez volt a legnagyobb méret és ez is passzolt rám. Ami megnyugtató, hogy a Józsi is ezzel a mérettel kezdett és most már a 38-as gatya is lötyög rajta. :) Még egy gondolat a méretekről, a gumikesztű legtöbbször szétreped a kezemen és komoly nehézséget okoz a felhúzása is, amikor már nem teljesen száraz a kezem. Az első két napon egy segítő mellé lettem beosztva, aki mindent szépen megmutatott, mit hogyan kell csinálni. Szerencsére, bár Ő is skót akcentussal beszél, lényegesen könnyebb megérteni, és ha nem értek valamit, akkor nem ugyanazt ismétli el hangosabban, hanem változtat, egyszerűsít a szavakon és őt teljesen jól megértem. Az irodaház fel van osztva zónákra és mindenki egy adott zónát takarít. Mivel két napig együtt dolgoztunk Morag-gal, így neki is könnyebb volt, kedden mondta is, mennyire sajnálja, hogy nem dolgozhatunk együtt tovább, mert így mindenre jutott ideje amire eddig nem. A nyolc órát keményen végig kell dolgozni, van egy heti ütemterv, amit napról napra teljesíteni kell, egy ebédszünettel (amit nem fizetnek) és egy cigi/kávé szünettel. Van itt minden buditakarítástól kezdve konyharendberakáson keresztül portalanításon át, ami csak belefér. Alapvetően minden nap egyforma, de hébe-hóba azért van egy kis változatosság. Ja, és nem egy agymunka, de azért oda kell figyelni. Tehát szerdán már tök egyedül dolgoztam, természetesen minden időpontból kifutottam és már ebédidőre halálosan kikészültem, izzadtam, mint egy ló. Nap végére a lábaim teljesen használhatatlanok voltak, a legrosszabb hazafelé a buszon volt, úgy éreztem soha többé nem tudok lábra állni. És ez minden nap egyre rosszabb lett. Tényleg nem hittem, hogy létezik ilyen fokú fájdalom, utoljára talán a seregben éreztem hasonlót, de akkor még csak 18 voltam és annyi idősen az ember elvisel bármit. Hogy még jobban érezzem magam, pénteken 10 órát kell dolgozni reggel 8-tól du. 6-ig. Már napközben is nehezemre esett a járás, de nap végére 3 fájdalomcsillapítóval is legszívesebben a földön fetrengve sikítva üvöltöttem volna, de akkor még haza kellett buszozni. A pénteki nap egyébként még így is jobban tetszik, több idő van a napi teendőkre és a végén az a két óra porszívózás direkt kikapcsolódást jelentett. Plusz így már nem csak deréktól lefelé vannak fájdalmaim, hanem a derekam, a hátam és a vállam is alaposan át lett mozgatva. Viszont a pénteki volt az első nap, amikor nem önlött rólam patakokban a víz. Állítólag egy-két hét és hozzá fogok szokni, de pont kihagynám. Ma reggelre egész elviselhetőnek tűnik az egész, remélem, hogy ez a két nap elegendő lesz a pihenésre és túlélem a jövő hetet valahogy. Szorítsatok nekem!
4 Comments
Mióta kiderült, hogy valóban jövök Aberdeenbe, Józsi azóta készíti nekem elő a terepet. Ő egy évvel ezelőtt, éppen április másodikán érkezett ide, majd várt rá egy három hónapos kényszerszünet, de legalább volt ideje megismerni az itteni viszonyokat. Aztán amikor munkát kapott, mindjárt három is az ölébe hullott ugyanazon a napon. Az elsőt fogadta el, mivel itt azonnal szerződést is kötöttek vele, így került az OCS nevű céghez takarítani. Azóta is itt dolgozik, a szavaiból azt veszem ki, hogy szeret itt dolgozni és őt is szeretik.
