A tegnapi nap krónikája

Tulajdonképpen semmi izgalmas nem történt. (Na ez az a mondat, amitől kedves szobatársam a falnak megy.) Reggel a szokásos kimitlájkolt ellenőrzés, emailek, index.hu átbogarászása, ... Utána ismét hihetetlen jó idő lévén egy kis napsugárbefogadás. Időközben minden lakó elhagyta a házat, amivel nincs is semmi baj, de mindenki úgy gondolta, hogy ő az aktuális utolsó távozó és gondosan bezárta maga mögött az ajtót. Én eközben gyanútlanul bömböltettem a zenelejátszómat. Aztán amikor már úgy éreztem, hogy elegendő napsugár érte a testemet megpróbáltam bejutni a házba, eredménytelenül. Még mielőtt azonban sikerült volna magam felidegelni, megérkezett Keti apukája, aki abbéli csodálkozásának adott hangot, hogy a fűben fetrengéshez nem vittem magammal lakáskulcsot. Majd legközelebb viszek.
Ezután elugrottam a Tescóba, mert kora délután teszik ki a friss zsömléket és mi éppen kifogytunk a készleteinkből. Itt is volt egy apró incidensem, ugyanis az általunk kedvelt zsömle 6 db-os kiszerelésben kapható, egy ilyen csomag 0.65 angol fontba kerül. Azonban ha kettőt vásárolok belőle, akkor nem kétszer annyiba kerül, hanem csak 1 kerek fontba. Igen ám, de a pénztárgép a levonást csak akkor érvényesíti, amikor a pénztáros leüti az uccsó entert, addig nem. Nos az én pénztárosom nem ütötte le ezt a bizonyos uccsó billentyűt, így 1.30-at kért tőlem. Próbáltam tiltakozni, de kevés sikerrel, így kénytelen voltam odaadni a pénzt, amiből persze a végén csak visszakaptam a 30 penny-met.
Ezek után elballagtam a tőlünk nem messze található Duthie parkba, ahova rendszeresen kijárok sétálni és hesszelni. Közben telefonált Keti, hogy elkisérhetném, mert szerelőhöz kell vinni az autót. Természetesen igent mondtam, úgyhogy haza csattogtam és irány a város másik fele. Pikpak odataláltunk a szerelőhöz, aki természetesen egy lengyel srác volt, átnézte az autót, majd megegyeztek Ketivel a további teendőkről. Hazafelé először is megmentettem Keti életét, aki nem annyira figyelte a jobbról érkező forgalmat és kis híján kihajtott a tempósan közeledő autók elé. Visszafelé megálltunk a tengerparton és befigyelt egy cigaretta. Utána Keti kidobott a Union Street-en, mivel találkozóm volt a munkából hazafelé tartó cimborámmal, de időm volt bőven, így közben megvettem neki a jövő heti buszbérletét. (A busztársaság jegypénztárában már ismerősként üdvözölnek.)
Utána beültünk a mekibe egy burgerre, majd elindult a kézkrémvadászat, a második és egyben távolabbi Boots üzletben meg is találtuk, majd séta haza.
Nemsokára megjött Keti is a második műszakjából, amit egy sörrel és cigivel ünnepeltünk meg, utána pedig elolvastunk minden cikket a PALIGZÁLÁS-ról :) Én még megnéztem az ATV-n az Egyenes beszéd aznapi adását, majd szunya.