Aki itt vagy a FaceBook-on követi valamennyire az életemet, az tudja, hogy rendszeresen jelentkezem "daily English sentence" névre keresztelt mondatokkal, amiket itt-ott olvasok és valamiért érdekesnek találom őket (mert mondjuk én nem így mondanám, vagy mert tényleg életszerű, de a nyelvkönyvekben nem találod mégsem). Most végre használni is tudtam az egyiket. Spontán. Sikeresen. A mellékelt képen látható porszívó készülékhez nagyon hasonló cuccal járom rendszeresen a házat, elsősorban a lépcsőházakat és a kliensek meg ugye ott mászkálnak és kivétel nélkül mindenki elkezd GhostBuster-ezni.
0 Comments
Egy csöppet elmaradtam a beszámolókkal, most igyexem bepótolni valamennyit.
Elsőként megpróbálom összefoglalni a Karácsony és az Újév körüli eseményeket. A munkarendünk úgy alakult, hogy dec. 24.-én és 31.-én nem dolgoztunk végig, két órával hamarabb hazamehettünk, utána pedig 2-2 nap szabi következett, csütörtökön és pénteken meg nagyjából rendesen dolgoztunk. Szerencsére a házban alig voltak irodisták, így szép kényelmesen lehetett takarítani, nekem legalábbis sikerült a zónámat teljesen tisztába tennem, belehalni sem kellett, de unatkozni sem volt idő.
Engem is elkapott a Gangnam láz!
Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Esztendőt mindenkinek!
Personalize funny videos and birthday eCards at JibJab!
Kezdem a végével: most már mindenkinek van saját, külön bejáratú kulcsa a házhoz. Mert ez nem volt mindig így.
Történetesen múlt kedden kint rekedtünk a fagyos éjszakában ketten a Józsival, de, hogy érthetőbb legyek, kezdem az elején. A házban mindenkinek van/volt kulcsa a bejárati ajtóhoz, hármunkat kivéve: Keti, Józsi és én. Mi hárman egy kulcson osztoztunk, megbeszéltük kinek mikor kell és szépen beosztottuk. Ha bárkinek kétségei voltak vagy nem tudtuk rendesen elosztani az EGY kulcsot HÁROM ember között, akkor egy előre megbeszélt helyen hagytuk, ahol mindenki megtalálhatta. Múlt vasárnap, amikor bevásárolni mentem, Pawka adott egy kulcsot, hogy még véletlenül se kelljen az internetes játéka mellől felállnia, ha véletlenül nem tudok bejutni a lakásba. Ő ezt végleges kulcsátadásnak gondolta, én viszont nem, mivel egy szóval nem hangzott el, hogy akkor Bossyka, most már van saját kulcsod és próbálj meg ennek megfelelő felelősséggel viseltetni. Korábban, amikor kértük, hogy legyen saját kulcsunk, mereven elutasították valami baromságra hivatkozva. Szóval kaptam kulcsot, de abban a pillanatban, hogy hazafelé nem kellett használnom, meg is feledkeztem róla és bent hagytam a farmerom zsebében. Pár hete szólt a főnökség, hogy csapatösszetartó jelleggel szórakozni megyünk, ne röstelljünk befizetni fejenként 20 fontot, cserébe elöltünk egy kellemes estét a CODONAS nevezetű helyi szórakoztató központban. Mindez meg is történt tegnap este. Előtte persze a szokásos hétvégi shopping némi extrával, ugyanis újra fel kellett keresnem a fodrászatot, illetve a lábamon rendbe kellett tetetnem a körmeimet. Ez utóbbi gyerek korom óta problémát okoz, sose tudtam levágni rendesen, gyerekként anyám vágta, utána a nejem, majd pedig egy nagyon kedves pedikűröst sikerült találnom, de időnként így is sebészet lett a vége. Az első körömlevételem gimnazista koromban esett meg, és az őszi esős időben szandiban kellett járnom a kötés miatt, amit a gimis osztálytársaim azóta is felemlegetnek. A legutolsó már lézeres miazmeg volt, 10 perc alatt végeztünk és csak egy tapasz került a lábujjamra, még vezetni is simán tudtam vele, cipőben. Azt azért mindenképpen el kell mondani, hogy itt a pedikűrösök nem csinálnak ilyesmit, csak szépítik a körmödet. Sokáig nem is tudtam, mihez fogok itt kezdeni, senki nem tudott segíteni érdemben. Míg aztán az egyik magyar ismerősünk ajánlott valakit, aki egy pedikűrösnél dolgozik és ő adta meg a CHIROPODIST kulcsszót, itt