Amióta tehát tudható, hogy érkezem, azóta sutyorog a főnökei fülébe, hogy jön a barátja, akinek munka kellene. Még otthon voltam, amikor kitöltöttem a jelentkezési lapomat, nyomtattam önéletrajzot és ezeket beadta a céghez. Mióta itt vagyok, azóta pedig még intenzívebben nyomult az érdekemben. Mindenféle verzió szóba került, hol, hogyan, kivel és mikortól is fogok dolgozni. Túlfeszíteni sem akartuk azonban a húrt, nehogy a főnökei agyára menjen, ezért kellett néha szép türelmesen kivárni. A múlt héten aztán a szerencse is mellénk szegődött, ugyanis az egyik kolléganő, aki elég problémás, felmondott. Senki nem bánkódott emiatt, mivel nem éppen a kiváló munkamoráljáról volt híres, többször is előfordult, hogy egyszerűen csak nem ment be dolgozni, ilyenkor telefonon is utolérhetetlen volt vagy pedig fél napokat késett. Hirtelen tehát kellett egy ember és ez lettem én. Azért természetesen részt kellett vennem egy állásinterjún, ami ma délután zajlott le, vittem magammal a kis papírkáimat és kb. egy órányi buszozás árán ki is értem az irodaházba. Türelmesen megvártam a leendő főnökömet, közben persze kaptam látogató kártyát. Miután megérkezett, elvonultunk egy tárgyaló terembe, majd nekem is szegezte az első kérdését: van-e bármilyen tapasztalatom az üzemi takarítással kapcsolatosan? (Do you have any experience about industrial cleaning?) A kérdése váratlanul ért, mivel azt hittem lesz egy kis petting vagy valami, csacsoghatok az eddigi életemről és egy kicsit belerázódhatok az angolba, de nem. A megállapodásunk az volt Józsival, hogy egy ilyen típusú kérdésre azt fogom felelni, hogy az Apartman Házban anno segítettem neki néha takarítani, no meg házias típus lévén felhozhatom a házimunkában szerzett érdemeimet. Meg is tettem, de hát ez nem valami sok. Meg hát ugye elhebegtem, hogy világ életemben tanítottam, így hát nem sok ilyen jellegű tapasztalatom van. Ezzel az interjú véget is ért. :( A pali a következőképpen reagálta le az alkalmatlanságomat: mivel Józsi barátja vagy, ezért el is kezdhetjük kitölteni a nyomtatványokat... :D Erre elvonult a papírjaimmal, hogy fénymásolja őket, engem meg otthagyott egy A3-as nyomtatvánnyal, amin előtte gondosan bejelölte a kitöltendő részeket. A kitöltés egy kissé érdekes volt, mivel minden papírom nála volt, de szerencsére a legfontosabb adataimat elmentettem a telefonomba, így ki tudtam mindent tölteni. Miután visszajött kaptam még egy A4-es lapot, szintén ki kellett tölteni. Majd adott egy kupac tájékoztató anyagot, elmondta hol és mikor kezdek (jövő hétfőn, minden nap 10-18 között), jöjjek sötét ruciba meg kényelmes cipőbe és első nap érjek oda fél tízre. Ja és semmiképpen nem szeretné, ha Józsival frakcióznánk vagy csacsogással töltenénk a munkaidőnket. Ezek után érzékeny búcsút vettünk egymástól és pedig örömmámorban kerestem egy helyet, ahol rá lehet gyújtani. Húsvét hétfőn tehát locsolkodás helyett elkezdek dolgozni Skóciában... Szinte minden ismerősöm felteszi ezt a kérdést. Egész pontosan: Hát nem úgy volt, hogy mire kimész, már lesz munkád? Nem, nem volt úgy.
Az úgy volt, hogy mire kijöttem, volt hol laknom például, sokaknak ez is gond első nekifutásra. Aztán még otthon voltam, de már volt itteni telefonszámom, így a londoni reptérről már tudtam Józsival beszélni. Megérkezésem utáni hétfőre volt időpontom a bankban, ugyanis feltétele a munkavállalásnak, hogy legyen itteni bankszámlád, egyrészt oda utalják majd a fizudat, de sokkal fontosabb, hogy a bank által küldött levelekkel tudod igazolni a lakcímedet. Bankszámlát pedig csak személyesen tudsz nyitni. A bank hamar megküldött mindent, itt egy picit túlbiztosítottuk magunkat, mert a Munkaügyi Központos megbeszélést csak egy hét múlva csütörtökre foglaltuk be (egész pontosan Józsi, a barát rendezte el ezt is helyettem, mert a telefonálás még most is gondot okoz, nem csak akkor. Kérdezték is a telefonban, hogy kérek-e tolmácsot, de persze hogy nem kértünk). Ráadásul a banki ügyintéző helyből küldött egy igazolást a Munkaügynek, ezzel is gyorsítva az ügymenetet. A bank küldött vagy ezer levelet, külön a tájékoztató anyagok, külön a bankkártya, külön a pin-kód, külön a netes hozzáférés papírjai, egy újabb borítékban a csekkfüzet, három napig elláttuk a helyi postát feladattal. Természetesen a telefonos egyeztetést is visszaigazolták levélben a munkaügyesek, így ezekkel felszerelkeze mentem az interjúra. Reggel kilencre lettem behívva, mindjárt az elejére. Az ügyintéző egy nálam talán kicsivel idősebb úriember volt, végtelen kedves, szépen érthetően beszélt és egy pár szót tudott magyarul is, mert a lakcímemnél az utca szót tök magától írta be. :) Itt végigkérdezett rólam egy kérdőívnyi adatot, lemásolta a bank által küldött levelek közül azt, amiben a kártyát küldték meg, majd le kellett ellenőriznem még egyszer az adatokat és a végén kaptam egy igazolást arról, hogy hamarosan kapok biztosítási számot, ami szintén elengedhetetlen feltétele a munkavállalásnak. Ezek után utamra engedett, mondván, hogy 2 héten belül megkapom a biztosítási számomat, addig pedig lobogtassam az igazolást, amit kaptam, azzal már lehet engem alkalmazni. Ahol viszont Józsi dolgozik, ott csak azokkal foglalkoznak, akiknek már van igazi biztosítási számuk, itt újra kiesett egy hét. Tudnak rólam, igéretem is van, hogy hamarosan kezdhetek, de azt sajna nem lehet tudni, hogy pontosan mikor. A dolgot tovább bonyolítja, hogy itt MOST van évvége. Mármint a gazdasági és adóévnek ilyenkor van vége, és április elsején indul az új év. Most tehát mindenki kivár. Ráadásul a döntéshozók az évközben ki nem vett szabadságaikat most veszik ki, mert a bentragadt szabit itt sem szeretik. És akkor már el is telt egy hónap. Emberek: én meg 7 hete vagyok itt, akkor most miről beszélünk? Persze, mindenki azt remélte, én is, hogy hamarabb elkezdhetek pénzt keresni, de hát nem. Ennyi. |
Archives
March 2020
Categories
All
|