ugyanis ez egy külön szakma, ők foglalkoznak "lábjavítással". Ezután jött a recepciós, aki ajánlott egyet a sok közül, biztos vagyok benne, hogy nem a legolcsóbb hely, de megmondom őszintén, hogy ilyen szuper ellátásban még nem volt részem (bocs Gabi!). Hibátlanul, precízen dolgozott, semmilyen fájdalmat nem éreztem (pedig akinek volt már benőve körme, az tudja, hogy igencsak fájdalmas tud lenni), reszelés, kapirgálás, krémezés, masszír, amit akarsz. Sőt még flexszel is nekem esett, füstölt is a talpam rendesen :) Visszatérve a bowlingozásra, kicsit előkészítettük a terepet egy whisky kólával itthon, buszra szálltunk és irány a tengerpart. A buszon már ott ült két kolléganőnk (Vajda és Jum), átszállás után pedig csatlakozott hozzánk Kate és Allison is. Rajtam vadi új cipő volt (még otthon vettem, de eddig nem viseltem), amit a csajok persze rögtön kiszúrtak, a talpán ugyanis ott világított egy minőséget igazoló fehér címke, amit aztán később sem sikerült leszednem. Érkezés után rövid lányos zavar, majd hamarosan ivászat, Jose gyors egymásutánban elfogyasztott két Bacardi kólát és látványos sebességgel próbálta elérni a "kínos vagy" állapotot, de aztán ezt valahogy később sem sikerült elérnie. Én söröztem, Jum gint ivott, Vajda bort, úgyhogy itt is ment a multikulti. Néhány más kollégát is sikerült megismerni, ők is takarítók, csak másik épületekben dolgoznak. Sokat nem beszélgettünk. Ennyi. A bemelegítő piálás után jött a dodzsemezés, amivel csak egyetlen egy probléma volt: rövid volt. Annak ellenére, hogy a hiányzók jegyével négyen mehettünk még egy extra kört. Némi bolyongás után jött a vacsora, négy vagy ötféle kaja és ugyanennyi édesség közül lehetett választani. BBQ csirke és fagyi, nem kellett csalódnom. Kaja közben már felengedett a feszültség, minden általunk ismert nyelven koccintottunk (litván, thai, magyar, lengyel és persze angol), az EGÉSZSÉGEDRE persze most is hatalmas sikert aratott (itt sikerült alkotnom, mert azt kérték, hogy a kiejtést próbáljam meg valahogy visszaadni, amit végül is az "EGG ASS SHAGED RE" remekművel próbáltam körülírni. A kolléganő rémülten nézett a papíromra, hogy ez meg mi a franc, aztán nagy nevetve kijavította "EGG ASS SHAGGED RE", mert így aztán tényleg mocskos egy jelentése lett (~tojás segg megdugta megint). Megint tanultam egy új szót :) Megvillantottam lengyel szókincsemet is, köszönni már thaiul is tudok, litván helyett pedig az orosz emlékeimből élek, Vajda ugyanis tökéletesen érti az oroszt. Végezetül pedig megállapodtunk hogy mostantól hétvégenként felkeressünk a helyi éttermeinket (a litvánban nem vagyok biztos, de thai és lengyel tuti van, no meg a mi kis kedvencünk, Goulash-ék). Na most majd kapok a pofámra, mert szerintem erről Józsi lemaradt és csak innen fogja megtudni, de egy okkal több, hogy miért is kell olvasni ezt a blogot :D Vacsi után jött a bowling. Már korábban kisorsolták ki kivel lesz egy csapatban, mi öten voltunk két lengyel hölgy (egyikük Monika volt, a másik nevére sajna nem emléxem), aztán gurítottam én, utánam jött Karon a szupervájzorunk, majd Anna (szintén lengyel). Pénteken egy picit készültem bowlingozásból, ugyanis nem szeretek segg hülyén részt venni számomra új és ismeretlen dolgokban. Néhány nagyon béna gurítás után sikerült megtalálnom a megfelelő golyót és ütöttem is három strike-ot, isteni érzés volt :) Készült pár fotó is, igyexem feltenni, ha sikerül begyűjtenem őket. Végül az első menetben 88 pontot kapirgáltam össze, ami azért is jól esett, mert a főnököm, Allen, 83 ponttal zárt. A második körben aztán már csak 69 pontom lett, de így is tök menő volt az este. Asszem Jamie lett a legjobb kilencven valahány ponttal, nem tudom biztosan, de azt tudom, hogy Jum kapta a legkevesebb pontért járó oklevelet :) Mindezek után még sikerült elérni az utolsó buszt. Ja és az őszinteség jegyében, erre az estére vettem magamnak egy doboz cigit. Jóvanna, tudom. Az van, hogy legújabban titkos ügynökök lettünk. Az irodaházban van pár zóna, amit egy olajcég számára tartanak fent, az olajcég neve megegyezik Magyarország fővárosának rövidítésével. Ezen olajcég alkalmazottai rendkívül furcsa emberek. Vannak közöttük többen, akik egy távoli országból érkeztek ide dolgozni, régebben ők szolgálták ki az angolokat, kicsit barnább a bőrük az átlagosnál és vicces akcentusuk van és pont úgy nevezik őket, mint egy 500 éve felfedezett kontinens őslakosait. Nos a legtöbben egyszerűen levegőnek néznek bennünket, nem szólnak hozzánk, semmit nem köszönnek meg, nem állnak félre, de soxor az az érzésem, hogy olvasni sem tudnak angolul, ugyanis az újrahasznosítható szemetet össze-vissza dobálják a kukákba, pedig mindegyik feliratozva van és a gyengébbek kedvéért képek is vannak mellékelve. Valahogy hasonlóan, mint az alábbi illusztráción. Az, hogy átnéznek rajtunk, lehet, hogy a kultúrájuk része (kasztrendszer, miegymás), de most nem otthon vannak. A helyiek ezerszer normálisabban viselkednek.
A can feliratú kukába rendszeresen dobálnak papírpoharat, míg a papírpohár számára fenntartott kukába papírdobozt, a műanyagpohárnak szántba pedig üdítős fémdobozt. Szóval állati menő csávók. Az angol tudásukkal azért is baj lehet, mert egyszer volt szerencsém a recepción végignézni, ahogy az egyik behatolt az épületbe. Tudni kell, hogy ez volt a pali első munkanapja, ilyenkor végig kell nézni egy prezentációt a ház biztonsági előírásairól. Először is a gyerek háttal ült le a monitornak. Ekkor a recepciós szólt neki, hogy így nem lesz jó. Utána pedig meredten bámulta a kivetítőt még akkor is, amikor véget ért a bemutató és már csak a reklámfilmek mentek. Na mindegy is, szóval ők az itteni nagyon fontos ügyfelek. És ennek megfelelően is viselkednek. És mindig kitalálnak valami baromságot. Tegnap például az egyik panaszt tett rám, mert bementem a női vécébe, miközben ő szótlanul bent csücsült a fülkében (természetesen kopogtam!) és vizet engedtem a bödönöcskémbe, mert a férfi wécében a piszoár víz nélkül működik és nekem kell időnként öblíteni, a csapba viszont a kezem is alig fér be. Ezért aztán átbaktattam a női budiba, kopogtam, senki nem szólt, bementem, láttam hogy van bent valaki, de nem szólt semmit, vizet vettem, távoztam, de ezzel halálra rémítettem a kedves ügyfelet, aki módfelett kényelmetlenül érezte magát és azonnal feldobott. Mindenki ennek megfelelően szereti is őket. Nos, a legnagyobb problémájuk, hogy a porszívó túl hangos, ezért először nem porszívózhattunk 5 előtt, most pedig már egyáltalán nem. A biztonsági őrök nem mászkálhatnak át a zónáikon. Más zónában dolgozók sem mehetnek át a zónájukon. Csodával határos módon mi még átmehetünk a zónáikon, de szerintem ez sem lesz így sokáig. Ma ugyanis azt eszelték ki, hogy a kolléganőnk nem takaríthat 8 és 16 óra között, mert akkor látja, hogy mi van a monitorokon és mivel lehet, hogy titkos ügynök, ezért ellophatja a kib@szott fontos információkat. Hát ettől kész vagyok. Vajda angolja alig több, mint az igen, nem, lassabban, gyorsabban, szép, jó, rossz, kell szavak különböző sorrendben. Most akkor mi van? De még ha akármilyen jó angolja lenne, akkor is könyörgöm miről beszélünk??? Mivel nem használhatunk porszívót, ezért ezekben a zónákban kézzel kell fölszedni a szemetet, bár használhatunk kézi kefét és lapátot. A XXI. században. Hát én ugyan nem használok, miattam meg is rohadhatnak a mocskukban, én azóta meg se állok ezekben a zónákban. Kíváncsi leszek a vezetőink reakciójára, mivel szerintem, ha ebbe most belemennek, akkor innentől nincs megállás és csak egyre nagyobb baromságokat találnak ki. Egyelőre egy dolog biztos: soha nem tudhatod előre, milyen idő lesz.
A meteorológia persze próbálkozik, de itt elég kicsi az esélye annak, hogy eltalálják a várható időjárást, illetve legegyszerűbb, ha kiírják, hogy napos, időnként felhős, szórványosan esőkkel tarkított időjárás várható. Télen még a havazást is bele kell venni és kész is. Mikor megérkeztem volt olyan nap, hogy pár óra leforgása alatt volt verőfényes napsütés, szélcsend, szélvihar, eső, hófergeteg, ónos eső a legkülönbözőbb kombinációkban. De márciusban már napozni is tudtam. A hőmérséklet általában 14 és 16 fok körül mozog, de a rendkívül magas páratartalom miatt melegebbnek érezni, feltéve, hogy nincs szél. Most pl. 56%, de múlt hétvégén 100%-os volt a relatív páratartalom. Áprilisban volt 23 fok is, ez itt extrém magasnak számított, volt is hőségriadó, a főnökünk külön szólt, hogy igyunk sok vizet és ha rosszul vagyunk pihenjünk, üljünk le és egyáltalán figyeljünk oda jobban magunkra az őrült meleg miatt. Kicsit vicces volt, de most már kapiskálom, mert egész nyáron talán csak pár napot volt hasonló meleg. Sokszor még most is fűtik a buszt reggelente, pedig én fél kilenc után buszozok és néha nem is bánom. Amire pedig állandóan szüksége lehet az embernek itt, az a hoodie. Így nevezik a kapucnis pulóvert, ami sokszor nem is pulcsi, hanem lehet dzseki is, de mindenképpen kapucnis és többnyire vízálló is. A enyém legalábbis ilyen, nem is megyek sehova se nélküle, mindig ott lapul a hátzsákomban. Lehet akármilyen gyönyörű napsütéses idő, néhány percen belül bármikor eleredhet az eső, nélkülözhetetlen kellék, érdemes rá pénzt áldozni. Hiába van közel a tenger, túlságosan is északon vagyunk ahhoz, hogy fürödni lehessen benne, én azért mindenképpen ki akarom próbálni, de nagyon hideg, úgyhogy még csak az erőgyűjtésnél tartok. Többször is láttunk már egy-két elvetemült fürdőzőt, de nem volt őszinte a mosolyuk. A fogyást nem ragozom tovább, napról napra fogyok és fogyok, de persze még van is miből és van is hova.
Ami fontosabb, hogy van MIÉRT is. Sajnos. Röviden annyi történt, hogy beregisztráltam a helyi orvosi ellátási rendszerbe. Első alkalommal csak a recepcióig jutottam, ott ki kellett töltenem egy 5 oldalas kérdőívet, valamint a szokásos proof address (hivatalos levéllel kell bizonyítanom a lakcímemet, pl. banki értesítő) és a betegbiztosítás fizetése (van állásom és fizetésem, amiből levonják), valamint útlevél bemutatása. Ja és időnként még mindig összekeverem a rohadt first és last name-et, itt meg jöttek nekem a forename-mel meg a hülye surname-mel, de nem estem kétségbe, vannak itt nálam rosszabb angolosok is, megkérdeztem a recepciós csajt, hogy most akkor melyik melyik. Az gondolhatott valamit, de nem érdekel. Cserébe kaptam egy időpontot jó sokára, amikor is találkozhattam egy nővérrel. Kaptam még egy kis műanyag pohárkát is, meg egy kis ismertető anyagot a helyről. A találkára persze csak úgy tudtam elmenni, hogy el kellett kéredzkednem a dolgozóból, mert csak dél és kettő között tartanak ilyen szeánszokat. Hogy ne veszítsek olyan sok órát (mert ezt ugye nem fizetik ki), cseréltem Józsival, így csak 4 óra mínuszom lett. A nővérke megmérte a súlyomat (-23 kg!), a magasságomat és a vérnyomásomat. Ez utóbbit még egyszer. Majd a másik karomon is. És megint. Háááááát igen, cseppetet magas: 180/110. Kérdezte, hogy nem akarnék-e leszokni a cigiről, akkor azt mondtam: nem annyira. Aztán kérdezett a családomról, szüleimről, betegségekről, ki miben s hogyan halt meg. Aztán visszahívott egy újabb ellenőrzésre egy hét múlvára. Eddig is tudtam, hogy magas a vérnyomásom, mert a tavalyi kötelező munkaorvosi ellenőrzésen kiderült és akkor egy hétig mértem is magamnak naponta többször is, minden alkalommal ilyen magas volt. A doktornő el is mondta, hogy így kb. 5 évig tök jól elleszek, de utána gondjaim lesznek, nem kicsik. Én viszont hiába láttam a számokat, nem éreztem semmit sem. Nem fáj a fejem, nincs szívdobogásom :), nem zúg a fülem, semmi különös. Gondoltam lefogyok és ennyi. Nem kell nekem orvos meg idióta gyógyszerek. Aztán jött az otthoni crach meg a kiköltözés meg a felszámolás meg minden. Itt most egy csomót fogytam, sokkal egészségesebben élek, sokat jövök megyek, mozgok, sétálok, igaz, hogy hetente csak egyszer, de járok úszni, ha csak tehetem lemegyek a Duthie Parkba sétálni. Reméltem, hogy ez elég lesz. Hát úgy néz ki nem. De ha már egyszer új életet kezdtem vagy mi, akkor legyen tényleg új. Ezért aztán vasárnap elszívtam életem utolsó szál cigarettáját. Eddig valahogy nem érdekelt, mindig azt mondogattam, hogy valamiben csak meg kell halnom, de most úgy döntöttem, hogy ezt megpróbálom minél későbbre tolni. Kezdenek a dolgok jól alakulni, nem akarom elcseszni. Ráadásul egy valag pénzbe kerül. Ami pedig a legviccesebb, hogy nem hiányzik. Nem azt mondom, hogy nem gondolok rá, de egyáltalán nem érzem nehéznek, hogy ne gyújtsak rá. Asszem fejben dől el minden. Eddig is próbáltam már leszokni, de nem AKARTAM. Most akarom és kész. Az újabb ellenőrzés is megtörtént, akkor 160/90-et mértek. Nem akarom elhinni, hogy a cigi abbahagyása miatt lett jobb. De persze lehet. Mindenesetre ez még mindig magas, úgyhogy ezúttal vért is vettek (nem volt szabad reggeliznem emiatt) és kaptam egy újabb időpontot jövő keddre, amikor is kapok majd egy éjjel-nappal mérő készüléket, amivel 24 órán keresztül figyelik a vérnyomásomat és a pulzusomat. Ettől függ a következő lépés, gondolom utána begyógyszereznek. Hogy még jobban működjek, a kaján is változtattam egy kicsit: az ebédet nem piszkálom, de reggelire nincs több zsemle, csak pirítós és vacsorára még az sincs, helyette joghurt, müzli és gyümölcs. A legnehezebb azonban az édesség megvonása, ugyanis József állandóan édességgel tömné magát és engem is. És ennek sokkal nehezebb ellenállni, mint a ciginek, mert IMÁDOM az édességet. A megoldás egyszerű, mivel beosztani nem tudjuk, ezért inkább nem veszünk. Hát így élünk mi itten mostanság. Tsók mindenkinek! Ma inkább csak több apró hírt szeretnék megosztani Veletek, ezért nincs egy nagy téma, lesz helyette sok kicsi, ahogy éppen az eszembe ötlenek:
Na jó gyerekek, mára legyen elég ennyi, hamarosan újra hírt adok magamról, addig is puszi mindenkinek. Legyetek jók! A képek múlt vasárnap készültek a Crathes Castle & Garden elnevezésű helyen. Szerintem magukért beszélnek, így nem írok ide mást...
|
Archives
March 2020
Categories
All
|